Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Robert Wilson

Kovács Natália: Velünk forog

Az átváltozás – Franz Kafka művei alapján, Gáspár Ildikó olvasatában – Örkény Színház * Többhangú kritika Forgách András kommentárjával

Mikor a színpadra ért, arra gondoltam, tipikus huszadik századi énelbeszélő. És megint utólag: kafkai, de nem csak. Az a szürkésen átlátszó irodista, akinek irodalmi műben kell szerepelnie ahhoz, hogy valaki végre észrevegye, és ha ez megtörténik, szinte mindenki úgy érzi, hogy tulajdonképpen a saját tükörképét látja.

A társulat az én vakvezető kutyám

Interjú Jan Fabréval

JAN FABRE, a belga kortárs képzőművészet és színház öngerjesztő popsztárja egy vérperformansszal (My body, my blood, my landscape) hívta fel magára először a figyelmet 1978-ban, utoljára pedig egy monstre, szünet nélküli, 24 órás színházi előadással (Mount Olympus – To glorify the cult of tragedy),[1] amelynek tavalyelőtt volt a premierje Berlinben. A határok átlépése a művészetben…

Visky András: Végre beszél

Újabb megfontolások az autista dramaturgiáról

…Pilinszky az előadást a nézőtől mintegy független objektumként létrehozó színházat veti el, ismét csak világos érveléssel, és a néző testében beteljesedő performansz-színház vízióját vázolja fel.

Hermann Zoltán: A százéves háború – avagy a történelmi és dialektikus mazochizmus

A 1914. és az E föld befogad, avagy SZÁMODRA HELY előadásáról

Kétség nem fér hozzá, hogy az E föld befogad az 1914 egyenes folytatása. Ma sem értjük pontosan, miért tört ki a „tizennégyes háború”.

Marta Ljubková: Az 1914 szövegének születéséről

megjelent Cseh Nemzeti Színház műsorfüzetében

Úgy tűnt, hogy a Hašek által teremtett alak minden további nélkül otthonosan mozoghat Kraus színpadi világában…

ANTAL KLAUDIA: EXKLUZÍV FÉNY-KÉP VILÁGTÖRTÉNELEM SZÁMÁRA

Jaroslav Hašek—Karl Kraus: 1914 – KRITIKA

A szereplők beolvadva a wilsoni időbe és térbe: időtlenné válnak. A karakterek nem egyéni sorsokat és tragédiákat, hanem a nagybetűs, önmaga ismétlésébe fulladó történelmet jelenítik meg.

Thomas Irmer: Harmadik felújítás

Einstein a tengerparton c. előadásáról

Az Einstein a tengerparton első számú Wilson-klasszikussá lépett elő, amely nagyszabású nemzetközi turnék felújításain élt tovább, először 1984-ben, majd 1992-ben.