Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Románia

Érzéstelenítés nélkül éreztünk minden egyenlőtlenséget

A Halász Péter-díjas 99,6% alkotóival Kovács Bálint beszélgetett

A kilenc, más és más hátterű, román és romániai magyar alkotó által létrehozott, a két népcsoport együttéléséről szóló, 99,6% című előadás nyerte el az első Halász Péter díjat, amelyet a megszokott formákkal meg nem elégedő, a színház határait kereső előadások díjazására hozott létre a Színház folyóirat és a Trafó. Az előadás román, magyar és angol…

Gáspárik Attila: Romániai titkosszolgálati gyorstalpaló

Különösen a színházra vonatkozóan

A román vagy helyesebben romániai titkos szolgálatokról már 1841-ből találunk adatokat. Mai értelemben vett titkosszolgálatokról 1892-től beszélhetünk, amikor is a hadseregen belüli hírszerzés mellett megjelenik a civil lakosság soraiban működő, titkos módszerekkel adatokat gyűjtő intézmény. Talán ez az az intézmény, amely minden rendszerváltást túlélt, természetesen a járulékos átszervezésekkel. Mindig ugyanaz és mindig más.

Nánay István: Reflexiók egy jelentéshez

Nem lep meg, hogy a Securitate érdeklődött felőlem, az inkább, hogy előkerült – ha véletlenül is – egy jelentés rólam, rólunk. Ha Gáspárik Attila nem fedi fel a jelentő nevét, én sem teszem, bár ismerem kilétét.

Nem kimondottan hazaáruló

Székely Csabával Boros Kinga beszélgetett

Múlt év végén nemcsak a budapesti Radnóti Színházban, hanem egy román társulattal is bemutatója volt. A Vitéz Mihály után másodszor merítette témáját a román történelemből Székely Csaba, és ezúttal is lett ebből némi botrány.

MIRUNA RUNCAN: ÖRÖK ÚJRAKEZDÉS

A román nemzeti színházi fesztivál

…ha a válogatás és a kurátori feladatok ellátása nem valamely letisztázott profil szerint és jól megalapozott használati utasítás szerint történik, akkor a fesztivál pusztán ködös és impresszionista, az UNITER szenátusának „ízlésvilágától” és a mindenkori válogatók egyéni „víziójától” túlságosan függő vállalkozás marad.

Tompa Andrea: Valódi reáliák

A berlini HAU-ról

A szcéna „szegénysége” jól látható ezeken az előadásokon is: a nagy üres terekben szinte nincs eszközhasználat, gyakran még világítás sem, ami van, az pedig a szegénységet tematizálja.