Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Schilling Árpád

Rádai Andrea: Profi vesztes

Krétakör: A harag napja – KRITIKA

…felfénylik az az egyszerű igazság, hogy…

Hermann Zoltán: Faust öregszik

Faust I-II

…a szövegre kezdünk összpontosítani, fókuszálni, látjuk a szöveget mondó embereket és az embereket körülvevő teret, a tér azonban semmi másra nem jó, csak arra, hogy a szöveghez vezessen vissza bennünket.

Kovács Dezső: Vízió az emberi természetről

Goethe: Faust I–II. – KRITIKA - Katona József Színház

A súlyos és mégis élvezetes előadás a Katona újabb érájának egyik legizgalmasabb, legmonstruózusabb vállalkozása.

Herczog Noémi: Újszemélyesség

A kortárs magyar színház új irányairól

A magyar színházban régóta (egyed)uralkodó fogalom a reprezentáció, pontosabban az a jelenség, amikor a színpadra kerülő jelek, testek valami másra, tehát egy szerepre utalnak, nem pusztán és főleg nem elsősorban önmagukra.

Nyilvános kétségbeesés

Műhelybeszélgetés a Krétakör Lúzer című előadásáról

A Lúzerben egyszerre akartam megmutatni a reménytelen magányt és a bornírt megalkuvást.

Jászay Tamás: Egy másik Magyarország

Krétakörről, politikáról, szabadiskoláról

A Krétakör a kortárs magyar színházban az elsők között ismerte fel, hogy a hagyományos kőszínházakban üldögélő közönség lassan elöregszik…

Turbuly Lilla: Vonzások és választások

Schilling Árpád: A Párt – Trafó Kortárs Művészetek Háza – KRITIKA

A sokat markolás a történeti szálat is – jó értelemben vett – tanmesévé teszi, de a rendezés mellett az írást is magára vállaló Schilling Árpádnak valószínűleg éppen ez volt a szándéka: vitaalapnak szánta, nem cizellált drámai-irodalmi alkotásnak.

Néder Panni: Egy kakaós csiga belseje

Tudósítás a Heinrich Böll Alapítvány berlini konferenciájáról

Olyan ez a délután, mint egy kakaós csiga: a legtocsogósabb a közepe.

Proics Lilla: Beszélgetések a kritikáról

Beszélgetés Spiró Györggyel és Schilling Árpáddal

Ma kizárólag klikkek vannak, és ennek megfelelően beszélnek az előadásokról. Elég hamar jutottunk ide a rendszerváltás után.

Ady Mária: Tragikus infantilizmus

Krízis-trilógia - KRITIKA

Formailag mindhárom rész saját médiumának jellemzőire helyezi a hangsúlyt.