Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház

Dézsi Fruzsina: Libertà Felicità Chioggia

Carlo Goldoni: Chioggiai csetepaté – Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy

Sardar Tagirovsky ezúttal a verőfényes Chioggiába kalauzol minket, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban pedig úgy elevenedik meg Goldoni világa, hogy nemcsak a színészek, de mi magunk is otthonosan mozgunk benne: kedves ismerőseink ezek a figurák, egy arc a szomszédból, az ágy másik oldaláról vagy éppen abból a bizonyos görbe tükörből.

Kricsfalusi Beatrix: Évadkezdés Háromszéken

Sepsiszentgyörgyi miniévad

Az őszi termésből 2017. december elején négynapos miniévad szerveződött, amely a többnyire esetlegesen szervezett vendégjátékok mellett a másik „mesterségesen természetes” alkalom arra, hogy a társulat az állandó közönségén kívüli kíváncsi szemeknek is megmutassa önmagát. Itt még a kritikus is szívesen látott, sőt invitált vendég, bár ez alighanem csak a hazai szakma ellenséges beidegződései felől tűnik…

Attól függ, honnan nézzük

Határon túli magyar színházak

Mit kellett feltétlenül látni az elmúlt évad(ok)ban a határon túli magyar színházban? Mi látható Budapestről, és kell-e foglalkoznunk azzal, ami nem? Merre tartanak ezek a társulatok, min múlik, hogy egyesek felívelni, mások stagnálni látszanak? KÖLLŐ KATA kolozsvári kritikussal, a Szabadság című napilap szerkesztőjével, KOVÁCS DEZSŐ kritikussal, az art7.hu művészeti portál főszerkesztőjével, a 2017-es POSZT egyik…

Köllő Kata: Válogatás nélkül

A szatmárnémeti Interetnikai Színházi Fesztiválról

A POSZT-on a tapasztalatok szerint, csupán két társulat – a kolozsvári és a sepsiszentgyörgyi – rúghat labdába. Marad a kisvárdai fesztivál, amely viszont lassan kifullad. Hiányzik tehát a megmérettetés lehetősége.

Várkonyi Eszter: Tamási Áron POST-IT

Zongota – Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy

A Zongota ugyanis műfajilag a mozgásszínház, jellegét tekintve pedig a némafilm eszközeivel operál.

Nem tudok manipulálni

Szakács Lászlóval Proics Lilla beszélgetett

Lehet, hogy már korszerűtlen ezt gondolni, hiszen a színház valóban performatívabb lett. Ugyanakkor mostanában többször hallom, hogy egyesek mindinkább térnek vissza a klasszikusokhoz: szerzőkhöz, játékmódokhoz. Színészként persze azt is meg kell oldani, hogy itt is és ott is legyek.

Adorjáni Panna: Szép és hasztalan

Silviu Purcărete és Bocsárdi László rendezése a MITEM-en – Nemzeti Színház

Románia két emblematikus, ám színházesztétikájában és látásmódjában két igen különböző világot megjelenítő rendezője mutatkozott be.

Kovács Dezső: Kisvárda után

Jegyzetek a fesztiválról

A Kisvárdai Fesztivál természetesen ma is a határon túli magyar színházak fesztiválja, akárhogy is nevezik.

Poszt-it, 8. rész – Kovács Natália: The End

Napló a Pécsi Országos Színházi Találkozóról: június 17. péntek

…mindkét előadás reflektál a színész komédiás voltára, használ commedia dell’arte elemeket, szóvicceket, mesésen elrajzolt karaktereket és mindezeknek megfelelően: egyszerre vulgáris és fennkölt.

Lovassy Cseh Tamás: A türelem generációja

A színházak cenzúrázását visszasíró olvasói levélről, avagy a sepsiszentgyörgyi Székely Hírmondó-ügy

E kommunizmusból ránk maradt bénító örökség ellehetetleníti a színpadi események kritikai befogadását, kiírja színházainkat az európai színházi vérkeringésből, s mindezekből adódóan nem marad más, mint a „mindegy mi, csak magyar legyen” befogadói elv.