Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Somló Dávid

Kiss Gabriella: Miénk a tér!

Hogyan és mire alkalmazzák a színházat a „Mi Batyink” című eseménysorozat keretében?

…egy köztér csak akkor és csak úgy lehet egy felnőtt közösség valódi tulajdona, ha annak tagjai saját (térbe, időbe és zajkulisszába vettetett) testüket megismerve tudnak dönteni arról, hol, mikor és miért akarnak a Batthyány téren ülni, állni, menni – jelen lenni.

Megyeri Léna: Kötöttségek és szabadságok

A Budapest Kortárstánc Főiskola (BKTF) estje – Trafó

Művészeti iskolák vizsgaelőadásait megtekinteni többek között azért nagy élmény, mert a néző olyan friss energiákkal és lelkesedéssel találkozhat, ami nagyon hamar ki tud veszni a szereplőkből, amint kikerülnek az alma mater védőburkából az előadó-művészeti szcéna farkastörvények alapján működő porondjára.

Albert Dorottya: Ismerős tér, ismeretlen dallam

Placcc Fesztivál 3 in 1: Ziggurat Project–Ezzat Ismail–Nermin Habib: Burnout és Kenyértörés, Somló Dávid: Drift

A Placcc Fesztivál, amely mögött szinte észrevétlenül az Artopolis Egyesület áll, évente egyszer biztosan meglepi és meghökkenti a budapesti lakosságot. Ez most ősszel sem történt másképp, lézengő, rohanó emberek kapták fel fejüket egy-egy pillanatra, miközben A-ból B-be próbáltak eljutni a mindennapi rutinban, de olyan is akadt, akit teljesen magával ragadott az a szokatlanság, amit az…

Török Ákos: Otthontalanul táncolók és otthon meditálók

2 in 1 kritika: Zadam Társulat: exPre és Vass Imre-Somló Dávid: IITTHHOONN

A lélek tereit kutatják, a Zadam Társulat felszínesebben, de magával ragadó dinamikával, az IITTHHOONN sokkal komótosabban, mélyre ásva és beengedve minket az otthonteremtés mindennapjaiba, melankolikusabb és kevésbé izgalmas módon.

Fehér Anna Magda: A bús kukumadár és a köderdő lakói

Animal City – Trafó

Ez az előadás nem az állatokról szólt, hanem az emberről, arról, ahogy meg tudja látni a körülötte lévő világ szépségét, természetét. Az Animal City nem kíván semmiről sem üzenni, semmit sem akar bizonyítani, csak egyszerűen teret enged a játéknak.

Dézsi Fruzsina: A valóság sebezhetősége

Performanszok a PLACCC fesztiválon

Az idei PLACCC fesztivál immáron 13. alkalommal igyekszik újradefiniálni, sőt újrateremteni Budapestet: a köztereken és a kisebb műhelyekben megvalósuló performanszok ugyanis nemcsak váratlanul intenzív befogadói pozíciót, hanem egyszersmind egészen sajátos, intim városélményt is kínálnak.

Komjáthy Zsuzsanna: A hang mint koreográfia

Bolyongás kísérleti terepeken

A hallgatás tulajdonképpen a hang megjelenésére és ezzel egyidejű befogadására tereli a figyelmet, azaz magára a performativitásra; pontosabban a megfigyelés/érzékelés performativitására,[8] ami az úgynevezett kognitív, más szóval „cselekvő nézést” létrehozza.

Proics Lilla: Beléptünk, majd ki

3. Open Fesztivál / MU Színház

Azon gondolkodtam, hogy ha valaki egy ilyen játékban szívesen aktív, a valóságban is hajlamosabb-e cselekvő szerepbe lépni, netán aki itt belekóstol, az viszi-e magával a hétköznapokba, mint attitűdöt.