Címkefelhő

Archive of posts published in the tag: Stúdió K

Adorjáni Panna: A dráma mint béklyó

Esszé a My Fair Lady és a Babaház színpadra állításának kérdéséről négy budapesti előadás kapcsán

…van-e olyan, hogy egy bizonyos szöveg lejár, hogy nem lehet már színpadra állítani anélkül, hogy radikálisan átírnánk az alapállításait is. Más szóval: tartható-e az interpretatív színházi adaptáció a klasszikus és modern drámairodalmi örökség jelentős részénél?

Miklós Melánia: Nóra örök

Ibsen: Babaház (Nóra) – Stúdió K Színház

Amit „cserébe” kapunk, az a tömörre húzott, minimális dramaturgiai változtatásokkal élő, „tiszta” ibseni szövegre való rácsodálkozás élménye. Jeles nagyító alá vesz minden írói instrukciót, közlendőt és három pontot, ami elsőre a mű kifigurázásnak tűnhet, ám sokkal inkább a dráma működésére és pszichorealista kidolgozottságára, azaz a kanonikus szöveg „vitathatatlan” értékeire mutat rá.

Molnár Zsófia: Fekete alapon

Szürke galamb – Stúdió K Színház

…Horváth Csaba nehezen szakad el Tar Sándor írásaitól, ami ugyanakkor cseppet sem egyoldalú megközelítéseket jelent; egyrészt „jól állnak egymásnak” ők ketten, másrészt a novellák esetében az egybegyúrás (A mi utcánk; A te országod), a regénynél a feldolgozás segít a színpadi produkciók mindig más és más rétegeire helyezni a hangsúlyokat, amiben persze az aktuális író-cinkostárs sem…

Szűcs Mónika: Gyerekszínházi kínálat Budapesten

De nemcsak azon – egyébként nyitott, érdeklődő – színházlátogatók szemhatárán esnek kívül a gyerekeknek játszó színházak, műhelyek, akik közelében éppen nem élnek alkalmas korú gyerekek. A hivatásos nézők, a színházi kritikusok többsége számára is periféria ez a terület, még akkor is, ha egyre rendszeresebben jelennek meg írások a különböző portálokon, folyóiratokban gyerekszínházi előadásokról.

Közéleti és civil

Zubek Adriennel Jászay Tamás beszélgetett

Azok is, akik másfajta színházideálban gondolkodnak, többnyire egyetértenek velünk abban, hogy a színháznak társadalmi ügyekről kell beszélnie. Ez olyannyira nem új gondolat, hogy sok ezer éve ezért jött létre, és emiatt tudott fennmaradni a színház.

Adorjáni Panna: Könnyű traumajátékok

Várunk. Haza. – Stúdió K

Valaki öntudatán kívül segédkezett a zsidók deportálásakor, másvalaki megvert valakit, valaki tehetséges költő volt – felsejlenek viszonyok és emlékek, de mindaz, ami kiderül, csak hozzávalója lehet egy családtörténetnek vagy az egyéni tragédiáknak.

Tarján Tamás: Nem valamibe; valamitől

Sławomir Mrożek: Emigránsok – Terminál Workhouse/Manna Produkció – Stúdió K

Mucsi Zoltán rendezése nem az evidens időszerűség felől közelített az értelmezéshez.

Rádai Andrea: Jöjjön el mindenkinek a saját országa

Stúdió „K” Színház: Határaink – Több hangon. Kommentár: Csáki Judit és Gáspár Ildikó

Rádai Andrea: Jöjjön el mindenkinek a saját országa1 A fekete-fehér világban az árnyalt személyiség állandó konfrontációba kerül környezetével, a világgal, önmagával. Szükségszerűen alkalmazkodik az őt körülvevő közeghez, gondolkodásából az árnyalatok eltűnnek.

Kovács Bea: Szakadjunk meg együtt

Bohócok a láthatáron: Mátyás, a nem király

…az új, sikeres megoldások önbizalmat adnak a nézőknek, a történet megközelíthető, sőt alakítható lesz, a fórum révén megvalósul a színházi forma demokratikus volta.

Deres Kornélia: Birodalmi bérencek

A Stúdió K Bakfitty című előadásáról

Épp ezért, amikor némelyik hazai kritika a Bakfitty hibájaként rója fel az aránytévesztést, a verbális poénok áradatát vagy épp az alapszöveg fellazulását, mintha az előadás játéknyelvi sajátosságait figyelmen kívül hagyva, elsősorban saját (implicit) elvárásait kérné csak számon a produkción.