Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Stúdió K

Urbán Balázs: Más világ

Závada Péter: A széplélek – Stúdió K

A Neuschwanstein kastély olyan látványosság, amelyet szavakkal leírni nem lehet. De még a képek is keveset éreztetnek belőle. Ha azt írom, hogy a kastélyt körüljárva, majd az épületben mászkálva valahol a valóság és a képzelet/álom határvidékén éreztem magam, csak közhelyeket halmozok. Már csak azért is, mert e romantikus mesevilágtól nem idegen a köznapi praktikum sem:…

Bogya Tímea Éva – Rádai Andrea: Egy korosztály, külön utak

Négykezes kritika gyerekszínházi bemutatókról

Megnéztünk szeptemberben jó pár gyerekszínházi bemutatót (én ötöt), és erről a véletlenszerűen összeállt válogatásról főleg az jutott eszembe, hogy mennyire vegyes. Az egyes előadások teljesen másfajta stratégiákkal igyekeznek megszólítani közönségüket (ha egyáltalán), más eszközökkel nyúlnak egy történethez (mert az azért közös, hogy mindegyik történetet dolgoz fel – ami szerintem nem evidens), másfajta energiákkal, anyagokkal építik…

Kollár Zsuzsanna: A szegény kiscsászár panaszai

Nero – Stúdió K

A Stúdió K-ban Nero nem zsarnok, hanem lelki nyavalyáktól szenvedő emberi lény.

A színház mindig ott settenkedett a hátam mögött

Szőke Szabolccsal Marton Éva beszélgetett

Sokak számára talán a Kolinda és a Makám együttesből ismert. De a szerteágazó érdeklődésű zenészt hamar beszippantotta a színház, ahol ezt a sok műfajúságot, a zenét, a képzőművészetet, a látványt, a színházat egységében művelhette. Szinte egyértelmű volt, hogy a progresszív, az alternatív, a független társulatokban találja meg az alkotás örömét. Az Orfeo Csoport és a…

Fritz Gergely: Kiderül-e a hírekből, hogy mi van?

Régi frázis a magyar színházzal kapcsolatban, hogy nem képes reflektálni a körülötte lévő világra, vagy ha foglalkozik is társadalmi problémákkal, inkább körülír, utalgat, összekacsint a nézővel, és élcelődik a külvilágon, amely legtöbb esetben a politikai hatalmat jelenti. Azaz nem fogalmaz konkrétan, és nem tud húsbavágó lenni.

Adorjáni Panna – Kricsfalusi Beatrix: Kollektív alkotás: módszer és/vagy politika?

Párbeszéd az elmélet(ek)ről

Mit értünk kollektív vagy hierarchiamentes alkotáson? Miért szeretnénk mindenáron egy-egy műhöz egyetlen szerzőt rendelni? És létezhet-e egyáltalán demokrácia a színházban? Párbeszéd az elmélet(ek)ről.

Új e-dráma: Kónya Klára: Ráolvasás

Gyarmati Kata előszavával

…szemet hunyni vagy elveszíteni egy jó munkaerőt? Struccpolitikát folytatni vagy morálisan elítélni? Ezek a kérdések úgy kerülnek terítékre, hogy a darab valóban jó arányérzékkel egyensúlyoz minden résztvevő vélt vagy valós részigazsága között.

Tompa Andrea – Hardy Júlia: Ő is benne volt

Két szemszögből az Affér Színház Ráolvasás című előadásáról

Tompa Andrea: Bár az előadás első jelenetét, magát a ráolvasást ügyetlennek tartom (erre még visszatérek), mégis fontos estének bizonyult ennek a számomra ismeretlen csapatnak, az Affér Színháznak a munkája a Stúdió K-ban. Elsősorban azért, mert a zaklatás szó ebben a darabban oda kerül, ahová való, azt jelenti, amit jelentenie kellene: a hatalommal való szexuális visszaélést.…

Pethő Tibor: Bontott téglából

Topolcsányi Laura–Boros Ádám: Az utolsó aleppói bohóc – Stúdió K

Ha esetlegesen is, de Asia és Anasz képzeletbeli kapcsolata köré szerveződik a darab. Történetük nincs, múltjuk, kapcsolatuk relációi feltárhatatlanok, csupán konfliktusuk tárgyát ismerjük: a nő repülőn akar menekülni, Brüsszelbe vagy Budapestre (vesd össze: „kigepen”), a férfi azonban képtelen bohócdoktori hivatását, a gondjára bízott gyerekeket a biztonságos életért elhagyni.

Fodor Tamás: A création collective mint a független színház kvázi önigazgató modellje – 2. rész

A Stúdió „K” vezetésének dilemmái

A mozdulatlanság, változatlanság-ellenesség egyik eszköze a kijelentő mód elleni küzdelem volt. Oldd fel a pont és az egyenes szórend monotóniáját, amely igazából a kétely, a kérdés, az opciók szabadsága helyébe a kijelentés, a jelentés, a belenyugvás rendjét állítja.