Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Szegedi Szabadtéri Játékok

Jászay Tamás: Homokból várat?

Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok – Szegedi Szabadtéri Játékok

A színpad közepén félig elsüllyedt, hatalmas Shakespeare-fej. Ki- és bejáratként hasznosított, hosszúkás szájnyílása a görög komikus maszkokat juttatja eszembe, aztán éjfél körül hitetlenkedve méregetem: a bárd mintha rémült sikolyra nyitná a száját.

Hermann Zoltán: Jailhouse opera

Giacomo Puccini: Tosca, Szegedi Szabadtéri Játékok (r. Bocsárdi László)

Szóval, a néző nyugodt, mintha mégiscsak jobb lenne ez a világ, mint negyvenvalahány éve – leszámítva a zászlótartó honleányokat és huszárokat –, minden rendben van, a protokoll nem nagyon tolakodó, az előadás pedig „tényleg ott van”, rádióközvetítésként is élményszerű lenne.

Kolozsi László: Langyos eső

Ének az esőben – Szegedi Szabadtéri Játékok

Ez a szerelem langyos. Akárcsak a színpadra folyó, a színpadot beterítő mű-eső.

Jászay Tamás: Közel a Kelet

Tévedések vígjátéka - Szegedi Szabadtéri színpad

Ami a Tévedések vígjátéka féligformán megzenésített szegedi bemutatójának mérlegét illeti, a végeredmény döntetlen: a rendező gondolt is meg nem is.

Szoboszlai Annamária: Szegedi Szabadtéri – térben és időben

Herczeg Tamással és Harangozó Gyulával Szoboszlai Annamária beszélget

Az a feladatunk, hogy olyan produkciókat hozzunk létre, melyek tényleg és igazán a Szegedi Szabadtéri Játékokra születnek, nem pedig a befogadás kényszeréből jelennek meg a Dóm téren. 

Márok Tamás: Mágnes Miska

A szegedi Mágnás Miskáról - KRITIKA

A magyar arisztokrácia lesújtó ábrázolását könnyedén érthetjük a mai uraságokra is.

Márok Tamás: Wir müssen ein stück Kasszasiker haben

Jekyll & HYDE - Szegedi Szabadtéri Játékok - KRITIKA

Néhány erős percért unatkoztunk jó harmadfél órát.

Sz. Deme László: Nincs misztika

Az ember tragádiája - Szegedi Szabadtéri Játékok - KRITIKA

Nincs misztikus ezotéria, a csoda hétköznapi és jelenvaló.

Ugrai István, Zsedényi Balázs és Nyulassy Attila: Amiről nem beszélünk: cigányok a színházban

Vajon süket és vak a magyar színház, hogy nem veszi észre a témát, amely a földön hever?