Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Székely Csaba

Kovács Natália és Karsai György: Párhuzamos nézőpontok

A szerzők Székely Csaba a Radnóti Színházban bemutatott, 10 című előadásról beszélgettek

December végén mutatta be a Radnóti Miklós Színház társulata Székely Csaba legújabb, 10 című, a Tízparancsolaton alapuló színdarabját Sebestyén Aba rendezésében. A darabot mindketten – ugyanazon az estén – megnéztük, majd személyes találkozó során beszélgettünk róla. A beszélgetésünket diktafonnal, két részletben rögzítettük, jelen szöveg pedig ennek a hangfelvételnek a szerkesztett leirata. Írásunk kísérlet, amelyben a közös…

Szabó Attila: Emlékezet, múltidézés, múltfeldolgozás

Performatív múltfeldolgozás – néhány elméleti alapvetés

Szociológiai értelemben a múltfeldolgozás olyan társadalmi funkciónak tekinthető, mely a nyilvánosság számos eszközével megvalósulhat: nyilvános beszédek, parlamenti ülések, szobrok és emlékezethelyek állítása stb. A művészi feldolgozás ilyen értelemben úgynevezett félintrinszikus (félig külsődleges, semi-intrinsic) funkciónak számít: más kontextusokban is megvalósulhat, de ha egy műalkotás környezetében történik, akkor valamilyen lényeges esztétikai tapasztalattal gazdagítja az adott feladat megvalósulását.

Szabó-Székely Ármin: Saját szemében idegenként

Székely Csaba Idegenek című drámakötetéről

A kötet összes darabjában, azokban is, amelyek nem Erdélyben játszódnak, érződik ez a többes identitás, a többszörösen elidegenített nézőpont. A kötet drámáival és az Erdély-metaforával Székely mintha ezt mondaná: mindannyian idegenek vagyunk. Nemcsak akkor, ha kisebbségben élünk valahol, hanem akkor is, ha többségiként kirekesztünk másokat, mert a párhuzamos valóságok valamelyikben előbb-utóbb mi leszünk az idegenek.

Kiss Krisztina: Kordráma: egyén és társai

A székelyudvarhelyi dráMA fesztivál

A fesztiválprogram korpusza nem egyetlen témára épül, ha mégis megpróbálnék ilyenket megnevezni, olyan univerzális témákat mondhatnék, mint ember és közösség, ember és társadalom, ember és hatalom, ember és magánya.

Zaklat-e a kritika?

Körkérdés – válaszol Boross Martin, Gáspár Ildikó, Kricsfalusi Beatrix, Néder Panni, Proics Lilla, Sárosdi Lilla, Schuller Gabriella és Székely Csaba

Mivel rendelkezik némi hatalommal ebben a világban, a kritikus felmutathatja a jót, és szankcionálhatja az elfogadhatatlant.

Sz. Gál Boglárka: Ferdélyi kisebbség

Székely Csaba: Öröm és boldogság – 3G Színház, Marosvásárhely

Az Öröm és boldogság című előadás olyan témát választ, amely nem számít komfortosnak a marosvásárhelyi színháznéző számára. A város alternatív szcénáján nemrég megjelenő 3G Színház diskurzusteremtőnek számít ezzel a választással, ugyanis az LMBTQ társadalom eddig ismeretlen képviselőit, erdélyi meleg férfiak és nők láthatatlan világát lépteti színre.

Jászay Tamás: Messiás az arénában

Székely Csaba: PASSIO XXI / Papp László Sportaréna

A mamahotelből kiszabadult laza csávó elég jó dumát lök ahhoz, hogy komoly fanklub kövesse. Attól tartok, rólunk árulkodik, hogy ide most ilyen messiás jutott.

Boros Kinga: Közönség, barát

A székelyudvarhelyi dráMA fesztiválról

A dráMA fesztiválnak, amely 2008-ban a kortárs magyar és román drámák találkoztatásának céljával született meg a román NKA (AFCN) pályázati támogatásából, ugyanazzal a jelenséggel kell szembenéznie, mint a legtöbb székelyföldi román kulturális rendezvénynek: a román anyanyelvű közönség távolmaradásával.

Selyem Zsuzsa: Biciklik a kézi meghajtású körhintán

A 21. Európai Előadó-művészetek és Román Dráma Fesztiválja Temesváron

Ezt a fesztivált például úgy találták ki, hogy részint az Európai Előadó-művészetek Fesztiválja (FEST – Festivalul Spectacolului European), részint a Román Dráma Fesztiválja (FDR – Festivalul Dramaturgiei Române); részint tágasság, szépség, bravúr, részint mindennapi gondok, úgy mint válságocska a házasságban, elvakult nacionalizmusok, fiatalok elmagányosodása stb.

Tarján Tamás: Bankrablás privátim

Székely Csaba: Kutyaharapás (r.: Szikszai Rémusz) – Szkéné (a Nézőművészeti Kft., a Vádli Társulás és a Jászai Mari Színház közreműködésével)

Pedig kevésbé poénkergető és a mocskos szájat ennyire nem erőltető szövegalakítással, a magándiskurzusok száműzésével a kölcsönös, engesztelhetetlen gyilkolhatnéknál bizonyára megrázóbban kiderülhetett volna például, Dunának, Oltnak mennyire nem egy a hangja, ha mondjuk olyan nemes közös vállalkozásról van szó, mint a nagyszabású bankrablás.