Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Székely Kriszta

Jó kérdés – Hol a nő helye a színházban?

A Magyar Színházi Társaság és a Színház folyóirat beszélgetéssorozata, 1. rész

A színházban szerencsés, ha az ember olyasmiről beszél, amihez köze van. Azt, hogy nőként milyen élményei vannak az embernek, elég kézenfekvő, és – tette hozzá Székely Kriszta – aligha van nő, akit ne ért volna kisebb-nagyobb abúzus azért, mert nő. 

Rádai Andrea: Jelenlétek

Bertolt Brecht: A kaukázusi krétakör – Katona József Színház, Kamra

Ebből a világból emelkedik ki Gruse, ezektől a színészi játékmódoktól választható le Pálmai Anna alakítása. Az ő jelenléte, reszketése nem reflektált, hanem tiszta, egyszerű: valós, valódi.

Adorjáni Panna: A dráma mint béklyó

Esszé a My Fair Lady és a Babaház színpadra állításának kérdéséről négy budapesti előadás kapcsán

…van-e olyan, hogy egy bizonyos szöveg lejár, hogy nem lehet már színpadra állítani anélkül, hogy radikálisan átírnánk az alapállításait is. Más szóval: tartható-e az interpretatív színházi adaptáció a klasszikus és modern drámairodalmi örökség jelentős részénél?

Adorjáni Panna: Igazira maszkolt műviség

Henrik Ibsen: Nóra – karácsony Helmeréknél  – Katona József Színház. Többhangú kritika (Kommentár: Artner Szilvia Sisso, Kovács Bálint)

Szabó-Székely Ármin jól dramatizált szövege és a meghökkentő betétdalok ellenére sem lesz radikális az újragondolás. Nóra és Helmer csúcsjelenetében a túlzó gesztusok elmaszkolják az érzéseket, és ez is a polgári szobaszínházat idézi.

Kíváncsiak ránk

Fiatal színházrendezők

Az önmegvalósítás mámorában az ember mindenfélét szeretne megcsinálni, de tudomásul kell venni, hogy nem körülöttem forog a világ, hanem létezik egy struktúra – mindegy, hogy független vagy kőszínházi –, ami akkor működik jól, ha minden fél kölcsönösen figyel egymásra. Ez a színházcsinálás végtelenül logikus adottsága.

Herczog Noémi: Messze, vagy sehol

Simon Stephens: Harper Regan - Katona Kamra - KRITIKA

Az előadás kezdetén Fullajtár Andrea előnytelenül öltözött, önmagát elfogadni nem képes, nekünk végig háttal álló nőt alakít. Még a nézővel sem mer szembenézni.

Herczog Noémi: Újszemélyesség

A kortárs magyar színház új irányairól

A magyar színházban régóta (egyed)uralkodó fogalom a reprezentáció, pontosabban az a jelenség, amikor a színpadra kerülő jelek, testek valami másra, tehát egy szerepre utalnak, nem pusztán és főleg nem elsősorban önmagukra.

Szántó Judit: Ártánysörte

Samuel Beckett: Szép napok - Katona József Színház, Sufni - KRITIKA

A rendező érdekes elegyet állít elő. A szituáció, a takarékos történés szürreálisan metafizikus, a színészi játék (akárcsak a szöveg) stilizáltan realisztikus; a kettő együtt adja ki a mű egyedülálló hatását.