Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Székely Kriszta

Brecht-revival?

Az elmúlt két évtizedben a kortárs magyar színházban Brecht neve leginkább Zsótér Sándoréval forrt össze, most azonban darabjai egyre láthatóbbakká válnak: mind több fontos rendező választja őket, Térey János és Regős János pedig egyenesen három A kaukázusi krétakört is beválogatott a POSZT programjába. Beszélhetünk-e ma ezeknek a szövegeknek a különös aktualitásáról? Nem mond-e ellent Brecht…

Nagy Klára: „…vircsaft ez istenkém!”

István, a király Baján – Operettszínház

Az István, a királynak egyedülálló kultusza van Magyarországon. Sok családnál stabil augusztus huszadikai program az újranézése, Istvánnak és Koppánynak is megvan a maga szurkolótábora, alakjuk legalább annyira megosztja az országot, mint a szegedi és a bajai halászlé, ahogy az is örökké újramondható sztori, ha valaki ott volt a legendás királydombi előadáson. Ez a darab nagy…

Kiszakadni az akolból

Székely Kriszta rendező balett-táncosnak indult, vonzotta a filmkészítés, majd egy nagyobb kanyar után színházi rendezőnek jelentkezett. Török-Illyés Orsolya családilag a színházhoz kötődött. Filmszerepeivel vált ismertté. Hajdu Szabolcs egyik filmjében rendezőt alakított. Kriszta eddigi egyetlen színházi szerepében operatőrt. Színpadról, filmről, női szerepekről SZÉKELY KRISZTA rendezővel és TÖRÖK-ILLYÉS ORSOLYA színésszel MARTON ÉVA beszélgetett.

Fehér Anna Magda: Női kacaj, férfisors

Ithaka – Katona József Színház

…bohém, könnyed, kissé pszichedelikus élmény ez az előadás. A csillogó külső azonban szinte félelmetes ürességet ölel körbe. A színpad ugyanis üres tér, ami csak forog és forog a saját tengelye körül, ezen utazik Odüsszeusz, és itt úsznak be és ki az életéből a nők.

Kolozsi László: Kékszakáll ügyvezető

Székely Kriszta Kékszakállja az Operettben

A Kékszakáll címen futó operai példázat nem felrázni kíván, csak felmutat egy példát, megmutat egy csípős beszólásai miatt is figyelmet érdemlő nőt, aki kiemelkedik, egy nőt, aki nem hajlandó beállni a sorba. És azzal, hogy kiáll – önmagáért és a sorból – fel is szabadítja sorstársait.

Fiatalok, függetlenek

Herczog Noémi, Varga Anikó és Karsai György a tavalyi évadról

Az évadértékelők sorából nem maradhatnak ki a fiatal, független színházi kezdeményezések. Azért választottuk ezt a többes, kötetlenebb, egymásba kapcsolódó megszólalási formát, hogy előadásokról, pillanatokról, színészekről, rácsodálkozásokról, ne pedig életművekről legyen szó. Szeretnénk hangsúlyozni, milyen sokra tartjuk a kísérletezést és az istenkísértő próbálkozásokat, még akkor is, ha ez a munkamódszer esetleg hullámzó színvonalat eredményez, hol remekműhöz,…

Jó kérdés – Hol a nő helye a színházban?

A Magyar Színházi Társaság és a Színház folyóirat beszélgetéssorozata, 1. rész

A színházban szerencsés, ha az ember olyasmiről beszél, amihez köze van. Azt, hogy nőként milyen élményei vannak az embernek, elég kézenfekvő, és – tette hozzá Székely Kriszta – aligha van nő, akit ne ért volna kisebb-nagyobb abúzus azért, mert nő. 

Rádai Andrea: Jelenlétek

Bertolt Brecht: A kaukázusi krétakör – Katona József Színház, Kamra

Ebből a világból emelkedik ki Gruse, ezektől a színészi játékmódoktól választható le Pálmai Anna alakítása. Az ő jelenléte, reszketése nem reflektált, hanem tiszta, egyszerű: valós, valódi.

Adorjáni Panna: A dráma mint béklyó

Esszé a My Fair Lady és a Babaház színpadra állításának kérdéséről négy budapesti előadás kapcsán

…van-e olyan, hogy egy bizonyos szöveg lejár, hogy nem lehet már színpadra állítani anélkül, hogy radikálisan átírnánk az alapállításait is. Más szóval: tartható-e az interpretatív színházi adaptáció a klasszikus és modern drámairodalmi örökség jelentős részénél?

Adorjáni Panna: Igazira maszkolt műviség

Henrik Ibsen: Nóra – karácsony Helmeréknél  – Katona József Színház. Többhangú kritika (Kommentár: Artner Szilvia Sisso, Kovács Bálint)

Szabó-Székely Ármin jól dramatizált szövege és a meghökkentő betétdalok ellenére sem lesz radikális az újragondolás. Nóra és Helmer csúcsjelenetében a túlzó gesztusok elmaszkolják az érzéseket, és ez is a polgári szobaszínházat idézi.