Egy mára már szerencsére elhalványult Facebook-vita, amelyben az „ordibálásról” mint legitim, majd próba után nyomban elfelejtett/megbocsátott instruálási formáról szólt, indította a lap szerkesztőit arra, hogy alkotókat kérdezzen meg az erőszak jelenlétéről a próbafolyamatban. Az alábbi kérdéseket tettük fel: Hogyan kezeli a stresszt a próbafolyamatban rendezőként? Mennyire engedhető meg ennek során az indulat szabadjára engedése a…
Ha markáns, könnyen azonosítható arculatot nem is kaphat a repertoár, éppen a bemutatók változatossága, tartalmi-stiláris sokszínűsége teheti vonzóvá. És van még egy törvényszerű velejárója ennek a változatosságnak, illetve a hallgatók relatív ismeretlenségének: minden más honi teátrumnál kiszámíthatatlanabb az eredmény – mind a mondandót, mind a stílust, mind a minőséget illetően. Ami éppúgy eltöltheti örömmel és…
Szellemes, szórakoztató, enyhén borzongató rémmese Szvetlana Alekszijevics fehérorosz-ukrán származású Nobel-díjas írónő dokumentumregény-ciklusának színpadi adaptációja az Örkény Színházban. Az utópia hangjai sorozatba tartozó művek nem éppen könnyed témái abszurd horrorhumoreszkekké stilizálódnak Bagossy László és Kovács D. Dániel hallgatóikkal közös rendezésében.
Dömötör Adrienne: Újramesélve
Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika – a Színház- és Filmművészeti Egyetem, a Kabóca Bábszínház és a Budapest Bábszínház közös produkciója
Pájer Alma Virág dinamikus elbeszélő és ötletgazdag bábjátékos; előadásában a fordulatos mese minden mozzanata egyszerűnek, magától értetődőnek mutatkozik.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem látványtervező hallgatóinak vizsgaprodukciója annyi alkotó-előadó munkájából áll, hogy alig férnek a csoportképre, de végig szavak nélkül zajló összjátékuk több, mint puszta látványexpó: ha egyenetlenül is, de sikerül előadássá válnia.
Jó kérdés: Ez ám a karrier! Évadkezdés pályakezdéssel
A Színház folyóirat és a Magyar Színházi Társaság beszélgetéssorozata. Második évad / 2. rész
Gimnazistaként olvastam egy könyvet Kaposvárról, akkor úgy terveztem, hogy az lesz, hogy én is egy jelenségként működő társulat tagja leszek. Aztán ez lett, hogy szabadúszó lettem, pedig tényleg mindig a társulati lét érdekelt.
A gond csak az, hogy a tömegnyilvánosságnak rettentő ereje ugyan van, felelőssége azonban semmi – azzal csak a benne arccal és névvel megszólaló egyének rendelkeznek. Meg persze az újságírók, akiknek a gyors hírek pörgetésén alapuló médialogikával szembemenve kell alapos kutatómunkát végezniük egy rendkívül bizonytalan jogi, következésképp gazdaságilag rizikós környezetben (ám történetüket névvel, arccal, jogi felelősségük…
Albert Dorottya: Tágítani a kereteket
A magyar táncfilmkészítés, illetve -forgalmazás tapasztalatairól
A kortárs tánc az elmúlt évtizedekben új, autonóm médiumra talált a mozgóképben, ami oda-vissza hat mind a tánc-, mind a filmművészet jelenére. A ma készülő táncfilmek nagy többsége már nem meglévő táncelőadások filmes adaptációját jelenti, hanem olyan koreografikus mozgóképet takar, amelynek nincs és nem is volt színpadi változata.
Mindketten 2008-ban végeztek a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Fabók Mariann a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött, ahonnan hat év után kilépett, azóta saját bábszínházával járja az országot. Bercsényi Péter a Budapest Bábszínházban töltött hét évad után szabadúszó lett, és számos, elsősorban független társulatnál játszik.
Összetett, folyton alakuló a magyar bábszínházi közeg, amely talán épp jelenleg megy nagy változásokon keresztül. Megújul a műfaj, és miközben a szakma egyre nagyobb figyelmet igényel, csak az a kérdés, megkapja-e.
