Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Szikszai Rémusz

Hajnal Márton: Diktatúrakörkép 2019

Két Macbeth – Szkéné és Örkény Színház

Nem is az az igazán érdekes, hogy mi a különbség egy modern és egy posztmodernbe hajló Shakespeare-feldolgozás között, hanem sokkal inkább az, ami a gyökeresen eltérő koncepciók dacára egyformán foglalkoztatta mindkét alkotócsapatot.

Hutvágner Éva: Animáció vagy báb?

Formák és tendenciák

A bábszínház, sőt a bábművészet elméletének történetébe kell alámerülnünk, ha arra a kérdésre keresünk választ, miért is magától értetődő bábszínház és „élő” színház különállása, mi több, szembenállása a köznyelv, a kritikai diskurzus vagy akár az intézménystruktúra számára.

Deczki Sarolta: Mindenki harca mindenki ellen

Az oroszlán télen – Orlai Produkció, Belvárosi Színház

…senki sem bízhat senkiben, minden gesztus számítás és tettetés, minden mondat hazug, és többé nem lehet megkülönböztetni a látszatot a valóságtól.

Tarján Tamás: Bankrablás privátim

Székely Csaba: Kutyaharapás (r.: Szikszai Rémusz) – Szkéné (a Nézőművészeti Kft., a Vádli Társulás és a Jászai Mari Színház közreműködésével)

Pedig kevésbé poénkergető és a mocskos szájat ennyire nem erőltető szövegalakítással, a magándiskurzusok száműzésével a kölcsönös, engesztelhetetlen gyilkolhatnéknál bizonyára megrázóbban kiderülhetett volna például, Dunának, Oltnak mennyire nem egy a hangja, ha mondjuk olyan nemes közös vállalkozásról van szó, mint a nagyszabású bankrablás.

Stuber Andrea: Apák acsarkodása

Rómeó és Júlia - Debreceni Csokonai Nemzeti Színház

Szikszai Rémusz mindenekelőtt igen sötéten és illúziótlanul látja a Rómeó és Júlia Veronáját mint közeget. Hm. Azért lehet ebben valami.

Turi Tímea: A stílus maga

Szép Ernő: Emberszag

Ezt a magányos fecsegést viszi színre az előadás azzal, hogy az író voltaképpen magával beszél.

Stuber Andrea: Káderrendszer

Moliėre: Tartuffe - Tatabányai Jászai Mari Színház

 Így aztán mégis elbukik Tartuffe, a szemforgatonc. Vagyis persze nem.

KOVÁCS NATÁLIA: VAGY-VAGY

Tom Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott – KRITIKA

Szikszai Rémusz legújabb rendezése – amely Tom Stoppard abszurd drámáját dolgozza fel – rizikós vállalkozás. Éppen azt a vonását tekinthetjük ugyanis egyik legfőbb erényének, mely mindent elrontó gyengesége is lehetne.

Egy odakerült kis piros fotel

Szikszai Rémusszal Proics Lilla beszélget

A román színház expresszív, költészettel teli, nem áll meg a verbalitásnál.

Komjáthy Zsuzsanna: Hull a pelyhes, fehér hó

Paul Foster: I. Erzsébet / Szkéné Színház - KRITIKA

Az előadás tétje végső soron nem más, mint hogy a színház helyzetéről, jövőjéről és instabilitásáról fogalmazzon meg valamit: őszinte aggodalmat.