Tag Archives

Archive of posts published in the tag: színházi nevelés

Pressburger Csaba: Gyógyír gyanánt méreg

Pass Andrea: Újvilág – Népszínház, Szabadka

Bevallom, arra számítottam, hogy ezt az ízig-vérig magyarországi, budapesti, lakótelepi, ’90-es évekbeli történetet az író-rendező kissé átírja, megkísérli időben és térben is a mi határon túli valóságunkhoz idomítani (…). Csalatkoznom kellett: a legapróbb részletekig megmaradt a történet az eredeti formájában. Szerencsére.

Hangosító – a Színház folyóirat podcastje – 10. adás

Színház és társadalmi beavatkozás

„Én tudom, hogy annak a gyereknek egy életre megváltozott a szemlélete ettől” – mondja Feuer Yvette a Hangosító 10. adásában, amelyben a színházról mint társadalmi beavatkozásról beszélgetnek a vendégek. A Láthatáron Csoport alapítóján kívül Boross Martint, a Stereo Akt alkotócsoport művészeti vezetőjét és Proics Lilla színikritikust hallhatják a podcastban. A beszélgetést Gócza Anita vezeti. Hallgassátok…

Mi öltöztettük fel őket

Beszélgetés a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ Sehol című előadásáról

A színházi nevelés egyik általános problémájától indítottunk, hogy aztán, miután jól kiveséztük a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ Sehol című előadását, visszakanyarodjunk egy másik műfajelméleti problémához. Most pedig úgy teszünk, mintha direkt építettük volna a beszélgetésünket elegáns keretes szerkezetbe. PROICS LILLÁval és RÁDAI ANDREÁval PUSKÁS PANNI beszélgetett.

Hangosító – A Színház folyóirat podcastje – 8. adás

Függőségek a színpadon

Függőségek a színpadon: elrettentés vagy kedvcsinálás, addikció és kreativitás összefüggései, hogyan viszonyul a társadalom a függőkhöz – ezekről a témákról Gócza Anita kérdezi a 8. podcast vendégeit, Gyulay Eszter dramaturgot és Závada Péter költőt.

Balassa Zsófia – Takács Gábor: Kódolt ellentmondások

Válasz Bass László, Fábián Gábor és Pass Andrea "Néma tartomány" című cikkére

Nem kérdés, hogy erkölcsi, etikai és általános emberi problémákról a diákokkal közösen gondolkodó előadásaink hasznosak a társadalom számára. Ez a hasznosság azonban önmagában nem elég. Semmi nem történik pusztán a hasznosság tényének bizonyításától.

Bass László, Fábián Gábor, Pass Andrea: A néma tartomány

Cikksorozat a színházi nevelési munka társadalmi hatékonyságáról – 1. rész

„… visszatekintünk az elmúlt négy évünkre, hogy (…), hogy felismerjük mulasztásainkat, tévedéseinket, a műfaj általunk megtapasztalt problémáit, és így meghatározzuk: miként tudnánk sokkal hatékonyabban folytatni munkánkat.” – A szerzők mindezen túl felhívást is kezdeményeznek a színházi neveléssel foglalkozó társulatok és alkotók felé, akiket arra kérnek, osszák meg saját tapasztalataikat.

Fehér Anna Magda: Születésnapi anzix a földi paradicsomból

Caryl Churchill: Földi paradicsom – K.V. Társulat

A 10 éves K.V. Társulat különös formáció, két színésznő, Száger Zsuzsanna és Urbanovits Krisztina vállalkozása, tehát inkább nevezhető társulásnak, mint társulatnak. Kortárs szövegeket állítanak színpadra, szinte mindegyik bemutatójuk magyar nyelvű ősbemutató. A kortárs szövegeken belül pedig a női témák, a párkapcsolati, családi drámák, gender-kérdések foglalkoztatják a társulat tagjait.

Darida Veronika: A fanatizmus ellen

k2 Színház: Hűség – Robert Merle Mesterségem a halál c. regénye nyomán

A Hűség, ha az oktatáspolitika komolyan venné a színházi nevelés iskolai szerepét, kötelező előadás lehetne a gimnáziumokban, természetesen levezető beszélgetéssel egybekötve.

Turbuly Lilla: A messiások bizony nem állnak meg

A Kerekasztal Színházi Nevelési Központ Negyedszázados Fesztiváljáról

Vagyis 25 év elteltével sem mondható, hogy a színházi nevelés általánosan ismert fogalommá vált volna. Valljuk be azt is, a „hagyományos” színházi szakma sokszor még most is elvitatná a két összetevő közül a színházat…

Neudold Júlia: Művészetközvetítés kőszínházakban

A színházpedagógia útjai és lehetőségei

Feladata-e a színháznak átgondolt kulturális jövőképpel rendelkezni? És társadalmi jövőképpel? Mit tud kezdeni a színház a kulturális demokráciával, a kulturális javakhoz való egyenlő hozzáférés gondolatával? Elhiszi-e, hogy dolga van ezekkel a víziókkal, és hasznos, pontosabban „közhasznos” a működése? Lehet a színház a kreatív, tudatos, szolidáris világ garanciája?