Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Szkéné Színház

Tarján Tamás: Közöstelen nevező

K2 Színház – Holdkő – Szkéné

Ötvenhat talán lehetne „közös nevező” (a kifejezés elhangzik a darabban), de mintha nem lenne az. Nem az – kell (aligha először) ráébrednünk. Sem itt a hazában, sem ott kinn az Újvilágban.

Rádai Andrea: Néma marad

Szívszakadtig – Pintér Béla és Társulata – Szkéné Színház

A Szívszakadtigban egyszerre van valami bulváros sekélység és a társulattól szokatlan irányban terjedő mélység; valami izgága eszeveszettség és részletgazdag bíbelődés.

Deczki Sarolta: Kör, hinta

Háy János: A halottember – Ördögkatlan Produkció/Nézőművészeti Kft./Szkéné Színház

Anna egy pillanatnyi gyászmunkát sem enged magának. A tudata mélyére száműzi az egykor szeretett férfit, és minden idegszálával a túlélésre koncentrál.

Rádai Andrea: Magától értetődő nyomor

Gerhart Hauptmann: Patkányok – Forte - Szkéné Színház

A színészek, a díszlet, a zene – egy-egy külön világ. Kicsit talán túlságosan is különálló világok…

Tarján Tamás: Bankrablás privátim

Székely Csaba: Kutyaharapás (r.: Szikszai Rémusz) – Szkéné (a Nézőművészeti Kft., a Vádli Társulás és a Jászai Mari Színház közreműködésével)

Pedig kevésbé poénkergető és a mocskos szájat ennyire nem erőltető szövegalakítással, a magándiskurzusok száműzésével a kölcsönös, engesztelhetetlen gyilkolhatnéknál bizonyára megrázóbban kiderülhetett volna például, Dunának, Oltnak mennyire nem egy a hangja, ha mondjuk olyan nemes közös vállalkozásról van szó, mint a nagyszabású bankrablás.

Schuller Gabriella: „Szültél volna követ”

Pintér Béla Parasztoperája - újranéző

…2002 óta jelentősen megnövekedett népszerűsége miatt jóval szélesebb réteg van nézőként jelen, mint egykor…

Adorjáni Panna: Külcsíny, belbecs

k2 Színház–Szkéné Színház: Röpülj, lelkem!

…mire megszülethetne egy valóságosan átélhető jelenet, mindig elcsattan egy poén, vagy történik valami, és visszahullunk az operett műanyag világába.

Antal Klaudia: A fácánokat lelövik

Pintér Béla: Fácántánc – KRITIKA

Pintér az igazgató, azaz a hatalom metaforájának a fácánt választja: egy olyan madarat, mely társaival csak addig képes békességében élni, míg úrrá nem lesz rajta a féltékenység.

PÉTER MÁRTA: ÁRAMLÁS FULDOKLÓKKAL

Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés – KRITIKA

A nagyjából kétszáz perces produkció halálpontos gépezetében ellenállás nélkül vegyülnek a színház tradicionális és egyéni útjai, hogy a végeredmény összetéveszthetetlenül Horváth Csabáé legyen.

Kutszegi Csaba: Don Quijote s. k.

Parti Nagy Lajos: Don Quijote – KRITIKA - Nézőművészeti Kft

Don Quijote üldöztetése és folytonos elpáholása egy elmegyógyintézet színjátszó csoportjának előadásában, Rába Roland úr irányítása alatt – lehetne a címe (Peter Weiss után szabadon) a Szkéné Színház új bemutatójának.