Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Szkéné Színház

Adorjáni Panna: Külcsíny, belbecs

k2 Színház–Szkéné Színház: Röpülj, lelkem!

…mire megszülethetne egy valóságosan átélhető jelenet, mindig elcsattan egy poén, vagy történik valami, és visszahullunk az operett műanyag világába.

Antal Klaudia: A fácánokat lelövik

Pintér Béla: Fácántánc – KRITIKA

Pintér az igazgató, azaz a hatalom metaforájának a fácánt választja: egy olyan madarat, mely társaival csak addig képes békességében élni, míg úrrá nem lesz rajta a féltékenység.

PÉTER MÁRTA: ÁRAMLÁS FULDOKLÓKKAL

Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés – KRITIKA

A nagyjából kétszáz perces produkció halálpontos gépezetében ellenállás nélkül vegyülnek a színház tradicionális és egyéni útjai, hogy a végeredmény összetéveszthetetlenül Horváth Csabáé legyen.

Kutszegi Csaba: Don Quijote s. k.

Parti Nagy Lajos: Don Quijote – KRITIKA - Nézőművészeti Kft

Don Quijote üldöztetése és folytonos elpáholása egy elmegyógyintézet színjátszó csoportjának előadásában, Rába Roland úr irányítása alatt – lehetne a címe (Peter Weiss után szabadon) a Szkéné Színház új bemutatójának.

KOVÁCS NATÁLIA: VAGY-VAGY

Tom Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott – KRITIKA

Szikszai Rémusz legújabb rendezése – amely Tom Stoppard abszurd drámáját dolgozza fel – rizikós vállalkozás. Éppen azt a vonását tekinthetjük ugyanis egyik legfőbb erényének, mely mindent elrontó gyengesége is lehetne.

Kutszegi Csaba: Mea culpa – de csak jegyzőkönyvön kívül

Artur Palyga: A zsidó - Szkéné Színház - KRITIKA

… kabarészerű röhögtetésről váltani bűnökkel szembenézésre igen necces dolog, A zsidó előadása is meg-megdöccen e bravúrkísérlet közben.

Kutszegi Csaba: Írüldözés, írirtás

Helen Edmundson: Irtás - Szkéné Színház - KRITIKA

A magyar nézőnek ismerős ez a világ, amelynek jellemzője a „híres-neves ír köd, ahol igaznak látszik a hazug, és hazugnak az igaz”.

Komjáthy Zsuzsanna: Hull a pelyhes, fehér hó

Paul Foster: I. Erzsébet / Szkéné Színház - KRITIKA

Az előadás tétje végső soron nem más, mint hogy a színház helyzetéről, jövőjéről és instabilitásáról fogalmazzon meg valamit: őszinte aggodalmat.

Komjáthy Zsuzsanna: Pofás nosztalgia

k2 - Szkéné Színház: Viharok - KRITIKA

Jelentéses, szépen megvalósított, mégis kicsit sután megálmodott a tér: expresszionista is, konstruktivista is, abszurd is, de nagyon élettelen. Hasonló a helyzet a gyakori kiszólogatással is, mint például: „Mit ér a kormány nép nélkül?”

Sz. Deme László: Egy táncház titkos élete

Pintér Béla: Titkaink / Szkéné Színház - KRITIKA

A pedofília gyógyíthatatlan belső zavara mellett feltárul az egész államszocializmus összezavarodott gépezete. Thuróczy Szujója azért jár táncházba, mert kémkedik, de miközben tartótisztként zsarolja Istvánt, sörözni hívja hétvégi telkére.