Tag Archives

Archive of posts published in the tag: tánc

Török Ákos: A tücsök télen

Szabadúszó táncosok pandémia idején, 1. rész

La Fontaine állatsorsokba burkolt üzenetét a henye tücsökről és a szorgos hangyáról sziklaszilárd útravalóként kapjuk moralitás nevű tarisznyánkba[1]. Kisgyermekkoromban még tiszta volt a képlet, hogy mire utal a tücsök és mire a hangya szimbolikája, egyszerűen azért, mert szerelmes voltam az óvónénibe és féltem a tücsköktől, később azonban kezdett gyanússá válni a dolog.

Králl Csaba: Elengedésben?

Szórványos gondolatok a tánckritikáról

Amíg korábban a tánckritikának az előadásélményen túl ágazati és műfaji kritériumokat is szem előtt kellett tartania, sőt számon kérnie, ha csorba esett rajtuk, könnyebb dolga volt. Volt ugyanis mihez igazodnia. Voltak mérőzsinórok. A kortárs táncban azonban nincsenek műfajok, így műfaji kritériumok sincsenek, tehát számon kérni sem lehet rajtuk semmit. (Helyesbítek: sok mindent számon lehet kérni,…

Aki nem tud mindent, az nem rúg labdába

Banka Viktor, Domoszlai Edit, Lukács András és Simon István táncművészekkel, valamint Gara Márk tánctörténésszel Szász Emese beszélgetett

Róna Viktor-életműkiállítás kapcsán négy, nemzetközi karriert befutott magyar táncművésszel, BANKA VIKTORral (Ballet Vlaanderen), DOMOSZLAI EDITtel (Rambert Dance Company), LUKÁCS ANDRÁSsal (a Wiener Staatsoper egykori táncosával, a Győri Balett művészeti vezetőjével) és SIMON ISTVÁNnal (Balett Dortmund), valamint GARA MÁRK tánctörténésszel beszélgettünk. A sztártáncos fogalmának alakulása mellett szó esett a tánc műfaját érintő globális trendekről, valamint arról,…

Szász Emese: Hangszátyárok és mozdulatbetyárok

2 in 1 kritika: az M Stúdió és Nagyvárad Táncegyüttes online bemutatói

Négy erdélyi előadás, négy különböző perspektíva, az egyetlen közös vonásuk, hogy megpróbálnak új kifejezésmódokat találni egy olyan krízissel teli év megfogalmazására, amelyben a megszokott szavak úgy váltak le tárgyukról, mint a cipőtalp.

Testélmények mentén zenét írni

Gryllus Ábrissal, Kertész Endrével, Philipp Györggyel és Porteleki Áronnal Szász Emese beszélgetett

A kortárs táncszíntér sokszor láthatatlan, de egyre gyakrabban látszó játékmestereivel ültünk le beszélgetni: azokkal a zenészekkel és zeneszerzőkkel, akik emblematikus táncelőadásokhoz járultak hozzá az akusztikai dimenzió megteremtésével. GRYLLUS ÁBRIS, KERTÉSZ ENDRE, PHILIPP GYÖRGY és PORTELEKI ÁRON eszmecseréjéből kiderül, hogy a munkamódszereket és a zenész szerepének megítélését illetően még ezen a szűk szcénán belül is meglehetősen…

Artner Szilvia Sisso: Így kell járni, úgy kell járni

2 in 1 kritika: Kulcsár Noémi Tellabor: Silver Swan és Gangaray Dance Company: Agora II.

Az egyik koreográfia drámai művön alapul és történetet mesél szavak nélkül, a másik drámai művé válik, pedig nincs is története.

Szoboszlai Annamária: Korlátok közt, határok mentén

2 in 1 kritika: Gergye Krisztián Társulat: A test emlékezete és Fehér Ferenc: Tofu P. Potter

Különös hasonlóság, hogy mind Gergye Krisztián, mind Fehér Ferenc a korlátokkal dolgozik, csak amíg A test emlékezetében a korlátok fizikailag, addig a Tofu P. Potterben lelkileg állítódnak föl.

Török Ákos: Alapállás

Győri Balett: Körforgás-est

Úgy tűnik, a változás igényének felismerését legfeljebb apró lépések követhetik Győrben. Az Összetartozás is egy ilyen, noha nem a legjobb irányba tett lépés. Az Elválás pedig egyfajta alap, amiből ki lehet indulni. Igaz, a Győri Balett esetében sosem az alapokkal volt probléma.

Fuchs Lívia: Fel/le, kint/bent, szét/össze

Artus Társulat: MINDEN (is)

Goda alkotói magatartása és munkamódszere – az állandó kísérletezés, a közös alkotás, a médiumok keverése és a helyteremtés a meglévő színházi és tánctér perifériáján – óhatatlanul megerősítette a játszók és nézők újfajta kapcsolatát is.

Bogya Tímea Éva: Miért táncol valaki egy kirakat mögött?

Vass Imre: rész_munka_idő – PLACCC Fesztivál

Nagy kérdése a kortárs színikritika írásnak, hogy egyáltalán szükség van-e rá. Ha a válasz igen, akkor a következő kérdés, hogy milyenre. Milyennek kéne lennie annak a kritikának, amely hatással van a nézőkre, ami, hogy úgy mondjam, érdekes? A kortárs tánc és performanszok esetében még nehezebb a helyzet: az egész ott kezdődik, hogy mit is írjunk le.