Tag Archives

Archive of posts published in the tag: tánc

Papp Sándor Zsigmond: Az éhségen innen

A létezés eufóriája – dokumentumfilm

Éva megfiatalodik, Emese hozzáöregedik; Éva kitárulkozik, Emese meg védelmezőn körülfogja; Éva egyre magabiztosabban kezd „táncolni”, Emese pedig, aki vérprofi, bizonytalanul lépeget Éva életében, hogy végül Szabó Rékával együtt megtalálja a megfelelő tánclépéseket, a koreográfiát.

Dohy Anna: Harmadik típusú találkozás

Kaori Ito: Táncolok, mert nem bízom a szavakban – Trafó

Az előadás igaz történet alapján készült, pontosabban ami a színpadon történik, az maga az igaz történet: maga a találkozás. Nem kis szakadékot kell áthidalniuk a szereplőknek, hiszen a sok hasonlóság mellett – például mindketten művészek – alapjaiban máshogy élik meg az életüket.

Szász Emese: Akiket átjár a keleti szél

Goda Gábor és Frenák Pál színházi formanyelve távol áll egymástól, mégis van egy közös csatornájuk: az a kelet-nyugati átjáró, amelyen mindketten sokat közlekedtek több évtizedes munkásságuk alatt. Hogy a keleti áramlatok hogyan formálták lassan kőhegynyi életművüket, azt a teljesség igénye nélkül igyekszem vázolni, kerülve az összehasonlítás csapdáját.

Duró Győző: Belé költözött az isten

Tánc az istenekkel. Japán kaguraegyüttesek vendégjátéka

Jómagam eddig csak a turizmus napi igényeinek monoton kielégítésébe belefáradt, gépiesen vagy ripacskodva teljesítő középkorú előadókat vagy öreg, elbizonytalanodott, nehézkes mozgású táncosokat láttam szato-kagurát játszani. Most viszont lenyűgözött e főként fiatalokból álló két csoport művészi odaadása és szakmai fölkészültsége, annál is inkább, mert tudtam, hogy tagjaik nem professzionális színészek vagy táncosok, hanem napi munkájuk mellett,…

Cziboly Ádám: Nincsenek szavaink (?)

Széljegyzet a széljegyzethez: kommentár a „Tánc Színház Nevelés” konferenciasorozathoz

Péter Petra és Szemessy Kinga kiváló „széljegyzetének” olvasatomban két fontos alapállítása van. Az egyik, hogy a „testélmény, tapasztalás, mozgás általi önkifejezés”[1] leggyakrabban „szavakkal megközelíthetetlen helyek” – erre utal cikkük címadása is. A másik, hogy napjainkban kétféle irányzat, megközelítés, értelmezés létezik a színházi nevelés és a tánc metszéspontjában található fiatal területen: a „többszörösen meghaladott” szemiotikai, és az ezzel…

Vida Virág: Szédítő fordulatok

Tánc a Szigeten

Az idei Sziget Fesztivál általam látott táncprodukcióit mintha a forgás köré szervezték volna. Több – a világ távoli pontjairól érkező – előadásban is kisebb-nagyobb mértékben felfedezni véltem a fordulatok, körök, spirálok kiemelt szerepét, elvontabb és tartalmi szinten az ismétlődő, önmagába visszatérő szerkesztésmódot, a körforgást – avagy a forgás különböző aspektusait, amelyek között akadtak magával ragadó…

Sifter Veronika: Bécsi keringő

Nyitott tréningek az ImPulsTanzon – egy nem profi táncos szemével

A 30 éves múltra visszatekintő bécsi ImPulsTanz Fesztivál workshopjai révén is jól ismert és jegyzett esemény a profi táncosok körében – de mit ad(hat) a nem profi táncosoknak és helyi érdeklődőknek? Érdemes-e Magyarországról útra kelni akkor is, ha műkedvelők, „felfedezők”, kikapcsolódni vágyó érdeklődők vagyunk?

Nagy Klára: Valamilyenség

Előadások a 29. szegedi Thealter Fesztiválon

Még két órája sem vagyok Szegeden, de már bekötött szemmel kell futnom katonák elől, akik lelőtték az apámat. Erősen kezdődik az első Thealterem. Bár nem kerültem többet olyan szélsőséges helyzetbe, mint a bOdyssey Escape című előadásán, az izgalmak megmaradnak. Mert ami az idén 29 éves Thealter fesztiválon töltött három napom alatt történt, az soha nem jó…

Albert Dorottya: Kontakt, és annak hiánya a jelennel

Az Imre Zoltán Program (IZP) estjeiről (6. rész): Sebestyén Tímea, Kalmár Ákos, Rózsavölgyi Zsuzsa és Mészáros Máté bemutatói

Gyakori jelenség az IZP keretében megvalósuló koreográfiáknál, hogy az izgalmas felvetések is aránylag zárt, komfortzónán belüli megoldásokat eredményeznek, amiből egy éles látású, provokatív, problémageneráló „külső” szem tudná esetleg kizökkenteni az alkotókat.

Komjáthy Zsuzsanna: A loop két oldala

2 in 1 kritika: Nagy Zoltán: Point of no return és Nagy Csilla: AMőBA – az örökké változó Egység

És olyan megközelítés is létezik, mely a táncot mint az örök ismétlés és visszatérés, újrajátszás allegóriáját bontja ki – úgy tűnik, ez utóbbi szemléletből indul ki két közelmúltbeli koreográfia, Nagy Zoltán Point of no return és Nagy Csilla AMőBa – az örökké változó Egység című előadása.