Tag Archives

Archive of posts published in the tag: tánc

Szoboszlai Annamária: Lassú, lassú, gyors, gyors, lassú

2 in 1 kritika: Shin Eunju–Batarita: Virág és Pataky Klári Társulat: Kis esti vakság

Shin Eunju és Bata Rita közös munkája, a Virág számomra kelet és nyugat találkozása, mely a két táncosnő eltérő mozgásminőségének találkoztatásától válik izgalmassá. Pataky Klári legújabb bemutatója, a Kis esti vakság pedig a jelenkori létérzést foglalja a nézőt magával sodró, tömény képekbe.

Megyeri Léna: Kötöttségek és szabadságok

A Budapest Kortárstánc Főiskola (BKTF) estje – Trafó

Művészeti iskolák vizsgaelőadásait megtekinteni többek között azért nagy élmény, mert a néző olyan friss energiákkal és lelkesedéssel találkozhat, ami nagyon hamar ki tud veszni a szereplőkből, amint kikerülnek az alma mater védőburkából az előadó-művészeti szcéna farkastörvények alapján működő porondjára.

Bízni a láthatatlanban

Marcio Kerber Canabarróval, a Hodworks táncosával Bálint Orsolya beszélgetett

Marcio Kerber Canabarro az egyik legmeghatározóbb alakja a mai magyar kortárstánc-szcénának, sokan talán ezért is hiszik magyarnak.

Horeczky Krisztina: Keresőutak

2 in 1 kritika: Frenák Pál Társulat ‒ Radikal Dance: Cage és Gangaray Dance Company / G.A.P.: Just Dance and Nothing Else

Kérdés, hogy a magát szélsőségesnek, extrémnek, rendkívülinek elnevező és feltehetőleg (mind)erre törekvő ifjúi társaság debütáns művét miért Frenák (camp)esztétikája határozza meg? (…) „Ez az előadás csak a táncról szól, semmi másról” – áll többek között a Just Dance and Nothing Else rövid sillabuszában, és az opus azt teljesíti, amit a címében is vállalt.

Szoboszlai Annamária: Balett, átlátszó csomagolásban

2 in 1 kritika: Pécsi Balett: Rómeó és Júlia, Carmina Burana

A Pécsi Balett Budapesten vendégszereplő két repertoárdarabja kicsit olyan, mint a bögrés sütemény. Mindenből van benne egy mérővel, az összetevők ott vannak a spájzban, még finom is tud lenni, de az ember mégsem ezt tenné az ünnepi asztalra.

Kricsfalusi Beatrix: Ökoreográfia

Jérôme Bel bécsi és berlini fesztiválszerepléséről

Jérôme Bel neve az elmúlt évtizedekben szorosan összefonódott azzal az alkotói attitűddel, amely a koreográfia létrehozásának és forgalmazásának esztétikai, diszkurzív, gazdasági és intézményes keretfeltételeit tette vizsgálat tárgyává. A kortárs tánc konceptuális irányzatához sorolt koreográfusoktól a legkevésbé sem áll távol a tevékenységük a szó legszorosabb értelmében vett munkaként történő reflektálása, illetve akár annak végiggondolása, hogy a…

Néder Panni: Rítus, ritmus, őserdő

Tanz im August 2019, Berlin

Salamon Eszter: MONUMENT 0.7: M/OTHERS Salamon Eszter másodjára áll – vagy jelen esetben fekszik – saját anyjával színpadra, pontosabban a berlini St. Elisabeth templom padlózatára. A kiválóan eltalált cím akár az előadás fülszövegének ismerete nélkül is egyértelműsíti: az este témája anya és lánya, hasonlóságok és differenciák. A kulturális befogadóhelyként működő épület óhatatlanul szakrális hangulatot generál,…

Megyeri Léna: Giselle a gyárból

English National Ballet: Giselle / Sadler’s Wells, London

A dramaturgia a legtöbb ponton hű próbál maradni Théophile Gautier librettójához. Talán pont ez az, ami végeredményben gúzsba köti a produkciót: hiszen egyértelmű, hogy egy 1841-ben született, a romantikus kor toposzaival átitatott tündérmesét nem lehet radikális változtatások nélkül modern kontextusban értelmezni.

Megyeri Léna: Alámegy az élet

2 in 1 kritika: Duda Éva Társulat: Wonderland és Badora Társulat: Sacre

A világviszonylatban még mindig jórészt férfiak által uralt koreográfusi és együttesvezetői pályán mindig öröm üdítő kivételekkel találkozni, és még nagyobb öröm, hogy Magyarország nem is áll olyan rosszul a női táncalkotókban. Közülük kettőnek, Duda Évának és Barta Dórának volt az elmúlt hetekben budapesti premierje. Mindketten érett, szuverén alkotóművészek, akik évek óta sikeresen menedzselik társulatukat –…

Bálint Orsolya: Freestyle: szabálytalan szabadok

2 in 1 kritika: Collective Dope / Jenna Jalonen: BEAT ‘I just wish to feel you’ és Atelier 21220: RAVE

Jenna Jalonen és partnere, Jonas Garrido Verwerft saját határaik kitolásával tolja ki a másik határait a BEAT ‘I just wish to feel you’-ban, míg Cserepes Gyula egy színpadi rituálét megalkotva teszi lehetővé a révület megtapasztalását új bemutatójában.