Címkefelhő

Archive of posts published in the tag: tánc

Szemessy Kinga: Kukáspiruett Texasban…

...és más közösségi táncprojektek

…fel-felvetődik a kérdés, hogy ha a tánc „univerzális nyelv”,1 azaz mindenki számára érthető és elérhető, akkor miért nem látni olyasvalakit a résztvevők között, akinek nem telik a kétezer forintos óradíjra, vagy kerekesszékkel él.

Kint és bent

Páros interjú Rózsavölgyi Zsuzsa és Fülöp László koreográfusokkal – Fuchs Lívia kérdezett

A magyar táncosok többségéről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Sokoldalúak, kreatívak, elszántak, nem félnek rizikót vállalni, izzadni, keményen dolgozni.

Dohy Anna: A láthatatlan

Meg Stuart / Damaged Goods: VIOLET – Trafó

Meg Stuart eléri, hogy az előadók mozgását ne pusztán mint tiszta táncot lássuk, hanem mint a tánc olvashatatlanságának manifesztumát.

Néder Panni: Majdnem kifulladásig

Meg Stuart / Damaged Goods: UNTIL OUR HEARTS STOP – München

Amíg meg nem áll a szívünk – a világhírű koreográfus müncheni produkciója már a cím által magasra teszi a lécet. Fizikai határfeszegetésre, féktelen energiabedobásra és teljes elszállásra számítok.

Halász Tamás: Európa tájain

2 in 1 kritika: az NDT2 és a La Veronal vendégjátéka a Budapest Táncfesztiválon / Müpa

A spanyol, angol, román és svéd koreográfusokat felvonultató est egy olyan izgalmasan nemzetközi társulat erejét és tehetségét hirdeti, amelyet egy, már életében halhatatlanná lett koreográfus-óriás, a cseh Jirí Kylián vitt el a tánc-parnasszusra a nevével egybeforrott NDT élén töltött három és fél évtized alatt.

Komjáthy Zsuzsanna: Sokaságöröm

Hodworks: Szólók – MU Színház

Hogy a néző felszabadulása megvalósulhasson, Hód a Pirkadban már bevált, régi trükkhöz nyúlt: négyzetes elrendezésbe ültette a közönséget, a színpad széleire. Zavarba ejtő pozíció, nézők egymással szemben, teljes világosságban. Itt aztán néző nézőnek, néző előadónak, előadó nézőnek, sőt egy ponton túl előadó előadónak „farkasa”.

Török Ákos: Akikből kiégett a salak

Avagy ki látott már idős táncost?

Mi az, amit csak egy idősebb táncos, egy idősebb test és lélek tudhat? Mit jelent a test öregedése azoknak, akik a testükkel dolgoznak? Hogyan használja el az embert a hivatásos tánc, és mi kell ahhoz, hogy ez ne történjen meg? Miért dolgozik egy alkotó idősebb táncossal? És ha már ennyit mondogatjuk: egyáltalán létezik-e idős táncos?…

Halász Tamás: A testben múló idő

Seniorok a nemzetközi táncszínpadokon

„Tudom, hogy öregasszony vagyok, és szeretetotthonban lakom – de érzem, hogy kislány vagyok Írországban.”

Bálint Orsolya: (El)használt testek

Salamon Eszter: Monument 0.1: Valda & Gus és Hege Haagenrud: Use My Body While It’s Still Young

Láthatóvá válnak a ráncok, a megereszkedett bőr és a petyhüdt izmok, mintha az idős táncosok testi valóságának megmutatása egyik oldalról az őszinte felvállalás, másik oldalról a szembesítés elkerülhetetlen része lenne.

Török Ákos: Száz évnyi vihar egy órában

2 in 1 kritika: Budapest Táncszínház: Száz év magány és PR-Evolution Dance Company: Prospero, avagy a Vihar-sziget

Egy táncszínházi előadásban a prózai színészek vajon elegyednek vagy csak keverednek a táncosokkal?