Tag Archives

Archive of posts published in the tag: tánc

Maul Ágnes: Szeizmikus mozgások

2 in 1 kritika: Lior Lazarof: Halved és ATELIER 21220: Late night show

Miután két estén át néztem, ahogy táncosok rázkódnak a színpadon, rájöttem, hogy a tánckritikaírás és a szeizmológia rokonszakmák. Nézem a felszínt. A testek felszínét. A test remeg, a feszültség nő, váratlan mozdulatok és hangok robbannak ki belőle. Én pedig a rezgéshullámok terjedéséből próbálok következtetéseket levonni a mélybeli folyamatokra nézve.

Bálint Orsolya: Világvége, világbéke

2 in 1 kritika: bodylotion co-dance: Fear No More és Duda Éva Társulat: Utópia

Félelmeink egyszerre korlátoznak és tartanak minket biztonságban – erre a libikókára ülteti fel a nézőket a bodylotion co-dance. (…) A világvége érezhető Duda Éva koreográfiáján is, ám sokkalta távolibb, még korántsem bizonyos eseményként.

Simon-Hatala Boglárka: Kútmérgezők

A toxikus vezetők által okozott károk a táncművészetben

Mivel a művészeti alkotások tekintetében nincs standardizálható minőségi kritériumrendszer, a színházban zajló munkafolyamatok értékelése az eredményesség szempontjából teljesen szubjektív. A siker definíciója viszont általában nélkülözi a munkafolyamatokban részt vevő előadóművészek jólétének, testi és lelki egészségének a számításba vételét.

Albert Dorottya: Üdvöz légy, tökéletlenség!

A bukás és az esetlenség táncszínpadi lehetőségeiről: Keith Hennessy, Mary Pearson, Vágner Orsolya

Nem elég hibázni, hangsúlyozni is kell azt, hogy az esetlenség esztétikává váljon. És éppen ebben rejlik a kihívás, a feladat nehézsége: „a színpad ugyanis nem az esetlenség porondja”.

Halász Tamás: Szorzók, felezők

2 in 1 kritika: Közép-Európa Táncszínház–Anton Lachky: Special Society és Lucy Guerin: Split

A Special Society olyan, mint egy palackból hirtelen kiszabaduló dzsinn, felrázott üvegből kilövő pezsgő. (…) A Split kivételes, filozofikus mélységeket tár fel, alapkérdéseket feszeget érthetően és bölcsen, roppantul feszes hatvan percében.

Komjáthy Zsuzsanna: A grimasz, az óriás, a festő és a szőke herceg

Az Imre Zoltán Program (IZP) estjeiről (3. rész): Nagy Emese, a Simkó Beatrix-Csuzi Márton alkotópáros, a Ziggurat Project és Kőnig István bemutatói

Azt mondják, a tánc erőteljesebb mint a verbalitás, hogy korporeális érzékenysége és illékonysága miatt közvetlenebb kapcsolatban áll a valósággal.

Megyeri Léna: Új formák – kellenek?

2 in 1 kritika: Góbi Rita Társulat: Tátikák és Frenák Pál Társulat: W_all 

Két nagyon markáns formanyelvű alkotó új bemutatóját láthattuk pár napon belül, október-november fordulóján, és mindkét előadásról elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag pontosan azt kaptuk, amit vártunk és amire számítottunk. Hogy ez jól van-e így vagy sem, azt valószínűleg mindenki egyéni nézői vérmérséklete szerint dönti majd el.

Maul Ágnes: Az idő kereke, a kávéautomata halála

2 in 1 kritika: Maria Campos és Guy Nader: Time Takes The Time Time Takes és Peeping Tom: Moeder

Ha a Time Takes The Time Time Takeset nézni olyan volt, mint a partot mosó hullámok szemlélésébe belefeledkezni, akkor a Peeping Tom Moederje (Anya) olyan, mintha a nézőt párszor nyakon öntenék egy nagy vödör hideg vízzel. Esetleg néha még bele is nyomnák a fejét egy-két röpke percre a víz alá.

Török Ákos: Willany Leó, avagy mit lehet, ha mindent szabad

10 éves a Willany Leó

Ez a történet akár úgy is kezdődhetne, hogy Grecsó Zoltán táncos-koreográfus és Gothár Márton operatőr, vágó, fénytervező tíz évvel ezelőtt gondolt egy nagyot, és létrehoztak egy improvizációs táncszínházat. Azonban ez nem így történt.

Albert Dorottya: Sehol a macska tekintete

Ladjánszki Márta LetMeC című előadása az L1danceFesten

Ladjánszki fokozatosan, jól átgondolt lépések mentén jutott el a harmadik meztelen előadásig, amelyen immár – publikus esemény lévén – bárki részt vehetett egy feltétellel: ha a színházi térben az összes ruhájától megszabadul.