Tag Archives

Archive of posts published in the tag: tánc

Halász Tamás: Baljós jövőképek

2 in 1 kritika: TranzDanz: Ratville és Góbi Rita Társulat: Reptében

A Ratville különös haláltánc, melyet az itt-ott fejét villanásnyira felütő, fanyar, groteszk humor csak még baljósabbá tesz. A Reptében hőse pedig hol táncoló fogalomnak, megtestesült eszmének, hol a kozmosz szívszorító magányra ítéltetett, tárgylemezre emelt teremtményének tűnik.

Szemessy Kinga: A formanyelv új, de az útpadka magas

Nem konvencionális testek a nemzetközi táncszínpadon

Jelen írás egy beszélgetés lenyomata Joel Brownnal, az oaklandi AXIS Dance Company volt, illetve a londoni Candoco társulat jelenlegi kerekesszékes táncosával a fogyatékkal élők és a tánc kapcsolatáról. Az említett két nemzetközi hírű együttes évtizedek óta hoz létre professzionális integrált táncelőadásokat, és turnézik velük a világ minden táján.

Komjáthy Zsuzsanna: A tér és az idő testei

Emanuel Gat Dance: GOLD/SACRE

Ahogy a GOLD-ban, a SACRE-ban is valamiféle anyagiságot kell keresnünk. Ha az előbbi a térből bomlott ki, vagy azzal állt összefüggésben, akkor az utóbbit az időhöz való kapcsolatában érdemes vizsgálnunk.

Péter Petra: Búgócsiga, vízesés, mozgólépcső – térben mozgó testek

Szerpentin Táncfilm Fesztivál

Táncfilm-e, ha száz búgócsiga pörög az aszfalton? Táncfilm-e, ha turisták botorkálnak, fröcskölnek, integetnek, fotóznak, áztatják magukat Európa legvadabb zuhatagában? Táncfilm-e, ha emberek közönyösen előre nézve ereszkednek le egy mozgólépcsőn?

Fuchs Lívia: Táncrevíziók

Variációk és olvasatok táncszövegekre

A táncalkotások létmódja ez az állandó változás, módosulás, hiszen a tánctechnika és a színházi kontextus folytonos alakulása lehetetlenné teszi a változatlanságot.

Juhász Dóra: Pillantás a jövőbe?

Rambert Dance Company: Contemporaries – London

…az egy együttesre komponált triple-bill esték mindig – a szó legnemesebb értelmében – kockázatosak, a tét pedig az: képes-e igazán élni ezzel a páratlan lehetőséggel a három kiválasztott koreográfus, sikerül-e megmutatni és megtartani a saját alkotói hangjukat?

Horeczky Krisztina: Szólóban

3 in 1 kritika: Szeri Viktor: get ahold of it (Antré 6), Mészáros Máté: InSoundOut és Molnár Csaba: LILITH (K-Arcok)

Az alábbiakban górcső alá vett három szólóprodukció esztétikai értelemben gyökeresen más, ám a szándék közös: a személyesség, sőt, a vallomásosság.

Dohy Anna: Testről és szépségről

2 in 1 kritika: a Maribori Szlovén Nemzeti Színház Balettegyüttese és a L-E-V by Sharon Eyal & Gai Behar vendégjátéka

Két nagyszabású külföldi produkció is helyet kapott idén a Tavaszi Fesztivál programjában: Edward Clug Peer Gynt című darabját az Operaházban, az izraeli L-E-V társulat OCD Love című produkcióját pedig a Trafóban láthatta a közönség. Mindkét darab erős irodalmi alapokra építkezik, de Ibsen drámája és Neil Hilborn verse is meglehetősen nagy metamorfózison esik át a színpadon.…

Bálint Orsolya: Násztánc és korhatáros Disney

2 in 1 kritika: Feledi Project: Menyegző és Kulcsár Noémi Tellabor: Lolita

Gyakran ér az a tudathasadásos élmény, hogy olyan kortárs, ráadásul fiatal alkotókat látok, akik nem a ma táncnyelvén, s nem is eredeti, saját hangjukon szólnak, ennek tetejébe lejárt szavatosságú üzeneteket közvetítenek.

Szemessy Kinga: Kukáspiruett Texasban…

...és más közösségi táncprojektek

…fel-felvetődik a kérdés, hogy ha a tánc „univerzális nyelv”,1 azaz mindenki számára érthető és elérhető, akkor miért nem látni olyasvalakit a résztvevők között, akinek nem telik a kétezer forintos óradíjra, vagy kerekesszékkel él.