Tag Archives

Archive of posts published in the tag: tánc

Szavakat keresve

A SVUNG kutatócsoport hozzászólása a „Tánc Színház Nevelés” konferenciasorozathoz

Milyen furcsa, hogy a színházi nevelést hívták a konferenciákon segítségül, amikor a múzeumpedagógia, a vizuális nevelés sok aspektusában sokkal közelebb van ehhez a területhez; talán ha onnan közelítünk, magától értetődőbb, hogy hogyan engedjük el a történetközpontúságot, hogyan adjunk teret és engedélyt az absztrahálásra.

Varga Anikó: Még egy táncelőadás helye(tt)

Hodworks: Még egy táncelőadás / Trafó

Rejtélyes erők uralják, feszítik és perpetuálják a show-t, anélkül, hogy beazonosíthatnánk az eredőjüket: vajon a zenéből, művészeti szokásrendekből, nézői tekintetből, a táncosok önkifejezési szándékából, a professzionális művészi munkavégzésből és/vagy az ezzel szembeni lázadásból származnak?

Szerencsés, hogy kalandozni tudunk

Beszélgetés Bezsán Noémi, Bordás Attila és Györfi Csaba táncos-koreográfusokkal

Néhány éve dolgoznak az erdélyi színházi és táncszínházi szcénán, és munkájuknak köszönhetőn immár több város közönsége találkozhat kortárstánc-előadásokkal. BEZSÁN NOÉMI, BORDÁS ATTILA és GYÖRFI CSABA táncos-koreográfusokkal VARGA ANIKÓ beszélgetett.

Szoboszlai Annamária: Lassú, lassú, gyors, gyors, lassú

2 in 1 kritika: Shin Eunju–Batarita: Virág és Pataky Klári Társulat: Kis esti vakság

Shin Eunju és Bata Rita közös munkája, a Virág számomra kelet és nyugat találkozása, mely a két táncosnő eltérő mozgásminőségének találkoztatásától válik izgalmassá. Pataky Klári legújabb bemutatója, a Kis esti vakság pedig a jelenkori létérzést foglalja a nézőt magával sodró, tömény képekbe.

Megyeri Léna: Kötöttségek és szabadságok

A Budapest Kortárstánc Főiskola (BKTF) estje – Trafó

Művészeti iskolák vizsgaelőadásait megtekinteni többek között azért nagy élmény, mert a néző olyan friss energiákkal és lelkesedéssel találkozhat, ami nagyon hamar ki tud veszni a szereplőkből, amint kikerülnek az alma mater védőburkából az előadó-művészeti szcéna farkastörvények alapján működő porondjára.

Bízni a láthatatlanban

Marcio Kerber Canabarróval, a Hodworks táncosával Bálint Orsolya beszélgetett

Marcio Kerber Canabarro az egyik legmeghatározóbb alakja a mai magyar kortárstánc-szcénának, sokan talán ezért is hiszik magyarnak.

Horeczky Krisztina: Keresőutak

2 in 1 kritika: Frenák Pál Társulat ‒ Radikal Dance: Cage és Gangaray Dance Company / G.A.P.: Just Dance and Nothing Else

Kérdés, hogy a magát szélsőségesnek, extrémnek, rendkívülinek elnevező és feltehetőleg (mind)erre törekvő ifjúi társaság debütáns művét miért Frenák (camp)esztétikája határozza meg? (…) „Ez az előadás csak a táncról szól, semmi másról” – áll többek között a Just Dance and Nothing Else rövid sillabuszában, és az opus azt teljesíti, amit a címében is vállalt.

Szoboszlai Annamária: Balett, átlátszó csomagolásban

2 in 1 kritika: Pécsi Balett: Rómeó és Júlia, Carmina Burana

A Pécsi Balett Budapesten vendégszereplő két repertoárdarabja kicsit olyan, mint a bögrés sütemény. Mindenből van benne egy mérővel, az összetevők ott vannak a spájzban, még finom is tud lenni, de az ember mégsem ezt tenné az ünnepi asztalra.

Kricsfalusi Beatrix: Ökoreográfia

Jérôme Bel bécsi és berlini fesztiválszerepléséről

Jérôme Bel neve az elmúlt évtizedekben szorosan összefonódott azzal az alkotói attitűddel, amely a koreográfia létrehozásának és forgalmazásának esztétikai, diszkurzív, gazdasági és intézményes keretfeltételeit tette vizsgálat tárgyává. A kortárs tánc konceptuális irányzatához sorolt koreográfusoktól a legkevésbé sem áll távol a tevékenységük a szó legszorosabb értelmében vett munkaként történő reflektálása, illetve akár annak végiggondolása, hogy a…

Néder Panni: Rítus, ritmus, őserdő

Tanz im August 2019, Berlin

Salamon Eszter: MONUMENT 0.7: M/OTHERS Salamon Eszter másodjára áll – vagy jelen esetben fekszik – saját anyjával színpadra, pontosabban a berlini St. Elisabeth templom padlózatára. A kiválóan eltalált cím akár az előadás fülszövegének ismerete nélkül is egyértelműsíti: az este témája anya és lánya, hasonlóságok és differenciák. A kulturális befogadóhelyként működő épület óhatatlanul szakrális hangulatot generál,…