Tag Archives

Archive of posts published in the tag: táncszínház

Török Ákos: A semmi semmissége és a megmutatkozás anatómiája

Török Ákos a STiX66-ról

Fehér Ferenc előadói erejének egyik titka, hogy legyen akár Woyzeck, Kaspar Hauser, Jézus, ördög, Szabad lény vagy jelen esetben Semmi és senki, ami megmutatkozik, az minden esetben ugyanaz.

Török Ákos: Szemben a zenével

A Péter és a farkasról

Kvalitásos komponistaként, koreográfusként jó darabot alkotott Bozsik Yvette, rendezőként, dramaturgként fontos pontokon nyúl mellé.

Vida Virág: Verbalitást mellőző mozgás

Az M Stúdió Hamlet-előadásáról

A rendező újabb és újabb aspektusban mutatja meg a szereplők közötti viszonyokat, mindezt a verbalitást mellőző mozgás nyelvén.

Péter Márta: Állati nimfák

A Faunról

Az első jelenetből világossá lett, hogy a darab Jónás Zsuzsának, Jónás Zsuzsáért született, az utolsó epizód fenséges koreográfiai találmány, összegző mélységgel. Ám alig tudom, mi van a kettő között.

Králl Csaba: Világ proletárjai, egyesüljetek!

Az Unisonóról

A két „felvonás” gyakorlatilag két önálló, cím nélküli egyfelvonásos, amely sem gondolati, sem tematikai, sem (mozgás)stílusbeli rokonságban nem áll egymással.

Halász Glória: Vattacukorfalat

A Felhőmanről

A Szász Dániel alakította szuperhős előbb mint bárányfelhő, majd mint viharfelhő van jelen, végül felhőtlenné válik.

Péter Márta: Táncszínpadi hungaricum

Péter Márta a Homo Hungaricusról

Juronics nagyvonalú rendezői tervei mintha egyre inkább elnyomnák a koreográfusi aprómunka iránti kedvét…

Vida Virág: Könnyű álmot hozzon a lény

Vida Virág a Lunatikáról

Soha nem éreztem ennyire kortárs előadásban, hogy az alkotó csupán benyomásokat rögzít, és nem érzi kényszerét sem didaxisnak, sem konkrét helyzetábrázolásoknak.

Kutszegi Csaba: Katona-dolgok

A Hangképekről és a Prométheuszról

… az előbbiben Katona Gábor koreográfus kísérletezik, az utóbbiban bevált fogásainak hadrendbe állításával megoldásokat keres.

Kutszegi Csaba: Van szebb dolog az végeknél

Kutszegi Csaba a Halál és a lánykáról

Bármelyik brechtiánus rendező megnyalná a tíz ujját ettől a csúcsra járatott elidegenítő effektustól.