Tag Archives

Archive of posts published in the tag: TÁP Színház

MENTORPROGRAM – Nagy Klára: Színház a tónál

A Bánkitó fesztivál színházi programjáról

A fesztivál ideje alatt mintha veszítene jelentőségéből az a hierarchia, ami az alkotók és a befogadók közötti különbséget folyamatosan előtérbe helyezi, így a közös gondolkozást megnehezíti.

Berecz Zsuzsa: Döntetlen Z Kaufer ellen

Bánkitó Fesztivál, 2017. július 12-15.

A fesztivált átszövő nagy korrupciós keretjáték nyilvánvalóan nemcsak arra volt jó, hogy néhány napig eltartható álvalóságmentes fikciók jöhessenek létre, hanem arra is, hogy tovább formálódjon egy amúgy is formálódóban lévő közeg, egy egyelőre nagyrészt a fővárosban koncentrálódó közösség, amelyben fontos szerepet játszanak a politikailag aktív fiatalok.

Török Ákos: Nem semmi!

Nagy büdös semmibe – TÁP Színház, HK Produkció

Talán túlzás lenne azt állítani, hogy a halál adja az élet értelmét, de annyit azért megkockáztatnék, hogy a halálunk tudata nélkül kevésbé forszíroznánk a tennivalóinkat. Márpedig a Nagy büdös semmibe nem másról szól, mint az élet értelmetlenségéről, akarom mondani, értelméről.

Kovács Bálint: Meg is hal, mégse szomorú

Znajkay Zsófia: Az ölében én – TÁP Színház

Znajkay csupa olyan helyzetet írt meg, ami bőven nem éri el a családsegítő szolgálatok és gyámügyesek ingerküszöbét, mégis úgy tudja ábrázolni őket, mint a földi, vagyis gyerekszobai pokol legjobb példáit…

Adorjáni Panna: A legszebb öröm

Táp Színház: magyarIQm (r.: Vajdai Vilmos, Trafó Kortárs Művészetek Háza)

A Táp Színház magyarIQm című előadása a leírás szerint „őshonos bemutató”, amely a produkciónak otthont adó Trafó honlapján a színházi előadások között sorakozik, bár az, amit látunk, tulajdonképpen nem más, mint igénytelenül összetákolt kabaréest a magyar internet clickbaites bugyraiból.

Rádai Andrea: Hátunkban a sötétség

Dennis Kelly: Dzsuva – TÁP Színház

Kicsit olyan az egész, mintha a tábortűznél hallgatnánk a nagyobb gyerekek rémtörténeteit, és úgy tennénk, mintha csöppet sem félnénk, de valójában a hátunkban érezzük a nagy, kiismerhetetlen sötét mindenséget.

Inkább a színházat választottam, mint a színészetet

Vajdai Vilmossal Kővári Orsolya beszélgetett

…zavartak a szabályok, éreztem, hogy noha úgy tűnik, ezek tartják össze, mégsem ez a színház lényege, igazából ezek fölött van. Meg akartam törni a számomra értelmetlen szabályokat, pimaszkodni akartam velük.

Rádai Andrea: Útvesztők meséje, mesék útvesztője

TÁP Színház: Babahajó – KRITIKA

A látvány is azt az érzést fokozza, hogy félelmetes árnyak és a tudatalatti erdejében járunk.

Kutszegi Csaba: Az igazság és az illúziója

TÁP Színház: Korrup Schőn – KRITIKA

Igen, nézzük meg jól magunkat: mindannyian benne vagyunk az előadásban, benne vagyunk a valóságban, benne vagyunk a korrupcióban…

Kovács Dezső: Bébi-bumm

Vinnai András: Furnitur - Jurányi Inkubátorház - KRITIKA

Vinnai András üde (és alaposan túlírt) darabjában szikrázó meg lapos gegek zuhognak; iróniája jeges, dermesztő és kacagtató.