Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Temesvári Csiky Gergely Színház

Jászay Tamás: Quod erat demonstrandum

Madách Imre: Az ember tragédiája – Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház

Silviu Purcărete intim hangulatú, színházi korszakokat és esztétikákat felidéző kamaraszínházi előadást rendezett Az ember tragédiájából. Tette mindezt úgy két tucat színésszel, nagyszabású, épített térben, mindvégig gördülékeny és egységes, szinte minimalista formanyelven. Nincs itt valami ellentmondás?

Rajzolj pöcsöt a plakátra

Távbeszélő 1.: Benedek Levente és Nagy Gergő

Két színházi grafikus beszélget új sorozatunk első részében. A Távbeszélőben alkotókat kérünk fel, hogy hívják meg egy tőlük távol dolgozó kollégájuk szakmai eszmecserére. A beszélgetést kísérte, szerkesztette: Proics Lilla.

Zárug Berni: Ábrándok és képek

MAFESZT 2020

A 2017 óta fennálló MASZÍN (Magyar Színházak Szövetsége: a temesvári, aradi, nagyváradi, szatmárnémeti, székelyudvarhelyi és csíkszeredai színházak érdekképviseleti csoportosulása) idén – Szatmárnémeti és Nagyvárad után – Székelyudvarhelyen rendezte meg szakmai seregszemléjét.

Közönség nélkül nem létezik élő színház

Silviu Purcăretével Szentgyörgyi Rita beszélgetett

„Véletlenszerű találkozások vonzásában ide-oda jár a világ színpadai között, mindig készen arra, hogy feltüzeljen egy társulatot” – írja Georges Banu francia kritikus a román színház nagy hatású, nemzetközileg elismert alkotójáról. Silviu Purcărete a craiovai Nemzeti Színházban rendezett előadásaival robbant be. Az Übü király, a Titus Andronicus és a Phaedra Avignontól Pekingig aratott nemzetközi fesztiválsikerei után…

Kovács Bea: Trash: a ciki az új cool

Fogalommeghatározás több tételben

Amikor az ízlés és a kultúra plafonálódik, megjelenik a trash, és mindaz, amit cikinek, szégyellnivalónak, gáznak, gagyinak, trének és nevetségesnek tartunk, hirtelen inspirációforrásként kezd működni. A trash szó szerint szemetet jelent, átvitt értelemben az haute couture, a magaskultúra és a magasművészet érméjének másik oldalát jelöli.

Zsigmond Andrea: Legyen újra őrült

TESZT 2019

Milyen típusú fesztivál a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó? Az utóbbi néhány évben nemzetközi színházi fesztiválként tartottam számon. Amilyen Kolozsváron az Interferenciák vagy Sepsiszentgyörgyön a REFLEX. Bár míg Interferenciák kétévente, REFLEX háromévente van, addig a TESZT-et minden egyes évben (május végén) megszervezik.

Szórakoztató és felejthető

Határon Túli Magyar Színházak Szemléje 2019

A Thália Színházban évek óta rendszeresen megszervezett Határon Túli Magyar Színházak Szemléje – amióta a kisvárdai fesztivál feladta ezt a profilját – az egyetlen olyan alkalom, amely áttekintő jelleggel kínál a magyarországi közönségnek erdélyi, vajdasági, felvidéki és kárpátaljai magyar előadásokat. A Thália honlapján közzétett beharangozó szerint a különböző országokban élő alkotók közti szakmai kommunikáció előmozdítása…

Turbuly Lilla: Nőkről négyféleképpen

Showcase 2019 – Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár

Nem tematikus válogatásra hívta a temesvári magyar színház az UNITER román kritikusait és a magyar kritikus céh tagjait, a háromnapos programot végignézve mégis azzal az érzéssel utaztam el Temesvárról, hogy csupa a nőket középpontba állító, női szerepeket, életlehetőségeket körüljáró előadást láttunk.

Permanens forradalom

Beszélgetés Dimény Leventével

DIMÉNY LEVENTE 1975-ben született Székelyudvarhelyen, 1999-ben diplomázott színészként a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen Boér Ferenc osztályában. 1999 óta a nagyváradi Szigligeti Társulat tagja, 2009–2011 között művészeti vezetője, 2012-től 2018 áprilisáig a Nagyvárad Táncegyüttes művészeti igazgatója. A kortárs táncművészet partiumi megteremtését és népszerűsítését szolgáló munkája elismeréseképpen 2018-ban Magyar Ezüst Érdemkereszttel tüntették ki. TASNÁDI-SÁHY PÉTER beszélgetett vele.

Artner Szilvia Sisso: Békés átmenet

TESZT-napok 1.

A Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó idei, 11. kiadása a kényelmetlenség fogalmát járja körül. Nem újdonság, inkább valamiféle összefoglalója az eddigieknek, hiszen nem láttunk itt az elmúlt évtizedben olyan előadást, amely ne lett volna bátor valamilyen tekintetben, még ha a végeredményt tekintve nem is volt épp tökéletes.