Pakolódnak egymásra az ötletek, teszi bele mindenki a magáét, a sokféleség ellenére (vagy tán épp azért) hullámzó, de nem pulzáló az előadás, alaphangulata az anyegini burnout.
Vannak vidéki és határon túli előadások, sorozatok, fesztiválok, a stúdiókba befogad a színház alternatív előadásokat, tantermekbe szánt produkciók bemutatóit. Arculatát azonban alapvetően a nagyszínpadi szórakoztatóipar szabja meg. Nyilván ez tartja el a többi, nemesebb, de korántsem annyira kifizetődő funkciót.
Az előadás a klisék folytatása más eszközökkel.
Nehéz megfogalmazni, hogy a majdnem múltidéző giccsbe hajló EMKE miről is szól.
Bent a Tháliában is csordultig telt a nézőtér…
Két magyar sztár, ha találkozik Feydeau színpadán.
A lengyelektől van mit tanulnia a magyar színháznak…
Sztrókay András: Úgyis mindenki Csáth
Egy elmebeteg nő naplója - A Szabadkai Népszínház, Thália Színház - KRITIKA
Gizella paranoiás, egy pszichiátriai intézet betege.
Sz. Deme László: Kimozdulás félig
Mady-Baby - Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház - JEGYZET
A cél nélküli zötykölődés a pénteki dugóban kevés.
