Tag Archives

Archive of posts published in the tag: többhangú

Fuchs Lívia: Az élet diadala

Tünet Együttes: Sóvirág - Többhangú kritika

  A szeretet sóvárgásában érnének össze a generációk? Vagy a bensőségesség újraélése lenne a záloga és feltétele a személyes megbékélésnek, a túlélésnek? Kérdések, kérdések…

Schuller Gabriella: Nagy Fehér Üzemmód

Schilling Árpád: A harag napja – Egy balga szív dala - Többhangú kritika

A legfontosabb jelrendszerré a színészi test válik…

HERMANN ZOLTÁN: FÉL. IGAZSÁG.

Borbély Szilárd: Az olaszliszkai – Katona József Színház - Kritika több hangon

Talán inkább: fájdalmak és közös felelősségek. Hiszen itt van egy közösség, amelybe a néző is beleértheti magát.

TARJÁN TAMÁS: HÉV BŐVIBEN

Weöres Sándor Psychéje Vidnyánszky Attila rendezésében a Nemzeti Színházban – Többhangú kritika

Én úgy érzem, hogy az előadás minden egyenetlensége, problémája ellenére fontos lépés lehet az úton, amelyen Vidnyánszky Attila visszatérhet ahhoz a – magyar színpadokon szinte csak rá jellemző, kép és látvány költészetére építő – színházi nyelvhez, amellyel korábbi jelentős, lírai vagy epikai szövegekből építkező, ideológiai ballasztoktól mentes előadásait formálta.

Schuller Gabriella: Sóskútba teszik

Pintér Béla és Társulata: Fácántánc - Többhangú kritika

Az előadás tobzódó folyamából gyöngyként bukkan ki néhány egyszerű, letisztult pillanat, melyek az amúgy stilizált típusokat megjelenítő szereplők emberi arcát mutatják.

Nánay István: Jövőtlenség

Csehov: Sirály, Katona József Színház - Többhangú kritika

Az előadás a szereplőkben lejátszódó belső folyamatok egy-egy erős pillanatba sűrítésének láncolata.

Előszó a többhangú kritikához

Kísérlet egy új színházkritikai műfajra

Nem azt állítjuk, hogy többé nem léteznek értékek, és minden relatív. Hanem azt keressük, hogy a több hang, egymás gondolatainak megismerése (ami egyre kevésbé tapasztalható) milyen többlettel jár. Mit tanulhatunk egymástól.

Margócsy István: Hogyan született meg a Margináliák ötlete?

…teremtsünk olyan dialogikus formát, melyben az élesen és köntörfalazás nélkül kimondott egyéni vélemények rögtön a rájuk adott reflexiókkal együtt jelennek meg…

Kovács Bea: Critical mess

A változatos kortárs színházkritikáról

…mihez kezdett és mihez kezdhet a kortárs kritika azokkal a mediális és szemléletbeli változásokkal, amelyek az új média korában, az egyoldalú kommunikáció hegemóniáját megbontó közlésáradatban pillanatnyilag állandónak bizonyulnak?

Ady Mária: Egy széthullás margójára

William Shakespeare: Lear király (Radnóti Miklós Színház) - Több hangon

Már egyszer végigolvastam ezt a gondolatgazdag írást, tehát tudom, hogy egyetlen olyan momentum van benne, amelynek igazságát vitatnám: énszerintem az spenót.