Az Anya, a Jézus és a Lovag – van legalább két olyan szó, ami egy asszociációs játékban biztosan nem jutna eszünkbe erről a három szereplőről. Ez a két szó az EU és a neoliberalizmus.
A produkció (…) zavarba hozza nézőjét két dologgal is: egyrészt a szexualitás explicit ábrázolásával, másrészt a történet kivehetetlenségével, az alkotói szándék kiismerhetetlenségével.
A klímakérdés színreviteléről szólva olyan, közelmúltbeli előadásokra hagyatkozom, amelyek egymás mellé helyezve meglehetősen esetleges összképet adnak ki. Kézenfekvő kérdés, hogy a téma iránti érdeklődésen túl mi köti össze őket. És kézenfekvő a válasz, hogy a disztópia és a posztapokaliptikus képzelet – miközben a disztópia (társadalom)kritikai potenciálja az egyes alkotásokban eltérően, a színházi ábrázolási kérdésektől és…
Adott hat előadás: egy táncpedagógiai foglalkozásokból kinőtt produkció, amelyben kamasz lányok tánccal és zenével mesélik el saját világvége-történetüket (Nibiru); egy önvallomásos, belső válságdráma, ahol ének és tudatállapotok vitáznak, forgolódnak repetitív körökben egy virágágyásban (A Jeditanács összeül); aztán a Kárpáti Péter létezés-imprójával megalkotott lélektani testvér-krimi (Két nő); egy etűdfüzér, amely zenészek és táncosok szerelemhez és kapcsolatokhoz…
Nincsenek szerepek, csak közösség van
A két műfaj ötvözéséről Jenna Jalonennel, Csuzi Mártonnal, Kántor Mátyással és Déri Andrással Szász Emese beszélgetett
Az utóbbi néhány évben kezdtek közeledni egymáshoz a kortárs tánc és az urban dance képviselői. A fúzió emlékezetes eseménye volt 2019-ben a Collective Dope által szervezett [D]OPEN your move! elnevezésű ún. battle a Trafóban, ahol a két műfaj táncosai „párbajoztak” egymással, valamint a Flying Bodieszal közös szervezésű You are the Flow, amelynek keretében a Boráros…
Lépésről lépésre hagyjuk magunk mögött a koronavírus járványt, kimerészkedünk a karanténból, a kirakatok üvegében megpillantjuk megtört vonásainkat. Ahogy ott állunk és sajnáljuk magunkat, egyszer csak észrevesszük, hogy hatan-nyolcan ugyanígy merednek a poros, nap vakította tükörbe. Ezen aztán kacagni kell, de legalábbis elmosolyodni, és sétálni tovább újabb kirakatok elé.
A cirQular játék a testekkel, játék a terekkel és játék a nézőkkel. A város újraélesztése nem először foglalkoztatja Lennart Paart és Zoletnik Sophie-t, a cirQular koncepciójának a kidolgozóit. 2020-ban pár napig újcirkuszi mutatványokkal tették színesebbé a budapestiek karantén hétköznapjait a PLACCC Fesztivál Wa(l)kingthe City programsorozatában. (Már nem is tudom hány írásomban hivatkoztam a PLACCC-ra és nem…
A kétórás séta alatt Budapest ikonikus helyeire látogatunk el, mint például a Parlament és a Boráros tér; olyan pontokra, ahol feltehetően mindenki járt már és mindenkinek vannak hozzájuk kötődő élményei. A narráció (Hevesi László) és séta kettősségében egyszerre merültünk el saját életünkben és láttuk a város kis, gyógyuló foltjait, ahova az emberek sporttal, zenével próbálják…
Hód Adrienn koreográfus és csapata az Önök kérték!-ben képes úgy beszélni társadalmi konfliktusokról, a művészlét belső harcairól, vívódásairól, egyéni problémákról, mélyen szántó pszichológiai kérdésekről és aktuálpolitikáról, hogy közben nem arról beszél. Vagy éppen arról, de úgy, hogy messze túllépi a jelenlegi társadalmi normák által szabályozott párbeszédes formák konvencióit, és a lehető legprovokatívabb formában, tabuk, szégyen…
„Ki nem sz*rja le a kritikát az internet korában?” ‒ hangzott el nemrégiben a retorikusnak szánt kérdés egy beszélgetésen. Időről időre hallani, olvasni ilyesmit akár a szakma által kifejezetten elismert színészektől is. Vagyis olyasvalakiktől, akiket nem holmi sértettség, inkább csak a trendiskedés szándéka motivál, amikor közösségi médiát, rajongói oldalakat, posztokat és kommenteket emlegetnek – mintha…
