Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Trafó

Horeczky Krisztina: Keresőutak

2 in 1 kritika: Frenák Pál Társulat ‒ Radikal Dance: Cage és Gangaray Dance Company / G.A.P.: Just Dance and Nothing Else

Kérdés, hogy a magát szélsőségesnek, extrémnek, rendkívülinek elnevező és feltehetőleg (mind)erre törekvő ifjúi társaság debütáns művét miért Frenák (camp)esztétikája határozza meg? (…) „Ez az előadás csak a táncról szól, semmi másról” – áll többek között a Just Dance and Nothing Else rövid sillabuszában, és az opus azt teljesíti, amit a címében is vállalt.

Hívatlan vendég

A magyar színházi élet legizgalmasabb rendezőivel, csapataival dolgozik. Műfajt teremtett. Folyton tanul és tanít, keres és talál. NAGY FRUZSINÁval PROICS LILLA beszélgetett.

Színikritikusok díja 2018/2019

A legjobb új magyar dráma/színpadi szöveg: Kelemen Kristóf: MEGFIGYELŐK; Székely Csaba: 10 A legjobb előadás: 10 (Radnóti Színház, rendezte: Sebestyén Aba) A legjobb rendezés: A PLATONOV (Katona József Színház, rendezte: Székely Kriszta) A legjobb zenés/szórakoztató előadás: CHICAGO (székesfehérvári Vörösmarty Színház, rendezte: Horváth Csaba) A legjobb független előadás: MEGFIGYELŐK (Trafó Kortárs Művészetek Háza, rendezte: Kelemen Kristóf)…

Puskás Panni: Nem kell félni

Félsz – a Trafó Gondolat Generátor című programjának Csatlakozó című alkotócsoportjáról

Mindenki fél valamitől? – teszi fel a kérdést a Trafó Gondolat Generátor című programja, a válaszon pedig nem gondolkodunk sokat, hiszen erről szól a féléves munkafolyamat során civil fiatalokkal elkészített előadás: igen, mindenki fél. A kérdés inkább az, hogy mindenki ugyanattól fél-e, és hogy mennyire.

Megyeri Léna: Alámegy az élet

2 in 1 kritika: Duda Éva Társulat: Wonderland és Badora Társulat: Sacre

A világviszonylatban még mindig jórészt férfiak által uralt koreográfusi és együttesvezetői pályán mindig öröm üdítő kivételekkel találkozni, és még nagyobb öröm, hogy Magyarország nem is áll olyan rosszul a női táncalkotókban. Közülük kettőnek, Duda Évának és Barta Dórának volt az elmúlt hetekben budapesti premierje. Mindketten érett, szuverén alkotóművészek, akik évek óta sikeresen menedzselik társulatukat –…

Bálint Orsolya: Freestyle: szabálytalan szabadok

2 in 1 kritika: Collective Dope / Jenna Jalonen: BEAT ‘I just wish to feel you’ és Atelier 21220: RAVE

Jenna Jalonen és partnere, Jonas Garrido Verwerft saját határaik kitolásával tolja ki a másik határait a BEAT ‘I just wish to feel you’-ban, míg Cserepes Gyula egy színpadi rituálét megalkotva teszi lehetővé a révület megtapasztalását új bemutatójában.

Halász Tamás: Szerelemhegek

L-E-V by Sharon Eyal & Gai Behar: Love Chapter 2 – Trafó

Saját társulata 2013 óta immár negyedszer jár Budapesten, de művészi munkájával a hazai közönség másfél évtizeddel ezelőtt találkozhatott először. Egy koreográfiája (a Nederlands Dans Theaternek 2015-ben készült Bedroom Folk) a Magyar Nemzeti Balett repertoárjára is felkerült 2018 októberében: Sharon Eyal, az 1971-es születésű izraeli koreográfus napjaink táncművészetének világszerte ünnepelt alkotója egyre közelebbi ismerősünk.

A visszatérés körei

Májusban harmadszor járt Budapesten, és három estén töltötte meg a Trafó Kortárs Művészetek Házát Sharon Eyal izraeli táncos-koreográfus, aki már a világsikerű OCD Love harmadik „felvonásán” dolgozik. Nála az élet és az alkotás elválaszthatatlan egymástól, hiszen szerelme – a táncon kívül – Gai Behar producer, illetve legközelebbi barátja Ori Lichtik DJ, akikkel közös alkotásaikkal hat…

Megyeri Léna: Nomádok a Windows-háttérképben

Eastman – Sidi Larbi Cherkaoui: Nomad / Trafó

Viszonylag kevesen képesek sorozatgyártásban is mesterműveket alkotni, és úgy tűnik, hogy a szinte követhetetlenül felszaporodott felkérések nem váltak Cherkaoui javára.

Dohy Anna: Harmadik típusú találkozás

Kaori Ito: Táncolok, mert nem bízom a szavakban – Trafó

Az előadás igaz történet alapján készült, pontosabban ami a színpadon történik, az maga az igaz történet: maga a találkozás. Nem kis szakadékot kell áthidalniuk a szereplőknek, hiszen a sok hasonlóság mellett – például mindketten művészek – alapjaiban máshogy élik meg az életüket.