Az esti tévémaci ismert felvezető dallamaival kezdődik a Dollár Papa Gyermekei KELET című előadása: Ördög Tamásék az ismeretlenbe váltottak jegyet, ugyanis nem egy klasszikus szövegnek a magyar színház játékmódjához képest invenciózus megrendezésére vállalkoztak (ahogy ezt korábbi munkáikkal tették), hanem problémákból kiindulva készítettek egy sajátszerzős előadást.
A Nobel-díjas szerző, Elfriede Jelinek szövegében, az Árnyékban a nő csak úgy lehet szabad, ha darabokra esik, majd eltűnik. Ezzel szemben a magyar ősbemutatón inkább összeragasztották és megmutatták őt.
Lassan építkező krimi-dramaturgia, pontos alakítások, mértani térkezelés. A virtuális valóssággal játszó pedofil-történet óvatosan közelít, majd a létkérdések sűrűjébe húz, hogy kötődésről, bizalomról személyiségről gondolkodjon.
Augusztus 31-én a Trafóban adják át a legjobb hazai kortárs táncelőadásért járó független szakmai díjat – párban a 2. Halász Péter-díjjal –, a jelölt produkciók laudációi már most olvashatók.
Két színházi grafikus beszélget új sorozatunk első részében. A Távbeszélőben alkotókat kérünk fel, hogy hívják meg egy tőlük távol dolgozó kollégájuk szakmai eszmecserére. A beszélgetést kísérte, szerkesztette: Proics Lilla.
A Trafó a 2018/2019-es évadban ünnepelte fennállásának huszadik születésnapját. Ennek alkalmából készült a #mindenkitörténet című részvételi színházi előadás, amelyben civilek vettek részt és osztották meg gondolataikat, személyes sztorijukat a saját húszéves mivoltukkal kapcsolatban. Az előadás sikerén felbuzdulva dönthettek úgy a projekt vezetői, hogy workshop formájában folytatják a történetmesélést: 2019 telén indult el a Mesélő Storytelling…
Az elmúlt hetek, hónapok eseményei nyomán akaratlanul is átértékelődött, amiről ezt a beszámolót írom. A saját testhez való viszony, a másik testéhez és a térhez, városhoz való viszony a COVID-19 előretörésével átrendeződni látszik.
A szerzőpáros láthatóan olyan történetet keresett és írt, amelyen keresztül saját korosztályukról, a saját társadalmukról beszélhetnek. Nem rejtették véka alá ezt a törekvést, de tökéletesen kiegyensúlyozták a darabban a politikát és a pszichológiát. Míg egy koherens lélektani drámát követhetünk nyomon, a magyar társadalom számos forrongó kérdésébe botlunk.
Friss, fiatal, de már nemzetközileg jegyzett koreográfusok, a görög Christos Papadopoulos és az izraeli Roy Assaf munkáit tűzte műsorára a Trafó, az akkor még csak nem is sejtett, hosszú előadásszünet előtt.
Bár földrajzilag eltávolodott Magyarországtól, koreográfusi komfortzónáján belül maradt Hód Adrienn a német Unusual Symptoms társulattal készített darabjában, amelyet a májusi brémai ősbemutató után novemberben a Trafó is műsorára tűzött. Komfortzóna alatt itt azt értem, hogy saját Jolly Jokerjeit is játékba vihette: táncosai közül Molnár Csabát, Jessica Simetet, továbbá a soundtracket keverő Gryllus Ábrist és a…
