Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Trafó

Fuchs Lívia: Hímnem, nőnem

2 in 1 kritika: Timothy and the Things: Vadászat és Biczók-Dányi-Furulyás-Vadas: Tatiana / Trafó

A Tatiana óhatatlanul a Vadászat tükördarabjának tűnik, hiszen míg ott csak férfiak, ezen a bemutatón csak táncosnők léptek színre, méghozzá olyanok, akik saját maguk vállalták a koreográfus szerepét is.

Török Ákos: A kortárs tánc széle és közepe

2 in 1 kritika: Góbi Rita: Vibration és Mészáros Máté: United Space of Ambivalence

Az esztétika és a táncelmélet folyamatosan próbálja meghatározni, ami tárgyaként elé kerül, és keresi a kifejezéseket, szempontokat, ami alapján egy táncelőadásról egyáltalán beszélni lehet. Az alkotókat persze mindez a legkevésbé sem kell, hogy érdekelje, nem az ő dolguk megnevezni és fogalmilag megragadni, amit létrehoznak.

RAU, A FORRADALMÁR

Beszélgetés Milo Rauval

Októberben volt Milo Rau Leninről szóló, az 1917-es orosz forradalom évfordulójára készült előadásának bemutatója a berlini Schaubühnén. GERÉB ZSÓFIA erről, illetve további bemutatóiról az évadban, valamint a Nationaltheater Gent élén 2018-ban kezdődő igazgatóságáról kérdezte a rendezőt, aki megosztó és provokatív munkáival jelenleg egyike a legizgalmasabb kortárs színházcsinálóknak. Ez év tavaszán a ruandai népirtásról szóló Hate…

Schuller Gabriella: Önöknek kell a megoldást keresni

A csodát magunktól kell várni. Rózsa Milán emlékére – Trafó

A valós személyek színrevitele az előadásban kétféle formában valósul meg: Rózsa Milán visszaemlékezésekből kirajzolódó portréja, és a közelmúlt politikai eseményeiben részt vevő, sokak számára a híradásokból névvel és/vagy arccal ismert aktivisták megidézése révén.

Nánay István: Csontmező

Thomas Bernhard: Vaterland – Forte Társulat / Trafó

Színházi látásmódjuk, stílusuk és gondolkodásmódjuk sokban rokonítható, így csak idő kérdése volt, hogy Horváth Csaba rátaláljon Bernhardra és szövegeinek érvényes megközelítésére.

Hutvágner Éva: Animáció vagy báb?

Formák és tendenciák

A bábszínház, sőt a bábművészet elméletének történetébe kell alámerülnünk, ha arra a kérdésre keresünk választ, miért is magától értetődő bábszínház és „élő” színház különállása, mi több, szembenállása a köznyelv, a kritikai diskurzus vagy akár az intézménystruktúra számára.

Maul Ágnes: Debilek, határsértők, szabadságharcosok

Hodworks: SUNDAY - Trafó

Hód Adrienn is pont azt csinálja szívós módszerességgel évek óta, amit táncosai: olyan helyekre nyúlkál, ahova nem illik, olyan területekre tapint, ami sokszor kellemetlen. De mégis muszáj nézni. Mert érdekes. Mert nem enged hátradőlni. Mert magamat is jobban megismerem általa.

Artner Szilvia Sisso: Más burkában

2 in 1 kritika: Tünet Együttes: Burok – A táguló világ összehúzódásai és Szeri Viktor: Sandy is going out

A születés természetes dolog, de nem egyszerű. Van, aki kilökődik, van, akit kisegítenek és akad, aki természeti katasztrófaként érkezik a világba. Aztán nem elég csak előbújni, élni is kell meg emberré válni. A kettő között azonban lehet összefüggés, tulajdonképpen ezt kutatja a két táncelőadás a maga módján, különböző perspektívából.

Halász Tamás: Belső expedíció

Canabarro-Molnár-Vadas-Vass: DEEPER / Trafó

Hétköznapi, profán tárgyakból, gesztusokból épít meglepő világot maga köré a négyszemélyes játék: a barkácsáruház-gyanús szaunaházikó, az orkánsátrak, hálózsákok izgalmas átlényegülésen mennek keresztül a szemünk előtt.

Örülök, hogy nem ilyen a kolostori élet

Beszélgetés Menyhárt Judit M. Teréz nővérrel

A függöny mögül kilép egy apácaruhás nő, és „Dicsértessék a Jézus Krisztus!” köszöntéssel fordul a nézőkhöz. A Trafó közönségéből ketten a rituális válasszal viszontköszöntik őt: „Mindörökké, ámen”. A színpadon a hat női szereplő nagyon hasonló fekete-fehér szerzetesi ruhát, habitust visel, mint a két nővér, aki a nézőtérről felelt. Egyedülálló pillanat, amikor a színpadon megjelenített világ…