Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Trafó

Rádai Andrea: A tötymörgés költészete

Fekete Ádám: A Jeditanács összeül / Staféta program / Trafó

…innen már csak egy ugrás a költészet, aminek természetesen az önmagát folyamatosan szétfeszítő és rekonstruáló nyelv a másik eszköze: a blődségből felépült szépség, az értelmetlenségből kibontakozó értelem.

Csáki Judit: Montenegró a szomszédban

Ameddig a szem ellát - Montenegrói Királyi Színház - Trafó

Ott áll ez a szerencsétlen lúzer, vagyis inkább fekszik a padlón, nincsen már semmije és senkije, és innen kéne valahogy folytatni tovább. Én ezt a pofát ismerem. Meg azt a csajt is, aki egy kínai vendéglőben mosogat Londonban. Egy város lenne a világ?

Kovács Natália: Olvasásélmény

Szerb Antal: Utas és holdvilág, TÁP Színház, Trafó

…a TÁP Színház előadásában maga az olvasás aktusa válik színházi eseménnyé, miközben a hangvétel – az irónia és a nosztalgia – a nem első olvasat érzését kelti.

Maul Ágnes: Erő és erőlködés

2 in 1 kritika: MA•ZE: Kumzits / Dzsumbuj és Feledi Project: Hat tánc

Szemben a MA•ZE előadásával, amelyben nem dekódolhatók a mozgássorok magvas gondolatokká, nem eltáncolt történeteket látunk, a Hat táncban hosszasan ecsetelhető lenne, ki, mit, miért csinált, milyen szimbólumként használt tárgyak, milyen motívumok, mikor, hogy bukkannak fel, kivel, mi történik. Ezek sorra vétele azonban maximum arról győz meg, hogy a produkció mögött sok „agyalás”, sok munka lehet.

Fehér Anna: 4Móz 6, 24-26*

Kárpáti Péter: Tótferi – Titkos Társulat – Trafó

De Isten ott van Szempétör alakjában is, szerényen, álcázva megbújik e szolgai figurában, nem más ő, mint a szeretet Istene. Nem olyan, mint az Atyám Teremtőm, a keresztre feszített szenvedő test, aki minden nap megváltja a világot, hanem az az arc, amelynek képére és hasonlatosságára teremtetett az ember. Színészt még ilyen jóságos képet vágni, mint…

Török Ákos: Miből lesz a kortárs táncos

2 in 1 kritika: A Trambulin Fesztivál és a Budapest Tánciskola estje

A Trambulin egy markáns és mélyre hatolásra késztető mozgásnyelvvel, valamint elsősorban Maday Tímea révén az alkotás élményével, a Budapest Tánciskola pedig a mozgásnyelvek sokaságával és ezekre alapozva a teljes alkotói szabadság lehetőségével kínálja meg növendékeit. A tapasztalatok szerint mindkettő célravezető út.

Artner Szilvia Sisso: Az akác is út

Kelemen Kristóf – Pálinkás Bence György: Magyar akác – Trafó

Kelemen Kristóf és és Pálinkás Bence György kvázi társulata egyfelvonásos ökológiai groteszkben mutatja be a kortárs magyar kormány elmúlt hét évének összes őrületét. Az előadás egyetlen növény identitásán keresztül, egy kertinstallációban meséli el, hogy juthatott idáig az ország morálisan. A műfaj valahol a munkásmozgalmi szavalókórusok, az ismeretterjesztő slam, és a multimédiás performansz között lavíroz.

Komjáthy Zsuzsanna: A tér és az idő testei

Emanuel Gat Dance: GOLD/SACRE

Ahogy a GOLD-ban, a SACRE-ban is valamiféle anyagiságot kell keresnünk. Ha az előbbi a térből bomlott ki, vagy azzal állt összefüggésben, akkor az utóbbit az időhöz való kapcsolatában érdemes vizsgálnunk.

Antal Klaudia: De mi a vita tárgya?

Víz/választó – vitaszínházi előadás – Trafó

A Víz/választó színházi vitája során (…) a közös definíciós alap hiányzik, mindenki a saját értelmezése felől közelít az adott kérdéshez, mely sok esetben azt eredményezi, hogy az érvek egymás mellett és korántsem egymásra épülve hangoznak el.

Horeczky Krisztina: Szólóban

3 in 1 kritika: Szeri Viktor: get ahold of it (Antré 6), Mészáros Máté: InSoundOut és Molnár Csaba: LILITH (K-Arcok)

Az alábbiakban górcső alá vett három szólóprodukció esztétikai értelemben gyökeresen más, ám a szándék közös: a személyesség, sőt, a vallomásosság.