Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Urbán András

Kovács Bea: Szelektív filantrópia

Három vajdasági előadás

Míg Urbán a tőle megszokott in-yer-face stílusban, bár önmagához képest is extrém kulcsban alkot, Lénárd a királydráma-adaptációk klasszikus modernizáló nyelvezetével kísérletezik.[2] Figyelmünket inkább a tematikus összecsengések ragadhatják meg, pontosabban a kisebbségi, marginalizált csoportok felé fordulás.

Fáma a színházcsinálói sokoldalúságról

Az Újvidéki Színház művészeti vezetője, LÉNÁRD RÓBERT tíz éve diplomázott rendezőként az Újvidéki Művészeti Akadémián. Nevét a színlapokon hol ez utóbbi, tanult mesterségében találjuk, hol a rendező munkatársaként, máskor mint fordító, dramaturg vagy épp író van feltüntetve. Időnként meg zsurnalisztává avanzsál, és nemzetközi színházi fesztiválokról tudósít, filmekről meg egyéb kulturális eseményekről számol be. Idén a…

Huszár Sylvia: Értelem és érzelem harca színpadon – és azon kívül

Az 56. MESS Nemzetközi Színházi Fesztivál – Szarajevó

Egy biztos: a 2016-os őszi, feszültségektől és botrányoktól sem mentes fesztivál bizonyította, hogy továbbra is az egyik legfontosabb és minden bizonnyal – a szó több értelmében is a legizgalmasabb színházi esemény a Balkánon. És bizonyította azt is, hogy kiirthatatlan erővel él itt az emberség, a megértés, végeredményben az élni akarás, az emberi módon élni akarás…

Artner Sisso: Határvadászat és szecesszió

Desiré Fesztivál 2016

Kedvenc, kíméletlen balkáni kulturális randevúnkon idén is akadt bőven poszt-dramatikus színház, poszt-jugoszláv avantgárd, társadalom- és színházelméleti elő-szeminárium, multikulturális káromkodás és burek a fesztiválkocsmában, halászlé és tó Palicson. A Desiré fesztivál, az egyik legfontosabb nemzetközi regionális kortárs színházi szemle Szabadkán, idén a határokkal foglalkozott. Borderline alcímmel hirdették.

Rádai Andrea: Magyarnak lenni: semmi és minden

Magyar – temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és szabadkai Kosztolányi Dezső Színház – Zsámbéki Színházi Bázis

Az előadásból nem derül ki, hogy kinek a nevében – a magyarok által vagy ellenében – épül fel ez az erőszak-labirintus, nem választható el egymástól nemzeti szenvedés és nemzeti önsajnálat. Igaz, maga a kérdés sincs feltéve.

Papp Tímea: Magánügyek, közerkölcsök

Az aranjuezi szép napok (Bethlen Téri Színház, Manna Egyesület) és Az Antikrisztus rövid története (Bitef Színház, Belgrád) a Thealteren

Az egyik tudomást sem véve korunkról időn, téren kívül lebeg, a másik politikai színházként arra reagál, ami körülöttünk történik. Az egyik saját zárt univerzumába záródik (…), a másik provokatív párbeszédbe lép (vitába száll?) a nézővel.

Herczog Noémi: A lefordítható nevű város

Az újvidéki Neoplantáról

Urbán András munkája, a Neoplanta többnyelvű előadás, hiszen többnyelvű a meghatározó és a témát adó helyszín: Újvidék.

Gerold László: „Ó, te szép nevű magyar – magyar?”

Az újvidéki Bánk bánról

Az előadás elsősorban a mű mai vonatkozásai iránt fogékony nézők elvárásait igazolta vissza, akik készek elfogadni, hogy a Bánk bán akár ürügyül is szolgálhat egy mai politikai színházi produkcióhoz.

Kovács Bea: Főként történetek

A kolozsvári Interferenciák előadásairól

A fesztivál nem igazolta be a hívószava által keltett elvárásokat, hogy a fizikai színházi produkciók lesznek túlnyomóan jelen…