Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Valló Péter

Kovács Dezső: A szív hidege, avagy a nagymintás tapéta

Ibsen: John Gabriel Borkman – Pesti Színház

A Pesti Színház előadása, Valló Péter rendezése alatt volt bőven időm töprengeni a darabválasztás lehetséges motivációiról, szereposztási lehetőségekről, kényszerekről, kompromisszumokról…

Gabnai Katalin: Tüllön át

Tennessee Williams: Üvegfigurák – Radnóti Színház

Nem akármilyen kőművesmunka kellett ahhoz, hogy erről a darabról lebontsák a rákövesült fölösleget. De a részletező utasítások, a magyarázó feliratok, az előírt zenei és világításbeli effektusok elhagyása után is épen tudott maradni az építmény. A történet ma is hat.

Zappe László: Megbízható, helyi értékű intézmény

A Győri Nemzeti Színház folyó évadáról

A háromtagozatos Győri Nemzeti Színház idei évada ebben sem különbözik a korábbiaktól.

Tarján Tamás: Az idő mint kar

William Shakespeare: Téli rege – Radnóti Színház

Feltámad és újjászületik, aki és ami feltámadhat és újjászülethet, de a jelen nyitottsága, a fiatalok frigye csupán kétséges másolata a múlt harmóniájának, az újrakezdés az ujjongás mellett csupa szorongás, és két végleges halottat már sosem kap vissza az élet.

Urbán Balázs: A királynő alattvalói

Peter Morgan: Audiencia – Pesti Színház

Az Audiencia nem dokumentumdráma, nem történelmi színmű, nem parabola, és még csak nem is pszichodráma; műfajilag leginkább talán a zeitstückhöz áll közel.

Kovács Dezső: Vértelenül

Mark St. Germain: Istenek tanácsa / Rózsavölgyi Szalon

…a Valló rendezte színjáték mindvégig megmarad a kellemesség relációján belül.

Karuczka Zoltán: A félrebillenő mérleg esete

Miroslav Krleža : A Glembay ház – Radnóti Színház

…többnyire leképezi a szerzőnek a művéhez írott, meglehetősen részletes utasításait – a külsőségekben mindenképpen.

Turbuly Lilla: Mozgó ikonosztáz

Dosztojevszkij: Karamazov testvérek – KRITIKA

…az előadás középpontjában Iván Karamazov, az ő bűne vagy gyengesége, legfőképpen pedig bűnhődése áll.

Koltai Tamás: Várdai színes

A Magyar Színházak Kisvárdai Találkozójáról

Tizenhat éve jártam utoljára Kisvárdán, az új találkozás örömmel töltött el, és amikor azt mondom, hogy „mintha tegnap lett volna”, meg hogy „megállt az idő”, az nem kritikai észrevétel, hanem a folytonosság konstatálása.

Hermann Zoltán: Variációk a tétovaságra

Holt lelkek a Radnóti Színházban

A Valló-Morcsányi tandemnek nem a Holt lelkek az első kísérlete az orosz klasszikusok színrevitelére, de alighanem ez a legügyetlenebb.