Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Vaskakas Bábszínház

Lány vagy fiú a rút kiskacsa?

Egy felnőttelőadás, a Sade márki 120 napja kapcsán hangzott el az az állítás, hogy „a kortárs magyar bábszínház érzékenyen reagál a társadalmi nemekkel kapcsolatosan az elmúlt években megfogalmazott kérdésekre, mindezt pedig egy sajátos formanyelvvel teszi”.[1] Igaz-e ez 3–10 éveseknek szóló gyerekelőadások esetében is? GIMESI DÓRA író-dramaturggal, KOCSIS ROZIval, a Vaskakas Bábszínház igazgató-rendező-színészével és RÁDAI ANDREA…

Hajnal Márton: Nem(zedék)ek igenje

Két színházi variáció a nők kétes kimenetelű forradalmára Markó Róbert rendezésében * Makrancos Kata junior – Vaskakas Bábszínház; Terike és Irén – K.V. Társulat

A kamasz lány lázad, mert nem szeretné elfogadni a szülei által sulykolt női szerepmodelleket. A középkorú nők lázadnak, mert a fiatal korukban beléjük táplált nemi elvárások „túlműködnek” már az esetükben. 

Hutvágner Éva: Animáció vagy báb?

Formák és tendenciák

A bábszínház, sőt a bábművészet elméletének történetébe kell alámerülnünk, ha arra a kérdésre keresünk választ, miért is magától értetődő bábszínház és „élő” színház különállása, mi több, szembenállása a köznyelv, a kritikai diskurzus vagy akár az intézménystruktúra számára.

Czenkli Dorka: A radar alatt

Kis magyar bábszínházi látkép

Összetett, folyton alakuló a magyar bábszínházi közeg, amely talán épp jelenleg megy nagy változásokon keresztül. Megújul a műfaj, és miközben a szakma egyre nagyobb figyelmet igényel, csak az a kérdés, megkapja-e.

Nálatok meg lehet csinálni, nálunk nem

Kolozsi Angélával, Kuthy Ágnessel, Tengely Gáborral és Veres Andrással Papp Tímea beszélgetett

Négy alkotó, akiknek jelentős szerepe volt a magyar bábművészet 2000-es években zajló megújításában. Kinőtték a „fiatal tehetség” skatulyát, ők ma a derékhad és a mainstream: bábszínházak arculatát, művészi irányát határozzák meg, dolgoznak szerte az országban, tanítanak. Máshonnan indult pályáik íve közel párhuzamos, útjaik időnként metszik egymást. Egyszerre gyakorlatiasak, realisták, reménykedők, de hurráoptimizmus nincs bennük.

Zappe László: A hang testet ölt

A hullaégető Gálvölgyi Jánostól

Gálvölgyi sok évtizede röhögteti a nemzetet, nem is mindig a legnemesebb eszközökkel, miközben olykor megpróbálkozik azzal, hogy kibújjon ebből a műfaji ketrecből, igazi, komoly-mély színészként is megmutatkozzék.

Tarján Tamás: Velencejáték

Az időnk rövid története – VASKAKAS Bábszínház, ESZME – Trafóklub

… amikor a bábu kis keze és a színész emberi keze együtt fog meg, emel fel bármit, akkor hirtelen egyek lesznek: a kéz a test tükre.

Stuber Andrea: Szép a rút

HOPPart: A csúnya kacsa – Jurányi Ház

Friedenthal Zoltán újszülöttjének megjelenésekor azonnal megértjük, hogy ez a történet a másságról szól, és az abból fakadó ontológiai mélységű magányról.