…a színészek nem félnek túllépni „az illendőség” határán és a nézőt zavarba, illetve kényelmetlen helyzetbe hozni.
Már ezen az első estén kiderült, hogy az András Lóránt Társulat a kortárstánc-színháznak olyan irányzatát követi, amely elsősorban előre megírt darabokat, történeteket fogalmaz meg testnyelven, igyekezve a verbálisan már létező opushoz mozgás által generált pluszt hozzáadni.
Az emberpár, miután belekóstolt az életbe, szeretné felkötni magát, de se kötelük, se fájuk.
