Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Vígszínház

Állj be, Béla, a sorba…!

Fesztbaum Bélával Marton Éva beszélgetett

Állj be, Béla a sorba! – mondták az akkor pályakezdő fiatal színésznek. Van-e a sorban kijelölt hely? Örömökről, színházhoz való elkötelezettségről, kérdőjelekről, lehetőségekről is beszélgettünk Fesztbaum Bélával.

Pethő Tibor: Felemás amerikai álom

A nagy Gatsby – Vígszínház

A pótlásként nagy vonalakban felskiccelt közeg karakter nélküli, pusztán illusztratív, nem köthető helyzethez, korhoz, speciális társadalmi elvárásokhoz, szokásokhoz, már nem eléggé húszas éveket idéző amerikai, de nem is mai magyar.

Fritz Gergely: Eszenyi Enikőről szól

John Cassavetes: Premier – Vígszínház

Aki már ennyi előzetes tudással kezdte nézni a vígszínházbeli Premiert, s netán Eszenyi Enikő magánéletének bulvársajtóból ismert epizódjairól is vannak emlékei, az óhatatlanul eljátszhatott a gondolattal, hogy ez az előadás tartogat-e színházilag bármi érdekességet, vagy inkább a főszerepre kézenfekvő választásnak tűnő Eszenyi Enikőre lesz kihegyezve.

Kővári Orsolya: Amikor a több több

Hegedűs D. Gézáról

Hegedűs D. nem vár addig a magány megszólaltatásával, amíg szövege lesz rá. A hentes agresszív expanziójában rögtön ott vannak a gyengeség és a gyengédség jelei. Nincs szenvedélymentes tekintete. Tisztaságot kölcsönöz a levakarhatatlan mocsoknak. Lírai módszerekkel él egy olyan atmoszférában, amelyben nincs semmi költői.

Nánay István: Kommentár a kerekasztal-beszélgetéshez

Csúcsra van járatva a Vígszínház, hiszen alig van nap, hogy ne három előadást tartsanak párhuzamosan, sőt, a nagyszínpadon a zenés előadásokból hétvégeken gyakran napi kettőt is játszanak.

Színház üzemvígan

Milyen hagyománya, szellemisége van a Vígszínháznak? Hogyan alkalmazkodik a mai világhoz? Kik a közönsége? Kik az alkotói? Hogyan mozog a jelenlegi kultúrpolitikai térben? Mennyire tudja alakítani a saját jövőjét? GAJDÓ Tamás színháztörténésszel, URBÁN Balázs és PUSKÁS Panni kritikusokkal PROICS Lilla beszélgetett.

Nánay István: Egy művész-csirkefogó élete és halála

Molnár Ferenc: Liliom – Vígszínház

Meglátásom szerint ifj. Vidnyánszky rendezéseikor először dekonstruál, majd egy új konstrukciót épít fel. Szétszedi a darabokat, és az általa hasznosnak ítélt részeket új struktúrába illesztve hozza létre előadásait. Természetesen az eredeti műből indul ki, és többé-kevésbé hű is marad annak szelleméhez, felépítéséhez, mondataihoz, de az újonnan születő produktum mégis részleteiben vagy egészében más, és mindenképpen…

Molnár Gál Péter: Liliom

Részlet a Férfi monoklival című Molnár Ferenc-monográfiából (kézirat)

Mindenkit elragad a Liliom költészete, külvárosig nyúló valóságmarkolása. Szini Gyula tapintatos a giccs kérdésével. A tragikum és komikum borotvaélén táncoló darabot sokféle veszedelem fenyegeti: „vagy hogy a halál larmoyant stílusába téved, vagy hogy a blaszfémia felé siklik le”.[1]

Molnár Zsófia: Főnix

Maeterlinck A kék madár előtt és után

Maeterlincknél az univerzum és az emberi lét (és a halál) rejtélyei bizseregnek a mélyben. A felszín pedig csupa költészet és misztikum, míves szavakkal és kifejező szimbólumokkal teleültetett aknamező – színpadi szempontból biztosan.

Minden nap tenni azért, hogy a hitet megtartsuk

Wunderlich Józseffel Szentgyörgyi Rita beszélgetett

A zene és a zenés színház felöl érkezett: a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végzett, és televíziós tehetségkutatókban is szerepelt. A pécsi Nemzeti Színházban eltöltött pár év után szerződött a Vígszínházhoz, ahol zenés és prózai szerepekben is bizonyított már a Jó estét, nyár, jó estét szerelem gyilkosától A Pál utcai fiúk Bokáján át A diktátor Schultz hadnagyáig. Mint…