Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Vígszínház

Varga Anikó: A kommentkultúra ereje

Schiller: Haramiák – Pesti Színház

Kovács D. Dániel rendezésében a schilleri, merészen megvágott és újrafordított (Hevesi Judit, Cziglényi Boglárka munkája) szöveg nem zárt történetként jelenik meg a színpadon: inkább a lázadás (dráma)irodalmi narratívái és ikonjai által átjárt anyag, amely szabad utat enged a műfaji idézetességnek.

Miklós Melánia: Az emlékeztetés terei

Nádas Péter – Vidovszky László: Találkozás

…átélhetővé válik „az apák története”, elmondhatóvá az elmondhatatlan, interiorizálhatóvá az átörökített trauma, ami új beszédhelyzetet teremt…

Urbán Balázs: Megáll az idő?

Régi-új sikerek a Vígszínházban

Nézőként hol azt érezhetjük, hogy megállt az idő, hol azt, hogy durván tovarobogott, de jelen és (közel)múlt viszonyának bonyolultságáról és összetettségéről nem ezek az előadások gondolkodtatnak el.

Elérni a következő lépcsőfokot

Tornyi Ildikóval Varga Kinga beszélget

Azzal, hogy Ruttkai Éva hogyan oldott meg egy szerepet, amit most te játszol, nem kell foglalkozni. Meg kell nézni és tisztelni kell, de magadból kell fogalmazni, 2015-ből.

Hermann Zoltán: Mindenki mindenkivel

Koldusopera a Víg & Szputnyikban

Bodó Viktor Koldusoperája nem tesz mást a Brecht-csapat parafrázisával, mint amit Brechték tettek az eredeti Gay‒Pepusch-művel.

Vígszínházhoz, Vígszínházban, Vígszínházért

Fesztbaum Bélával Varga Kinga beszélget

Minden, amit a színházról megtanultam pró és kontra, és minden kérdésem, ami a színházzal kapcsolatban megfogalmazódott, mind a Vígszínházhoz köthető.

Koltai Tamás: Zsöllye, balközép 4. sor 1. szék

Lázár Egon Visszapillantó című könyvéről

Bevallja, hogy nagy álma volt a Vígszínházban dolgozni, ami Várkonyi Zoltán hívására meg is valósult.

Kovács Natália: Párbeszéd egy hagyománnyal

Kurt Weill – Bertolt Brecht: Koldusopera – KRITIKA

…a szövegben kevés változtatásra volt szükség ahhoz, hogy a színre vitt karakterek mindennapjaink magyar valóságából ismert szereplőkké változzanak.

Hermann Zoltán: Jó diktátort keresünk

A vígszínházi Julius Caesarról

Alföldi Róbert rendezésében az El Kazovszkij–Menczel-féle tér játszik, s ahogy a Géher-esszé is írja: az idő, a Plutarkhosz és Suetonius által elbeszélt időhöz képest a színpadon végtelenül lelassuló, majd felgyorsuló idő.

Hermann Zoltán: A százéves háború – avagy a történelmi és dialektikus mazochizmus

A 1914. és az E föld befogad, avagy SZÁMODRA HELY előadásáról

Kétség nem fér hozzá, hogy az E föld befogad az 1914 egyenes folytatása. Ma sem értjük pontosan, miért tört ki a „tizennégyes háború”.