Címkefelhő

Archive of posts published in the tag: Vígszínház

Hermann Zoltán: Mindenki mindenkivel

Koldusopera a Víg & Szputnyikban

Bodó Viktor Koldusoperája nem tesz mást a Brecht-csapat parafrázisával, mint amit Brechték tettek az eredeti Gay‒Pepusch-művel.

Vígszínházhoz, Vígszínházban, Vígszínházért

Fesztbaum Bélával Varga Kinga beszélget

Minden, amit a színházról megtanultam pró és kontra, és minden kérdésem, ami a színházzal kapcsolatban megfogalmazódott, mind a Vígszínházhoz köthető.

Koltai Tamás: Zsöllye, balközép 4. sor 1. szék

Lázár Egon Visszapillantó című könyvéről

Bevallja, hogy nagy álma volt a Vígszínházban dolgozni, ami Várkonyi Zoltán hívására meg is valósult.

Kovács Natália: Párbeszéd egy hagyománnyal

Kurt Weill – Bertolt Brecht: Koldusopera – KRITIKA

…a szövegben kevés változtatásra volt szükség ahhoz, hogy a színre vitt karakterek mindennapjaink magyar valóságából ismert szereplőkké változzanak.

Hermann Zoltán: Jó diktátort keresünk

A vígszínházi Julius Caesarról

Alföldi Róbert rendezésében az El Kazovszkij–Menczel-féle tér játszik, s ahogy a Géher-esszé is írja: az idő, a Plutarkhosz és Suetonius által elbeszélt időhöz képest a színpadon végtelenül lelassuló, majd felgyorsuló idő.

Hermann Zoltán: A százéves háború – avagy a történelmi és dialektikus mazochizmus

A 1914. és az E föld befogad, avagy SZÁMODRA HELY előadásáról

Kétség nem fér hozzá, hogy az E föld befogad az 1914 egyenes folytatása. Ma sem értjük pontosan, miért tört ki a „tizennégyes háború”.

Marta Ljubková: Az 1914 szövegének születéséről

megjelent Cseh Nemzeti Színház műsorfüzetében

Úgy tűnt, hogy a Hašek által teremtett alak minden további nélkül otthonosan mozoghat Kraus színpadi világában…

ANTAL KLAUDIA: EXKLUZÍV FÉNY-KÉP VILÁGTÖRTÉNELEM SZÁMÁRA

Jaroslav Hašek—Karl Kraus: 1914 – KRITIKA

A szereplők beolvadva a wilsoni időbe és térbe: időtlenné válnak. A karakterek nem egyéni sorsokat és tragédiákat, hanem a nagybetűs, önmaga ismétlésébe fulladó történelmet jelenítik meg.

Kovács Dezső: Korhelynek lenni jó

Heltai Jenő: Lumpáciusz Vagabundusz - Vígszínház - KRITIKA

…ha a főszereplők triója nem mutatna be olyan sűrű és élettől duzzadó sorsokat, s a mozgalmas tömegjelenetek sem csillogtatnának meg annyiféle karaktert, akkor az előadás nagyszabású látványvilága vélhetőleg üres színpadi attrakció maradna.

Kutszegi Csaba: Nagyravágyó kisszerűség

Gogol: A revizor - Vígszínház - KRITIKA

…ritkán vagyok annyira zavarban, mint amikor az előadáson azt próbáltam megfejteni, miért kacag a publikum hangosan és önfeledten olyan poénokon, melyeket jómagam igen kevéssé találok humorosnak.