Tag Archives

Archive of posts published in the tag: világszínház

Dézsi Fruzsina: A múlt kényszerszimbolizmusa

A Divadelná Nitra szervezői idén sem akarták megúszni az erőteljesen problémacentrikus és rendszerkritikus fesztiválprogramot, mi több, olyan kérdéskört igyekeztek körüljárni, amelynek kulcsfontosságát Kelet- és Közép-Európában aligha szükséges hangsúlyozni.

Rákóczy Anita: A felhasználó nem található

A Dante or Die társulat User Not Found című előadásáról

South Street Arts Centre, 19 óra, Reading, Anglia. Egy kávézóban ülök. Két-, négy- és hatszemélyes asztalok. Mindegyiken egyforma fehér burás lámpa, fejhallgatók. Vezetékek nincsenek. Van viszont egy fekete Alcatel telefon mindenki előtt, sötét passzivitásban. Néhányan körbejárnak, elmagyarázzák, hogy működik a technika; headset- és mikrofonpróba. Aztán egyszerre bekapcsol a mobilok képernyője. Ugyanekkor megszólal egy hang, olyan…

Vida Virág: Integrálódás vagy másság

Benjamin Millepied és az LADP

A LADP Los Angelesben bemutatott estjének általa koreografált részében (Sarabande) nehéz tetten érni azt a tudatos kísérletezést és újítást, amiről a koreográfus beszél, annál inkább a koncepciózus megközelítést, amely egyébként a teljes programra is kiterjed. Mintha minden egyes táncmű hordozna egy emelkedett, központi problematikát, amelyet saját perspektívából jár körül. Ez pedig nem más, mint a…

Darida Veronika: Gyászéjszaka, avagy variációk a Pekingi kacsára

EnKnapGroup: Dark Union – Ljubljana

Mi motiválhat egy művészt, amikor visszanyúl egy korábbi munkájához? Mitől válhat az új mű valóban eredeti alkotássá, egy téma autentikus újraértelmezésévé? Vajon egyfajta visszateremtő gesztust jelent a kezdet felé fordulás? Vagy inkább mozdulatlan elkötelezettséget valami szavakkal kimondhatatlan és megnevezhetetlen mellett, ami csak a tánc (a test) nyelvén kifejezhető? És hogyan kerülhetők ki az olyan fenyegető…

Upor László: Angyalok mindenütt, angyalok mindenkor

Huszonöt évvel ezelőtt – a darab világhírét megalapozó londoni premier után alig egy évvel és a New York-i produkcióval nagyjából egy időben, minden más várost megelőzve – megjelent a budapesti Vígszínház színpadán bizonyos Tony Kushner különös darabja, az Angyalok Amerikában. Nem kísérte felfokozott várakozás (még az internetes infórobbanás előtt vagyunk), és a „forró téma” miatt…

Szemessy Kinga: Térteremtők

Szubjektív beszámoló arról, miért érdemes fejen állást tanítani Kolumbiában

Kolumbiáról a legtöbb, a dél-amerikai kontinensen még nem járt ismerősöm a Narcos című televíziós sorozatból tájékozódik; egy műsor, amely Pablo Escobar drogbáró felemelkedésén keresztül mutatja be, mennyire mindennapos az emberrablás, a paramilitáris alakulatokban harcoló gyerekkatonák és a földbe ásott dollármilliók jelensége egy olyan országban, amely egyébként világelső az egy főre eső gyilkosságok tekintetében. Bár az…

Parászka Boróka: Feszül a farpofánk

Szabadság: a legdrágább kapitalista szó – A belgrádi BITEF vendégjátéka a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban

Vidám kis estnek ígérkezett a Szabadság: a legdrágább kapitalista szó című előadás, Maja Pelević és Olga Dimitrijević 2016-ban Belgrádban bemutatott „two women show”-ja, amelyet a szerző marosvásárhelyi vendégelőadásként 2017 végén láthatott. Az egykori Jugoszlávia művészei látogattak az egykori Ceaușescu-rezsim országába, hogy a közönséget bevonó színházi előadás, performansz keretében a diktatúrában felnőtt vagy született nézők számára…

Pressburger Csaba: Hol a forradalom, barmok?

Desiré Fesztivál 2017

Ha Szabadkára novemberben köd borul, biztos jele az annak, hogy kezdődik a Desiré Fesztivál. Így van ez már „emberemlékezet” óta, állítják a régi motorosok, akik immár kilenc éve részesei az Urbán András nevével fémjelzett nemzetközi kortárs színművészeti fesztiválnak.

Legyél te a kulturális miniszter!

Nánay Fanni interjúja a poznańi Malta Fesztivál igazgatójával, Michał Merczyńskivel

A Malta egyfelől teret nyújt az újító művészi kifejezésnek és kísérletezésnek, másfelől viszont erőteljesen hangsúlyozza a művészet tágabb kontextusban játszott szerepének fontosságát, olyan projekteket híva meg, amelyek kritikusan viszonyulnak jelen világunkhoz, fellépnek a fenyegető tendenciák ellen, tükröt tartanak társadalmuk elé.

Fuchs Lívia: Első fejezet

Marie Chouinard első évada a Velencei Táncbiennálé élén

Kevés olyan kortárs világsztár van, akinek életműve szinte teljes egészében ismert a magyar közönség előtt. Marie Chouinard azonban ilyen, hiszen korai szólóitól első együttesi művein át legutóbbi munkáiig a Trafó rendre bemutatta alkotásait Budapesten. Chouinard nem lankadó művészi radikalizmusa, szinte megszállott igényessége, kutatói kíváncsisága és összetéveszthetetlenül egyéni világa vezethetett oda, hogy a kanadai alkotót új…