Tag Archives

Archive of posts published in the tag: világszínház

Fuchs Lívia: Első fejezet

Marie Chouinard első évada a Velencei Táncbiennálé élén

Kevés olyan kortárs világsztár van, akinek életműve szinte teljes egészében ismert a magyar közönség előtt. Marie Chouinard azonban ilyen, hiszen korai szólóitól első együttesi művein át legutóbbi munkáiig a Trafó rendre bemutatta alkotásait Budapesten. Chouinard nem lankadó művészi radikalizmusa, szinte megszállott igényessége, kutatói kíváncsisága és összetéveszthetetlenül egyéni világa vezethetett oda, hogy a kanadai alkotót új…

Szemessy Kinga: Kukáspiruett Texasban…

...és más közösségi táncprojektek

…fel-felvetődik a kérdés, hogy ha a tánc „univerzális nyelv”,1 azaz mindenki számára érthető és elérhető, akkor miért nem látni olyasvalakit a résztvevők között, akinek nem telik a kétezer forintos óradíjra, vagy kerekesszékkel él.

Kovács Natália: Tóték

Két szlovák fesztivál – KioSK, Divadelná Nitra

Nem elsősorban és főleg nem kizárólag az előadások színvonala jelenti a különbséget; azt gondolom, hogy egy fesztivál szellemi műhely is, ilyen értelemben értékét az mutatja meg, milyen minőségű diskurzus alakul ki alatta és körülötte.

Fuchs Lívia: A testem nélkül a tér sem létezik

A 10. velencei nemzetközi kortárstánc-fesztivál

Bizony meglehetősen brutális tapasztalat volt számomra, hogy arrafelé szinte csakis a nálunk szinte még mindig ismeretlen konceptuális megközelítést értik kortárs tánc alatt.

Patrice Pavis: Érti-e az idegen mások előadását? – 3. rész

A koreaiság fogalma összezavart. Miért lenne valami különlegesen és egyedi módon koreai? Képtelen voltam meghatározni ezt a feltételezett „koreaiságot” – amely fogalmat sokkal gyakrabban használják a nyugatiak, mint a koreaiak maguk ‒, akár az általam elemzett előadásokban, akár más kulturális termékekben.

Patrice Pavis: Érti-e az idegen mások előadását? – 2. rész

Milyen típusú nézőnek kellene lennünk? Olyan megfigyelőnek, aki figyel az előadás létrejöttének történelmi pillanatára! De hol helyezkedünk mi el a történelemben?

Patrice Pavis: Érti-e az idegen mások előadását? – 1. rész

Pavis Koreában

Amikor annak az országnak néhány színházi előadásáról vagy művészi alkotásáról írok, mintegy visszaadok valamit abból, amit elvettem, de ennek van határa: nem tudok mindent visszaszolgáltatni, elmondani, különösen, ha – idegen mivoltomból fakadóan vagy más miatt – nem jól fogtam meg a dolgot, vagy félreértettem. A fikcióhoz kellene fordulnom, hogy őszinte lehessek, és kimásszak ebből a…

Jászay Tamás: Fölzengő hangerdő

Complicité – The Encounter

Végy egy üres színpadot, pár üveg ásványvizet és néhány hiperérzékeny mikrofont. Tedd fel a fülhallgatódat, csukd be a szemed és dőlj hátra: isten hozott a brazil őserdő legmélyén.

Faluhelyi Krisztián: A színház mint politikai tér

A berlini Theatertreffenről

Mivel az idei találkozó tíz leginkább figyelemre méltó előadása közül számos a nyugati világnak a más kultúrákhoz való problematikus viszonyulását vette célba, a 2015-ös Theatertreffen ezúttal az Európába érkező menekültekkel kapcsolatos kérdésekre irányította a reflektort.

Jászay Tamás: Félkész leltár

A prágai Malá Inventura fesztiválról

A fesztiváligazgató kérdésemre elmondja: a független, alternatív vagy underground jelzőket nem véletlenül nem találom a fesztivál szóróanyagain.