Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Zsámbéki Gábor

Kutszegi Csaba: Hanem Kattrin

Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermekei – Katona József Színház - KRITIKA

Zsámbéki színháza igaz, őszinte, külvilágra érzékeny színház, és olyan embertelen, törtető világban, amelyikben már nincs helye színháznak, mi lenne jobb választás, mint egy Brecht-darab.

Komjáthy Zsuzsanna: Abszurdból valóság

Godot-ra várva – Katona József Színház – KRITIKA

Az előadás „célja” nem, koncepciója azonban a beckettihez képest valahogy megváltozott. Méghozzá jelentősen.

Hermann Zoltán: m.v.

Zsámbéki Gábor A nép ellensége-rendezéséről

Zsámbéki elképzelésében a színpadi térnek sajátos, vertikális rétegzettsége van. Az egyes jelenetek koreográfiája arra épül, hogy ki melyik „térrétegből” beszél éppen… 

Turbuly Lilla: Iszapban

Henrik Ibsen: A nép ellensége - KRITIKA

Nincs különbség az egyes generációk között…

Sz. Deme László: Ferde tutaj

Kispolgárok - Katona József Színház - KRITIKA

Az igazságok pedig kioltják egymást…

Szántó Judit: Baba, maci, csontváz

Mesél a bécsi erdő - Katona József Színház - KRITIKA

Igazi Katona-előadás, jó, sőt igen jó előadás, nagy előadásnak mégsem érzem.

Márkó Róbert: Szép, új világ

Kétezerhetvenhét - Katona Kamra - KRITIKA

A társulatnak a Kamra új előadására is maradt kilenc nagyszerű művésze – tizediknek Fodor Tamás m.v.

Imre Zoltán: Tretyak, te nem jelentesz?

A Nemzeti Színház 1981-es Halleluja-előadása kapcsán a Kádár-kori tiltásokról

A feketevonat-jelenethez a statisztákat a Nyugati pályaudvarról hívták, s megjelenésük a színpadon – a kortárs kritikák szerint – frenetikus hatással járt.