A kultusz mint puszta testkultusz jelenik meg. A testkultúra mint kultúrapótlék. Gyúrj, hogy érvényesülj!

Harmadik változatát készítette el Phaidra-drámájának Tasnádi István. Az első német workshop volt négy német és hét Krétakör-színésszel; a berlini Schaubühne kortársdráma-fesztiválján mutatták be 2001-ben. A második a Salzburgi Ünnepi Játékok Fiatal Rendezők Projektje keretében készült alapítványi támogatással és a stuttgarti Állami Színházzal koprodukcióban, német és krétakörös színészek közreműködésével, a címszerepben Udvaros Dorottyával. A harmadik, leg­újabb változatot volt krétakörös színészek játsszák a KoMa társulat tagjaival közösen az Eurocenter Club Fitness nevű két helyiségében Fédra fitness címmel. (Szövegében az előző variációra hajaz, de rövidebb annál, néhány helyen felfrissült, és egyes szövegrészek más helyre kerültek.)
Ez tehát az első tisztán hazai produkció a Phaidra-drámából. Az első kettőt Schilling Árpád rendezte, a mostanit Tasnádi. Ez itthon különlegesebb dolog, mint Németországban vagy Angliában, ahol nem válik el olyan élesen az író és a színházi ember. Az előbbit is az utóbbiak közé számítják, és természetesnek tartják, hogy egyes írók tudnak rendezni; nem úgy-ahogy, hanem rendesen. Ha mást nem, a saját darabjaikat – gondoljunk olyan régi motorosokra, mint Beckett, Heiner Müller és Pinter -, de nemcsak azokat. A szerző jó esetben szimbiózisban él a színházzal. Tasnádi ilyen jó eset.

Csákányi Eszter (Phaidra), Jaskó Bálint (Hippolütosz) és Lass Bea (Kar) – Koncz Zsuzsa felvétele

Egyértelmű, hogy rendezőként könnyedebben veszi a darabját, mint Schilling. Lazább vele a viszonya. Ha Schilling mítoszleigazítást végzett, Tasnádi fölfogása mítoszparódia. Előjáték gyanánt a nézők csoportos vezetésben vesznek részt a nagyobbik fitneszteremben – mint Madame Tussaud-nál -, melynek során találkoznak a különböző izomerősítő padokon gyúró („tömegező” vagy „szálkázó”) mitológiai alakokkal. (Független társulatok ismert tagjaira lelünk bennünk.) Már ez sejteti, hogy azért vannak itt, pontosabban azért itt vannak, mert máshol már nincs helyünk a számukra, nem létezik olyan mitológia, amely kortárs befogadói szempontból érvényes lenne. Az antikoknak a mítosz valóság volt, nekünk virtualitás. Cyber-tér. Nem véletlen, hogy Thészeusz és Phaidra – a darabban – idióta fia, Minitaurosz cyber-szemüveggel járkál, videojátékot játszik, „fél éve benn kering a labirintusban”. A második szint címe: „Harc az amazonnal”. A Pap lefordítja Hippolütosznak: „Ahogy apád kinyírja anyádat.” Így válik a mitikus történetekből paródia, a mitikus térből pedig korunk egyik trendi terepe: a fizikum kifejlesztésére alkalmas fitneszterem. A kultusz mint puszta testkultusz jelenik meg. A testkultúra mint kultúrapótlék. Gyúrj, hogy érvényesülj!

Magát az előadást egy kisebb, ugyancsak jól felszerelt teremben tartják, ahol a dialógok általában edzés – kangoo, kickbox, streching, pilates, fitball és hasonló nyalánkságok használata – közben zajlanak le. Mi sem természetesebb ennél: hány filmet látunk, amelyben a szereplők legfontosabb konfliktusaikat fekve nyomó padokon izzadva vagy kocogás közben tárgyalják ki. Fő a kondíció. Meg a lelki wellness. Phaidrának is összeállítanak egy személyre szabott edzéstervet – őriznie kell a formáját, ha a mostohafiára hajt -, a beszélgetés közben rögtön sztep-aerobikkal nyit. A hosszú kómából fölébredt Thé­szeusz is szinte azonnal nekilát kinyomni a feje fölött pihenő súlyt. Az indulatok fölgerjesztésére vagy levezetésére használt folyamatos gyúrás mint állandó háttércselekvés egyben életmód-paródia is – csak az egymástól távoli, szeparált padokon lefolytatott közösülés nem illik a rituáléba: túl stilizált -, és így a mítosz­pa­ró­dia mellé párhuzamosan belép a szellemileg silány, elgagyisodott, agyatlan celebvilág karikatúrája. „Tobzódik, lihegve tombol a / Vég­fogyasztók társa­dal­ma.” Erről szól a Fédra fitness. A világbíró Thésze­usz kómából ébredt pöffeszkedő hőbörgéséről. A tisztaságmániás, mi­mózalelkű, túlérett kamasz Hippo­lütosz pubertásos szexualitásáról és infantilis politikai-hatalmi programjáról. A tompa agyú, alattomosan szolgálatkész macsó briganti Szaurosz szenvtelen agresszivitásáról. A simulékonyan okoskodó, „mentálhigiénés személyi tréner” Pap cinikus intellektualizmusáról. Egyedül az idióta Minitaurosz kap – mentális fölfogóképesség híján – felmentést és jutalmul egy váratlanul föltisztult befejező monológot, amely (mint az antik drámák istenítéletről beszámoló hírnöke) meghirdeti a világvége-cunamit.

Lass Bea , Jelinek Erzsébet (Kar), Jaskó Bálint és Scherer Péter (Thészeusz) – Koncz Zsuzsa felvétele

És persze itt van maga Phaidra, aki – megfosztva az előző előadás-változatok idegenség-mozzanatától – teljes valóját alapkonfliktusának, az öregedés rémének és a zsigeri ösztönnek szentelheti. Ez a dráma optimális kifejezést kap Csákányi Eszter játékában, aki néhány finoman ironikus külső vonással párhuzamosan teljes mértékben interiorizálja, belülről ábrázolja a folyamatot. Játékában az a legszebb, ahogy kendőzés nélkül kiadja magát, pontosabban átadja magát az érzéseinek, és utat enged a szenvedélynek. Tasnádi ezt igen szép, lírai monológban abszolválja. Történetesen olyan helyen ültem, ahol Csákányi és a Hippolütoszt játszó Jaskó Bálint takarta egymást. Egyikük arcát sem láttam a percekig tartó – a fiú részéről néma – kapcsolat alatt, de a jelenet (Csákányi leheletfinom, halk, telített szövegmondásának köszönhetően) hangjátékként is élvezhető volt. Ez a pár perc nyilvánvalóan ráébresztett arra a tényre, hogy Tasnádi fölényesen birtokolja a nyelvet, hexameterben, különböző versformákban és prózában egyaránt. A darab szellemesen stilizált szövegében – az antik-imitáció és a gazdaságpolitikai zsurnalizmusra épülő kortársi frazeológia kölcsönösen egymásra vetített parodisztikus hatásában – él igazán. A dikció a színészek legfontosabb eszköze, ezen túl típusokat kell körülírniuk. Különösebb erőfeszítés nélkül megteszik. Játékuk rendben van, és ezzel sem degradálni, sem fölértékelni nem szeretném őket. Jaskó Bálint tenyérbe mászóan semmirekellő Hippolütosza, Zrinyi Gál Vince bamba izomember Szaurosza, Bánki Gergely értelmiségi megmondóember Papja, Scherer Péter kisszerűen krakéler héroszimitátor Thészeusza (akit „leszívott a végtelen kalandjáték”), Jelinek Erzsébet és Lass Bea fitneszrutinból mozgó-szövegelő Kórusa a mai köznapi sémákból ismert természetes mentalitás szerint viselkedik. Így kívánja a szórakoztató szándékból született, tanulságos előadás, amelyben minden kétséget kizárólag összegeződik a szerzői és a rendezői értelmezés.
Katona László Minitauroszának érzéki-láttató erővel elmondott zárómonológja zökkent ki élvezetünkből. Hogy azért mégse annyira nyugodtan menjünk haza.Tasnádi István: Fédra fitness
(Eurocenter Club Fitness – KOMA és ALKA.T)

Díszlet-jelmez: Vereczkei Rita. Zene: Szemenyei János. Dramaturg: Veress Anna. Produkciós vezető: Gyulay Eszter. Író-rendező: Tasnádi István.
Szereplők: Csákányi Eszter, Jaskó Bálint, Scherer Péter, Zrinyi Gál Vince, Katona László, Bánki Gergely. Kar: Jelinek Erzsébet, Lass Bea.