Kun az ID-vel egy csapásra régi-új személyazonosságot, identitást biztosít a PR-Evolutionnak.

A PR-Evolution Dance Company kétrészes Trafó-béli estjén azt reméltem, hogy egy kicsit megnézhetjük magunkat messzebbről. A produkció beharangozójában az olvasható, hogy Kun Attila (jelenleg a Ballett Basel tagja) újra az általa alapított, és három éve nélküle működő együttesének készített darabot, és a másik egyfelvonásost is külföldön tevékenykedő hazánkfia, Mészáros Máté alkotta.
Már a Kun-koreográfia, az ID első perceiben arra gyanakodtam, a végére pedig határozottan meggyőződtem róla, hogy Kun Attila külföldön is Kun Attila maradt. Ez Kun Attilára kifejezetten jó fényt is vethet, akkor viszont a Nyugat (vagy legalábbis Bázel) valamennyire hunyó. Amikor Kun a Rambert Ballet-től tért haza, az ott eltöltött rövidebb idő generális lökést adott koreográfusi pályájának. Én még mindig a londoni iskola megtermékenyítő hatását vélem látni nem egy mozdulatkombinációján. Hogy megújulást most nem tudtam felfedezni, annak nyilván oka, hogy Bázel nem kifejezetten a kortárs tánc (és/vagy balett) fellegvára (most ősszel 1998-as Jirí Kylián-koreográfiát mutattak be – ez minőségi lehet, de bátran élenjáró aligha).
Mielőtt csak Bázelen vernénk el a port, megkockáztatom: az utóbbi években mintha Nyugatról általában sem érkeznének markánsan újszerű, korszakalkotóan zseniális koreográfiák – de még a hírük se nagyon. A hozzánk és közelünkbe ellátogató méltán híres együttesek legfőbb erénye sokszor az, hogy meghatározó alkotóik következetesen hűek maradnak megszerzett színvonalukhoz, saját tudásukhoz, egyéni stílusukhoz. Ha ez így van, akkor a mi Kununk is globális européer.
Tartózkodom attól, hogy a világ táncéletének trendjeiről nagyvonalú megállapításokat tegyek, de Kun Attila rövid visszatérése kapcsán a magyar kortárs táncról megfogalmazódik bennem néhány következtetés.

Nemes Zsófia a Változóban / Koncz Zsuzsa felvétele

Az ID azért jobb a magyar kortárstánc-előadások átlagánál, mert meg van koreografálva, muzikális, és alkotója magabiztosan variálja benne megszokott motívumait, tánc-gondolkodásmódját. Magyarországon megújuláskényszer dúl, kevés koreográfus meri felvállalni hosszú távon tartalmas önmagát, mert attól fél, önismétlőnek, fejlődésképtelennek minősítik. Aki meg valóban önismétlő és fejlődésképtelen, tartalmatlan önmagát táncon kívüli eszközökkel egészíti ki, lehet az látvány, bizarr jelenség, verbális szöveg vagy bármi más. Ráadásul mintha nálunk nyomokban kezdene összerendeződni egy nyugodtan posztkoreografikusnak nevezhető korszak vagy iskola – a posztmodern és a posztdramatikus mellett nyilván a táncnak is szüksége van saját, időszerű fogalomra.

Az ID-ben felüdülés (újra) látni, hogy a minimálisra redukált mozdulatok is koreográfiává tudnak összeállni, ha muzikálisak és ihletettek. Kun Attila nem fél apró, keresetlenül befejezetlen kézmozdulatokkal operálni, hosszú szólóban prezentálja (megint) a sajátosan egzaltált egyensúly-kilengések sorozatát, felfokozott mimikával is táncoltat, és sajnos – szinte kötelező elemként – egy meglehetősen színvonaltalan és teljesen felesleges verbális dialógust is beszerkeszt a táncjelenetek közé. Ez utóbbi ellenére is – a darab címéhez illően – Kun az ID-vel egy csapásra régi-új személyazonosságot, identitást biztosít a PR-Evolutionnak.
A Változó című Mészáros Máté-koreográfiából viszont pontosan a személyiség, az egyéniség hiányzik. A tehetséges, energikus táncos-koreográfus jelenleg az Ultima Vez tagja. Az erőteljes „fizikalitásáról” híres belga csapat hatása alól Mészáros láthatóan nem vonja ki magát. Ez nem lenne baj, de mintha a mérce magasra került volna: nem tombolnak, nem ütnek eléggé sem az alkotói, sem az előadói energiák (utóbbi nem a táncosok, köztük Mészáros odaadásán múlik). Értelem és minden apró részletre érvényes motiváció nélkül a mozdulatgazdag koreográfia is csak felszínen marad. Talán nem véletlen az sem, hogy a fiatal alkotó szükségesnek érezte egyéb hangsúlyos eszközök alkalmazását is (kötélen lógó ruhasüvegek, kúp alakú víztartályok, rituális mosdás stb.). De minden igyekezete ellenére a Változóban csak azt figyelhettem meg, hogy elmélyült interiorizálás híján a mégoly erőteljes hatások sem képesek megtermékenyíteni a koreográfust. E téren (is) a helyzet változatlan.

ID / Változó (PR-Evolution Dance Company)
Zene: Falucskai Adrián – montázs. Fénytervező: Vida Zoltán (Sz.Zs.-nak). Jelmez: Kalicz Klára. Koreográfia: Kun Attila (ID); Mészáros Máté (Változó).
Táncművészek: Nemes Zsófia, Sebestyén Tímea, Tonhaizer Tünde, Baranyai Balázs, Mészáros Máté, Varga Csaba, Zsíros Gábor.

Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2010. november 9.