...ha a főszereplők triója nem mutatna be olyan sűrű és élettől duzzadó sorsokat, s a mozgalmas tömegjelenetek sem csillogtatnának meg annyiféle karaktert, akkor az előadás nagyszabású látványvilága vélhetőleg üres színpadi attrakció maradna.

Kedves bohémek kalandoznak a városban, három tépett gúnyájú vagabund szegénylegény. Pénztelen sóherek, akikre hirtelen ráragyog a vakszerencse. Hatalmas összeget nyernek lottón, s mindjárt háromfele ágazik széjjel az útjuk. Egyikük, Gyalu, az asztalos, gyorsan révbe ér, beevez az üzembiztos családi boldogság kikötőjébe, a másik kettő, Cérna, a szabó és Csiriz, a suszter a szabadságot választja, s folytatja kicsapongó, korhely életét.
Heltai Jenő 1943-ban született bájos, verses vígjátéka Nestroy meséjét szövi tovább s ülteti át magyar környezetbe. Unikális módon, a tündéri realizmus, a színpadi poézis utánozhatatlan nyelvén, csengő-bongó rímekkel, sziporkázó humorral úgy, ahogy azt csak Heltai tudja. S miközben az Eszenyi Enikő rendezte előadás színpompás és mozgalmas képzuhatagát nézem, alig győzök fülelni a gyönyörűséges vers-mondatokra, a gyöngyöző lírára, amely minden szegletében meghatározza a játékot.
Eszenyi pörgős, jó tempójú, hatalmas színi apparátust mozgató produkciót rendezett Heltai művéből. Sokféle energia élteti s lendíti tovább a játékot. Mindenekelőtt valamiféle fiatalos lendület, bohém kedély, üde könnyedség és elegancia, amely a színészek játékában éppúgy megmutatkozik, mint az előadás látványvilágában, a video-installációkban, a mozgóképes betétekben, az animációkban, a koreográfiában. Meg a fülbemászó muzsikában. (Zene: Bella Máté, Furák Péter.) A Lumpáciusz-figurát játszó Darvas Benedek tangóharmonikával, énekesként tagolja, kommentálja a színpadi fejleményeket.

Hevér Gábor, Lengyel Tamás és Stohl András / fotó: Szkárossy Zsuzsa

Hevér Gábor, Lengyel Tamás és Stohl András / fotó: Szkárossy Zsuzsa

Jókedvből született ez az előadás. Minden és mindenki szüntelenül mozog, sürög, forog, pörög, száguldozik a Vígszínház hatalmas színpadán; a magasban függeszkedő, apró lámpácskákkal ékszerezett játékosok akrobatikus mutatványokat végeznek, föl-le liftezve, a főszereplők kulcsjeleneteit mozgóképek nyomatékosítják, ám a video-betétek is önálló életet élnek, hiszen az élőképek más és más karakterű filmbejátszásokra vetítődnek rá, lírai-groteszk humor forrásául szolgálva. Ilyen jelenet, mikor mondjuk Hevér Gábor gyűrött, viseltes öltözékű csavargójának arca eldöntve, egy hatalmas, elfektetett paravánon vetítődik elénk. A mozgóképek filmkockái kimerevednek; közben mindvégig játszanak a térrel, Árvai György díszlettervező, s az ugyancsak vibráló animációk meg a filmbejátszások tervezői precízen hozzáigazítják a látványt a színpadi történésekhez. Eszenyi könnyedén és hibátlanul vezényli a bonyolult színi apparátust. S miközben a színpompás masinéria villódzását nézem, felmerül bennem, vajon nem fedi-e el a pazar látvány a drámai tartalmakat? De a tovalibbenő (vagy tovarohanó) képek, a vizuális gegek és gesztikus poénok összhangzata hamar zárójelbe teszi a kételyt; magával ragad, elsodor, mint a tengerár. Játékosság, poétikus, melankolikus derű, bohókás hancúrozás és könnyedség lengi be a produkciót (a premieren nyílt színi tapsokat aratva), ami pompásan passzol Heltai darabjának mesei, lírai-filozofikus karakteréhez. Mert hiszen a dévaj kicsapongások, a duhaj lumpolások, a harsány kocsmázások és viharos kártyacsaták közepette rendre felteszik maguknak (és nekünk is persze) a kérdést a szereplők: hogyan is kell(ene) élni? Melyik az üdvösebb stratégia, a szabadság önfeledt mámora avagy a józan polgári, kispolgári élet? Ez a világ hamar elsüllyed, írja Heltai 1943-ban, s persze, nem lehet közben nem gondolni a tágabb kontextusra.

Jelenet

Jelenet

Színészi erőkben bővelkedik az előadás. Pontosabban szólva, ha a főszereplők triója nem mutatna be olyan sűrű és élettől duzzadó sorsokat, s a mozgalmas tömegjelenetek sem csillogtatnának meg annyiféle karaktert, akkor az előadás nagyszabású látványvilága vélhetőleg üres színpadi attrakció maradna. A három csélcsap cimborát Hevér Gábor, Stohl András és Lengyel Tamás játssza, virtuózan. Öröm nézni őket. Afféle utcai vándorok ők, topis városi szegénylegények, valahol a hajléktalanság és az alsó-kispolgári lét határvidékén. Szakadt gúnyájuk, hálózsákjuk, s az elmaradhatatlan nejlonzacskókban hurcolászott motyójuk minden vagyonuk. Ha pénzhez jutnak, hamar elverik. Hevér Csirize kinyúltan lötyögő kötött sipkájában örökké zsörtölődő, vállrándítós, érzelmes vagány. Stohl Cérnája szilaj, sprőd, megvesztegethetetlen energiabomba. Lengyel virgonc Gyaluja adja be leghamarabb a derekát, s mikor az utolsó képben konszolidált kispolgárként, kidüllesztett pocakkal tolja a fűnyírót, akkor a legmulatságosabb. A szereplők többsége többféle figurát is alakít. Hegyi Barbara zsémbes lottóárus-anyókaként a legemlékezetesebb. Gonda Kata tűzről pattant, készséges Fánikája, Réti Adrienn szerelemittasan vágyakozó Nánikája legszívesebben magukat is felszolgálnák a söröskriglik mellé. Kerekes József akkurátus kocsmárosként, Lukács Sándor tüchtig ékszerészként, Molnár Áron nagydumás zsugásként, Danis Lídia szende kismamaként tűnik ki a népes szereplőgárdából.

A túlcsordulóan érzelmes, ironikus zárójelenetben hőseink (mármint a szerencse fiai) rövidnadrágosan, pasztellszínű sporthacukában nyírják a füvet. Oldalukon kis család. Az egykori színes, veszélyes szabadság oda. A poétikus játék „végkicsengéséről” természetszerűleg a néző hivatott ítélkezni. Annyi azonban tán elmondható, hogy jól jár a Vígszínház, ha magyar klasszikusokat is játszik.

Heltai Jenő: Lumpáciusz Vagabundusz
Vizuális koncepció: Eszenyi Enikő. Díszlet: Árvai György. Jelmez: Bokanyi Nóra, Demeter Lilla, Gspann Zsuzsa, Gyebnár Hajnalka, Hegedűs Dóra, Marton Richárd, Pusztai Judit, Szabó Zsuzsanna (a MOME hallgatói, vezető tanár: Remete Kriszta, Szűcs Edit). Animációs tervezés: ODD, Földesi Bence, Máriás Attila. Médiainstalláció: Kopek Gábor. Filmbejátszás: Paczolay Béla. Irodalmi munkatárs: Varró Dániel. Dramaturg: Kovács Krisztina. Rendező: Eszenyi Enikő.
Szereplők: Stohl András, Lengyel Tamás, Hevér Gábor, Darvas Benedek, Lukács Sándor, Hegyi Barbara, Réti Adrienn, Danis Lídia, Kerekes József, Molnár Áron, Gonda Kata e. h. Közreműködik: Gyöngy Zsuzsi e. h., Gyulai Júlia e. h., Hajdu Ádám, Horkay Barnabás e. h., Kása Kelemen, Kovács Tamás, Magyar Ilka e. h., Makra Viktória, Németi Roland, Pallag Márton e. h., Varga Krisztina e. h., Vida Gábor, Viszt Attila, Widder Kristóf e. h., Zsíros Linda e. h.

Facebook Comments