Párhuzamos dimenziókat tár föl Weiner Sennyey Tibor új drámája és a Radikális Szabadidő Színház előadása. Mint egy átázott történelmi olvasókönyvben, a római köztársaság velejéig korrupt világának lapjaiba jelen életünk sorai szivárognak át...

Weiner Sennyey Tibor költő, író, utazó, a Radikális Szabadidő Színház egyik házi szerzője. Formanek Csaba, a társulat vezetője nemrég így nyilatkozott róla: „Ő sokkal elvetemültebb, mint én, viszont finomabban tudja megfogalmazni, s ez bizonyára abból fakad, hogy sokkal nagyobb szíve van, mint nekem. Én viszont éppen ezért tudok szigorúbb és következetesebb lenni. Ez a találkozás tehát számomra jóval többről szól, mint a közös munkáról. Sőt, a közben kialakult barátságnál is többről. Mert nagyon jól kiegészítjük egymást, és e nélkül, ahogyan sok alkotótársunk is alakítja az én rendezői és egyéb önképemet, nem is lehet rólam beszélni.” (forrás: szinhaz.hu)
A Cicero Szicíliában egy készülő trilógia második darabja, az elsőt, a Szapphót is a Radikálisok mutatták be, és tartják – sikerrel – műsoron.
„Az ókori Róma fennhatósága alá kerülő Szicíliában Caius Verrest nevezik ki kormányzónak. A provinciát a korrupt kormányzó egyre jobban kizsigereli, kirabolja, legjobbjait száműzetésbe vagy ólombányákba kényszeríti. Róma az ambiciózus Cicerót, a köztársaság akkori második legjobb szónokát bízza meg azzal, hogy az ügynek utánajárjon. Cicero rabszolgájával együtt Szicíliába utazik, és mint egy igazi detektív, nyomozni kezd és bizonyítékokat gyűjteni. Az életveszélyes küldetés során Cicerónak a korrupció csábításával is meg kell küzdenie, ráadásul a tárgyaláson a korszak legnagyobb rétorával, Hortensius-szal kell majd összemérnie erejét.
És mintha mindez nem volna elég, a boszorkányos tehetségű szónokot éjszakánként különös képek gyötrik. Több mint kétezer év múlva egy furcsa országban egy róla szóló színdarabot próbáló társulat élete elevenedik meg álmaiban.
Párhuzamos dimenziókat tár föl Weiner Sennyey Tibor új drámája és a Radikális Szabadidő Színház előadása. Mint egy átázott történelmi olvasókönyvben, a római köztársaság velejéig korrupt világának lapjaiba jelen életünk sorai szivárognak át a rendszerváltás utáni Magyarországról.
Mi a jó? Mi az igaz? Mi a jog és mi a kötelesség? Milyen párhuzam vonható Róma és Brüsszel, Szicília és Magyarország között? Lehet-e egyszerre több történelmünk? Mi a szabadság és mikor vagyunk igazán szabadok? Mi a demokrácia? Milyen az ókori és a mai köztársaság? Milyenek a felelős és milyenek a felelőtlen vezetők? Hogyan tévedhet el és kerülhet ki a hatalom labirintusából az egyszeri polgár? Mit jelent megfogalmazni a jót és a szépet, és hogyan lehet legyőzni a rosszat és csúfat? Mindez körülöttünk vagy inkább bennünk történik? Költői kérdések ezek, vagy van rájuk értelmes és reális válasz?” (forrás: http://radikalis.wix.com)

„Átszivárgás a párhuzamos dimenziók között” – tulajdonképpen ezzel is meghatározható a korrupció lényege. Mert ha nem keveredik össze közösségi érdek egyénivel, akkor állami pénz sem szivárog át érdemtelenül és teljesítmény nélkül magánzsebbe. De évezredek óta mindig minden összekeveredik és átszivárog, ugyanúgy kezdődnek el történetek ma is, mint kétezer éve Rómában, a legtöbbször ugyanúgy fejeződnek is be, sőt, a történetek szereplői is összekeveredhetnek (mert az idő is viszonylagossá vált), ahogy a színházi előadáson sem válnak el szereplők és nézők. De nem válik el az előadás a kötetlen beszélgetéstől vagy a baráti interjútól, a történelmi és/vagy kitalált szereplők mellett valóságosak is színre lépnek, vagy valóságosakat is eljátszanak, ahogy valóságos színészek is adják önmagukat az előadáson, ahelyett, hogy szerepet játszanának. Ha még nem elég bonyolult a képlet, tegyük hozzá, hogy a műalkotásokban zajló történetek igazából a valóságban játszódnak le, vagy legalábbis ott is, úgyhogy végül az ember már nem tudja, mi a valóság és mi annak égre szállt földi mása. Ugyanis – ezt is régóta tudjuk – a valóság sokkal hihetetlenebb történeteket produkál, mint a költői fantázia. Ez utóbbi tiszta fehér lap a korrupció-perverzió-hatalomvány valóságos, élő szervezetként variálódó labirintusához képest. A Cicero Szicíliában előadásán sem mindig könnyű eldönteni, hol van éppen az ember:

„MŰSORVEZETŐ: Köszönjük, Lilla! Most visszakapcsolunk a színházba, ahol a Cicero Szicíliában című darabból láthatnak egy kis összefoglalót.
RIPORTER: Itt vagyunk a színházi főpróbáján és mögöttem éppen azt a jelenetet láthatjuk, amikor Verres, a véreskezű helytartó egy római polgárt keresztre feszíttet. A megrázó jelenetben a tömeg fájdalmasan átéli embertársuk megkínzatását. Itt áll mellettem Ilyés Lénárd, aki a címszereplőt alakítja ebben a fantasztikus kortárs darabban. Lénárd, milyen kihívásokkal kellett szembesülnie a híres római rétor, Cicero megformálása során?

Közben a háttérben a színpadon Attilát keresztre feszítik.

LEÓ: Jó estét kívánok a kedves nézőknek! Nos, ez valóban egy rendkívüli próbafolyamat volt, hogy felállítsuk… vagyis színpadra állítsuk a darabot. Legutóbbi munkámban, a Halottaskönyvben és a Kifelé!-ben is dolgoztam együtt Formanek Csabival, a rendezővel, aki ezzel az előadással az 1956-os forradalomnak is emléket akart állítani. Bár szerintem ezt nem kellett volna beleerőltetni, mert mégiscsak egészen másról szól. De mindegy. Weiner Tibi barátunk írta a darabot, mondjuk az egy másik darab, de mindegy. És sok mindent beledolgozott a mi életünk eseményeiből is, így nagyon személyes lett a mondanivaló. A fizikai színházban – ezt csak én hívom így, mert Csabi szerint ez inkább földrajzi színház, mert nyilván nem mindenki tudja, hol van Szicília – tehát többször át kell menni a testén, hogy…
RIPORTER: Nehézséget okozott-e, hogy egy régi korban, egy ókori kultúrában játszódik a cselekmény?
LEÓ: Igen, ez mindenképpen nagy kihívás volt. Többször át kellett menni a testén elölről is és hátulról is, és ezt többször hangsúlyozni kellett. Valahogy ezt nem mindenki értette meg elsőre, de szerencsére nyertünk a Katona József drámapályázaton, így az akadályok végül elhárultak.
RIPORTER: Azt hallottuk, hogy még be sem mutatták a darabot, de a kritikusok máris ódákat zengenek az előadásról!
LEÓ: Igen, ez igaz, mi se értjük, de élvezzük. Fura érzés, mert eddig senki sem akart rendesen megbaszni minket, most pedig a rendes nézők át se tudnak menni, mert az összes testen a kritikusok mennek át. Köszönjük szépen a kritikusoknak ezt a fantasztikus felállítást!
RIPORTER: Mi is köszönjük, Lénárd, és hát, ahogy mondani szokás, kéz- és lábtörést!
LEÓ: Törlést.
RIPORTER: Tessék?
LEÓ: Törlést. Kéz- és lábtörlést. Mi ezt így mondjuk.
RIPORTER: Valóban?
LEÓ: Igen. Tiszta udvar, rendes színház. Hehehe! Jó, nem? Na, megyek, mer’ ahogy Wittgenstein is megmondta: »Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.«”

Vagy:

„VERRES: A jósok! Jósok, ide!
BÉLJÓS (lihegve jön): Az emberek feje felett való kormányzás – ahogy azt az előző kabinetek tették az elmúlt négy, nyolc, száz évben – kudarcokhoz vezet.
MADÁRJÓS (lihegve jön): Fújjátok meg a kürtöket, és nyergeljetek, mert holnap reggel indulunk!
VERRES: Még! Még!
BÉLJÓS: Elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet…
VERRES: MÉG!!!
MADÁRJÓS: Egy nagy felívelő korszak küszöbén állunk! Lári-fári.
VERRES: Ne ezt, a másikat.
BÉLJÓS: Az elmúlt négy évben legyőztük a szolgamentalitást. Újra van önbecsülésünk, önbizalmunk…
VERRES: JÓÓÓÓÓ!!! De jó!”

Segítségül az eligazodáshoz annyit elárulunk, hogy a Radikális Szabadidő Színház az előadást legközelebb a Művészetek Völgyében játssza, július 31-én, a „Színház” színpadon.

(Kutszegi Csaba)

A dráma megtalálható a „Drámák” menüpont alatt, és letölthető INNEN.

2014. június 14.

Facebook Comments