A politikai színházat a rendszer teszi azzá. Engem mindig az a műhely érdekelt, ahol a korról és a korhoz szólunk, ahol közéleti kérdésekkel foglalkozunk.

–Mire ez az írás megjelenik,‭ ‬már lehet tudni,‭ ‬melyik előadás nyerte A Színikritikusok Díját,‭ ‬az‭ ‬azonban már az interjú készültekor is ismert,‭ ‬hogy Pintér Béla‭ ‬Titkaink című darabja három kategóriában is jelölt:‭ ‬a legjobb előadás,‭ ‬a legjobb darab és a legjobb független színházi előadás mezőnyében.‭ ‬A mű,‭ ‬melyben Pánczél elvtársat játszod,‭ ‬a Kádár-rendszer nyolcvanas éveinek besúgó–besúgott viszonyait göngyölíti fel,‭ ‬és óriási sikert aratott mind a szakma,‭ ‬mind a közönség‭ ‬körében.‭ ‬Milyen személyes,‭ ‬történelmi tapasztalataid vannak a korból‭?
–Akkoriban nagyon fiatal,‭ ‬kezdő színésznő voltam Kaposváron,‭ ‬s mint minden pályakezdőnek,‭ ‬az volt a legfontosabb számomra,‭ ‬hogy‭ ‬minél többet játsszak,‭ ‬és sok előadásban vegyek‭ ‬részt.‭ ‬Az úgynevezett háttérben zajló dolgokat‭ ‬nem kötötték az orrunkra,‭ ‬de utólag azért lehetett tudni róluk.‭ ‬Aczél György tudtommal sosem látott kaposvári előadást,‭ ‬de egyszer behívatta Aschert.‭ ‬Annyira ravasz,‭ ‬dörzsölt figura volt,‭ ‬hogy gyakorlatilag földbe döngölte,‭ ‬annak ellenére,‭ ‬hogy Ascher is nagyon okos ember.‭ ‬Aczélnak olyan stílusa volt,‭ ‬úgy tudott‭ ‬hatalmat gyakorolni,‭ ‬hatást elérni,‭ ‬hogy‭ ‬semmi‭ ‬konkrétumról nem esett szó,‭ ‬ezért semmilyen érvet nem is lehetett felhozni ellene.‭ ‬Az előadás,‭ ‬ami a biztosítékot kiverte,‭ ‬az Ascher‭ ‬rendezte‭ ‬Állami Áruház volt,‭ ‬de ez sem politikai‭ ‬színháznak készült eredetileg.‭ ‬A politikai‭ ‬színházat a rendszer teszi azzá.‭ ‬Engem mindig az a műhely érdekelt,‭ ‬ahol a korról és a korhoz szólunk,‭ ‬ahol közéleti kérdésekkel foglalkozunk.‭ ‬A kaposvári szabadon gondolkodó‭ ‬színház volt:‭ ‬harcolt a magyarkodás és‭ ‬az ízléstelenség ellen.‭ ‬Az‭ ‬1977-ben bemutatott‭ ‬Állami Áruház attól volt különleges,‭ ‬hogy restaurálta az‭ ‬1952-es sematikus játékmódot.‭ ‬Mi felszabadultan játszottunk,‭ ‬óriási sikerrel.‭ ‬A pesti vendégjátékra kirendelték ugyan a‭ ‬rendőrséget,‭ ‬de‭ ‬ők is tanácstalanok voltak,‭ ‬nem tudták,‭ ‬mit tegyenek.‭ ‬Pedig épp miattuk volt a‭ ‬botrány,‭ ‬mert ha beengedik az embereket,‭ ‬és nem nekünk,‭ ‬színészeknek kell bizonyos nézőket az öltözőnkön keresztül behúzni az első sorba,‭ ‬nem lett volna semmi.‭ ‬Amikor‭ ‬lement‭ ‬az előadás,‭ ‬a közönség‭ ‬őrjöngött,‭ ‬hogy‭ ‬„Ascher,‭ ‬Ascher‭”‬,‭ ‬ő persze nem akart kimenni,‭ ‬de annyira ütemesen tapsoltak,‭ ‬hogy úgy gondolta,‭ ‬a darabban szereplő Rákosi-szoborral megy ki a függöny elé,‭ ‬de Zsámbéki ráordított a takarásból,‭ ‬hogy meg vagy te‭ ‬őrülve‭? ‬De hát nagyon fiatal volt.‭ ‬A másik ilyen nagyon erős előadás a‭ ‬Marat/Sade volt,‭ ‬azt már‭ ‬szigorúbban vették,‭ ‬de mivel olyan nagy sikere volt a BITEF-en‭ ‬[Belgrade International‭ ‬Theatre Festival,‭ ‬Szerbia‭ –‬A szerk.‭]‬ három díjat nyert,‭ ‬már nem merték letiltani.‭ ‬Persze abban is‭ ‬volt egy játék a korral,‭ ‬az előadás végén a Corvin köz fotója előtt állt a kikiáltó,‭ ‬Máté Gábor,‭ ‬s utcakővel a kezében siratta a forradalmat.‭ ‬De hát annak ellenére,‭ ‬hogy nagyon fiatalok voltunk,‭ ‬nem úgy készültek ezek az előadások,‭ ‬hogy felhergeljék a közönséget.‭ ‬Olyannyira nem provokációs céllal jöttek létre,‭ ‬hogy konkrétan emlékszem,‭ ‬hogy történt a darabválasztás.‭ ‬Évad végén Babarczy László behívta Ács Jánost,‭ ‬és azt mondta:‭ ‬itt és most el kell döntened,‭ ‬mit fogsz a jövő évadban rendezni.‭ ‬Ekkor Ács leemelte a könyvespolcról a Peter Weiss-kötetet,‭ ‬és‭ ‬akkor határozott,‭ ‬hogy a‭ ‬Marat-t állítja színpadra.‭ ‬De visszatérve Pintérre,‭ ‬a‭ ‬Titkaink egy darab az ügynöktörténetről,‭ ‬a pedofíliáról,‭ ‬azokról a dolgokról,‭ ‬amikkel a mai napig‭ –‬nem történt elszámolás.‭
–Az,‭ ‬hogy Pintér Béla színházának ma nem tud akkora‭ ‬ereje lenni,‭ ‬vagy inkább úgy mondom:‭ ‬bármilyen korszakalkotó is,‭ ‬nem ér el annyi embert,‭ ‬mint anno az‭ ‬Állami Áruház vagy a‭ ‬Marat/Sade,‭ ‬vagy a kaposvári színház működése a hetvenes években,‭ ‬csak a kornak tudható be‭?
–Ugyanakkora ereje van,‭ ‬de egy kis befogadó színházban játszik.‭ ‬Szakmailag a top,‭ ‬és annyian nézik‭ ‬az előadást,‭ ‬hogy fél évekre nem lehet jegyet kapni.‭ ‬Tavasszal meg voltunk híva a Wiener Festwochenre‭ ‬négy‭ ‬Titkaink-előadással,‭ ‬aztán Frankfurtba mentünk,‭ ‬nemrég pedig a bázeli fesztiválon vettünk részt.‭

Csákányi Eszter.‭ ‬Dusa Gábor felvétele

–Ez a színház teljesen elüt a mai színházi szcénától,‭ ‬de vajon a próbafolyamat,‭ ‬az odáig jutás,‭ ‬az együttgondolkodás is teljesen más-e,‭ ‬mint‭ ‬bármelyik más társulatban vagy egy kőszínházban‭?
–Alapvetően azokban a műhelyekben,‭ ‬ahol dolgozom,‭ ‬vagy dolgoztam,‭ ‬nem a csodákban,‭ ‬hanem egymásban és a nagyon kemény munkában hiszünk.‭ ‬Most már a harmadik Pintér-előadást próbálom,‭ ‬és úgy érzem,‭ ‬kivételes helyzetben vagyok.
‭–‬Más-e a próbafolyamat Pintérnél‭?
–A darabot‭ ‬ő találja ki,‭ ‬ő írja meg,‭ ‬ahhoz kell hozzászólni,‭ ‬ahhoz képest beszéljük ki a dolgot.‭ ‬Bélának minden előadás olyan,‭ ‬mintha a saját gyermeke lenne,‭ ‬elképesztő,‭ ‬min megy keresztül,‭ ‬míg létrejön.‭ ‬Például‭ ‬A‭ ‬42.‭ ‬hétben mintegy tízszer írt át bizonyos részeket.‭ ‬Nagyon erős műhelymunka folyik minden alkalommal.‭ ‬Rettentő aktív a munkafolyamat,‭ ‬melynek ideje alatt egymásból is táplálkozunk.‭
–Jó hangulatúak ezek a próbák‭?
–Igen,‭ ‬de mint minden komoly munka,‭ ‬nagyon nehéz is.‭
–Mint egy pszichodráma‭?
–Igen,‭ ‬de itt a darab a fontos,‭ ‬s mivel Béla írja,‭ ‬rendezi és játssza is,‭ ‬mi ehhez képest dolgozunk.‭
–Hogyan instruálja a színészeket‭?
–Nagyon erős elképzelései vannak.‭
–Mit lehet tudni a legújabb darabról‭?
–A próbák egyelőre nagyon érzékeny állapotban vannak,‭ ‬de a cím már végleges:‭ ‬BÁRKIBÁRMIKOR.‭ ‬Kevés szereplős darab,‭ ‬mindössze öten játszunk‭ ‬benne,‭ ‬én a nyolcvanéves anyát alakítom.‭ ‬Úgy érzem,‭ ‬pályám‭ ‬egyik legnehezebb szerepe lesz.‭ ‬De megint fog tudni‭ ‬egy olyat csavarni benne,‭ ‬amire nem számít a néző.‭ ‬Béla nekem olyan,‭ ‬mint egy fa,‭ ‬aminek állandóan‭ ‬nőnek az ágai.‭ ‬Mint a kaposvári színészbejárónál a kedvenc vörös levelű fám,‭ ‬mely túlélte az átépítést,‭ ‬a‭ ‬munkagépeket,‭ ‬mindent.‭ ‬Nagyon ritkán találkoztam életemben ilyen aktív és ilyen pörgős emberrel.‭
–Te is nagyon pörgős vagy.‭
–Én is,‭ ‬de‭ ‬őt meg se közelítem.‭
–Májusban mutattad be önálló zenés estedet‭ ‬Akit az‭ ‬istenek szeretnek címmel.‭ ‬Igazi színház.‭ ‬A premier‭ ‬után azt mondtad,‭ ‬ez már nagyon kellett neked.‭ ‬Miért‭?
–Ez az előadás rólam szól,‭ ‬arról,‭ ‬ahol most tartok.‭ ‬Az én életem is,‭ ‬még ha nem is feltétlen látszik,‭ ‬tele van problémákkal,‭ ‬olyan dolgokkal,‭ ‬folyamatokkal,‭ ‬amiket át kell gondolni,‭ ‬el kell rendezni,‭ ‬le kell zárni.‭ ‬Ez az előadás ebben is segített.‭
–Nagyon személyes és impulzív előadás.‭ ‬Mennyi az improvizatív elem benne‭?‬
–Az előadás lényege a kontaktus a nézővel.‭ ‬Egyszer‭ ‬Zöldi Gergely,‭ ‬az est kitalálója és a dalok fordítója‭ ‬mutatott nekem egy Barbra Streisand-minikoncertet,‭ ‬ahol olyan sok néző volt,‭ ‬hogy‭ ‬ő csak állt,‭ ‬a közönség gyűrűszerűen körbevette,‭ ‬és így csinálta végig az egészet.‭ ‬Nekem ez lenne a nagy álmom.‭
–Láttam,‭ ‬hogy a nézőtéren sokan elsírták magukat egy-egy igazán szívbe markoló résznél,‭ ‬sőt,‭ ‬ahogy érzékeltem,‭ ‬te magad is.‭
–Igen,‭ ‬bár én harcolok ellene,‭ ‬és minden előadáson‭ ‬máshol tör rám.‭ ‬Ekkora hatása van a zenének.‭ ‬De‭ ‬visszatérve,‭ ‬az előadás létrejötte tulajdonképpen szükségből erény,‭ ‬úgy éreztem,‭ ‬nem játszom énekes szerepeket,‭ ‬ezért csináltam,‭ ‬kicsit dühből.‭
–Nemcsak az énekes szerepekkel kapcsolatban szoktál‭ ‬mostanában panaszkodni,‭ ‬hanem úgy általában,‭ ‬hogy‭ ‬nem hívnak,‭ ‬nem szerepelsz eleget,‭ ‬pedig a legjobb helyeken,‭ ‬a‭ ‬legjobb műhelyekben a legjobb szerepeket játszod.‭ ‬Ráadásul most a filmek is megtaláltak,‭ ‬a legkülönbözőbbek.‭
–Igen,‭ ‬de azért a színésznő is ember,‭ ‬tehát mohó.‭ ‬Nekem minden évben kell két új premier,‭ ‬és jelenleg erre az évadra egyedül a Béla-féle mostani bemutatóm van.‭ ‬Ez is az oka talán,‭ ‬hogy annyi monodrámát csinálok,‭ ‬mert dolgozni akarok.‭
–Igen,‭ ‬hát monodrámában otthon vagy,‭ ‬itt volt a‭ ‬Brezsnyev lánya az Orlai-produkciónál,‭ ‬a rendkívül nagy sikerű‭ ‬A hét asszonya,‭ ‬és volt orfeumi zenés ested is.‭ ‬Van azért olyan kőszínház is,‭ ‬ahol szívesen játszanál‭?
–Persze.‭ ‬De józan vagyok,‭ ‬és látom,‭ ‬hogy ötven feletti színésznőből minden színházban van legalább kettő.‭ ‬Magyarországon valahogy drámaian nem megoldott az idősödő színésznők foglalkoztatása.‭

 

Csákányi Eszter.‭ ‬Dusa Gábor felvétele

–De hát ez az egész világon így van,‭ ‬nem‭?
–Nem.‭ ‬Nyugaton és Amerikában még hetvenévesen is játszanak a színésznők jó szerepeket.‭
–Miért lehet akkor ez nálunk így‭?
–Talán azért,‭ ‬mert a fiatalabb generáció magáról‭ ‬akar beszélni,‭ ‬és a mi korosztályunk nem érdekli‭ ‬őket.‭ ‬Bár ez valahol így egészséges.‭ ‬Pedig a keveredés nagyon jó.‭ ‬Egyébként valóban sokat dolgozom,‭ ‬de rengeteg munkám van abban,‭ ‬hogy ez így legyen.‭
–Az önmenedzseléssel hogy állsz‭?
–Én bizonyos dolgokhoz túl szemérmes vagyok.‭ ‬Amikor épp nincs felkérésem,‭ ‬akkor megvalósítom‭ ‬azt,‭ ‬ami hiányzik,‭ ‬amire szükségem van,‭ ‬amire vágyom.‭
–Orlai Tibornál is visszatérő színész vagy.‭ ‬Mit gondolsz,‭ ‬Tibor óriási sikerének ebben a támogatásokért élethalálharcot folytató színházi világban mi a titka‭?
–Tibor nagyon jó üzletember,‭ ‬és alapvető a számára,‭ ‬hogy minőségi színházat csináljon.‭ ‬De közben vannak olyan darabok is,‭ ‬amelyek bizonyos rétegekhez szólnak,‭ ‬ilyenek voltak például Tasnádi István darabjai,‭ ‬ a‭ ‬Fédra Fitness és a‭ ‬Cupido,‭ ‬vagy‭ ‬a Keresztanya‭ ‬című cigánymese-bábelőadás.‭ ‬Tibornak nagyon jó a szimata:‭ ‬pontosan érzi,‭ ‬miből lesz siker,‭ ‬és nagyon jól használja az embereket.‭
–És beleszól művészeti kérdésekbe‭?
–Végesetben igen.‭
–Tudsz egyébként örülni a régi,‭ ‬meglévő munkáidnak‭ ‬is‭?
–Hát hogyne‭! ‬Az Ascher rendezte‭ ‬Elnöknőket például tizennyolc éve játsszuk,‭ ‬korban talán most értünk bele a szerepbe.‭ ‬Nemrég került elő egy fotó a kezdetekről,‭ ‬hát még túl fiatalok voltunk ezekhez az asszonyokhoz.‭ ‬Havonta egyszer játsszuk,‭ ‬de ez nagy adomány a sorstól.‭ ‬Az‭ ‬Elnöknők a Katona József Színház emblematikus előadása,‭ ‬és számomra is nagyon fontos darab,‭ ‬ahogy így a pályámon kísér.
‭–‬Voltál valaha olyan színházi helyzetben,‭ ‬ami unalmas volt számodra,‭ ‬vagy nem volt elég kreatív,‭ ‬és menekülni kellett belőle‭?
–Soha.‭ ‬Amikor belemegyek egy dologba,‭ ‬az mindig nagyon érdekel.‭ ‬Kíváncsi vagyok,‭ ‬hogy mi az a titok,‭ ‬amit még fel tudok fedezni magamban.‭ ‬Olyanba,‭ ‬amihez nincs közöm,‭ ‬nem vágok bele.‭ ‬Ha meg közben derül ki,‭ ‬hogy valami nem az,‭ ‬ami,‭ ‬akkor megcsinálja az ember tisztességből.‭ ‬Ez morális kérdés.‭
–Eddigi pályádon melyik volt az a szakasz vagy az a pillanat,‭ ‬amikor leginkább önazonos voltál‭?
–Nagyon törekszem arra,‭ ‬hogy mindig önazonos legyek.‭ ‬Számomra az‭ ‬őszinteség a legfontosabb,‭ ‬ez a‭ ‬színház lényege.‭ ‬A főiskolára nem vettek fel,‭ ‬mert kövérnek tartottak.‭ ‬Alkatilag alkalmatlan‭ –‬ez volt a‭ ‬nevem mellé írva,‭ ‬de ez a kudarc nagyon sokat segített abban,‭ ‬hogy önazonossá váljak.‭ ‬Arra viszont nagyon büszke vagyok,‭ ‬hogy azóta Marton László elárulta:‭ ‬több jelöltet azért vettek föl,‭ ‬mert arra hivatkoztak,‭ ‬hogy a Csákányit se vettük fel,‭ ‬pedig milyen jó színész lett.‭
– Ez is azt bizonyítja,‭ ‬hogy aki tehetséges,‭ ‬a főcsapás nélkül is a pályára kerül,‭ ‬iskola nélkül.‭
–Igen,‭ ‬de ma már ez sokkal nehezebb,‭ ‬igazából nem is létezik.‭ ‬Amit mi Pogány Judittal,‭ ‬Lukáts‭ ‬Andorral csináltunk,‭ ‬meglehetősen egyedi volt.‭ ‬Ma az‭ ‬egyetem‭ ‬nélkül szerintem nem lehet színész az ember.‭ ‬Vagy‭ ‬pedig irtózatos bátorság és akarat kell hozzá.
‭–‬ Volt valaha hátrányod abból,‭ ‬hogy nem a Színművészetiről kerültél a pályára‭?
–Soha.‭ ‬És soha nem is érdekelt.‭ ‬Nézd,‭ ‬ha engem valaki beválaszt egy munkára,‭ ‬az egy elég erős döntés.‭ ‬Eléggé speciális alkat vagyok.‭ ‬Amikor például indult a‭ ‬Terápia,‭ ‬egy internetes fórumon vagy húsz színésznő neve keringett tippként a szupervizor szerepére,‭ ‬az enyém még csak fel se merült a fórumozók körében.‭
– Hogy esett végül rád a választás‭?

–Enyedi Ildikó castingolt.‭
– Az ember nem gondolná,‭ ‬hogy a magadfajta színésznő castingra jár.
‭–‬Én gyakran járok castingokra.‭ ‬A casting nem arról szól,‭ ‬hogy ott kell bebizonyítani,‭ ‬milyen színész vagyok vagy sem.‭ ‬Egyedül arról szól,‭ ‬hogy az adott helyzetben az adott partnerrel,‭ ‬az adott rendezővel együtt tudok-e dolgozni.‭
– Az sem zavart,‭ ‬amikor‭ ‬A‭ ‬42.‭ ‬hétben először nem rád gondolt Pintér Béla‭? ‬Ráadásul ezzel nyerted el tavaly a legjobb alakítás díját.
‭–‬Egyáltalán nem.‭ ‬De az apámat például nagyon zavarta,‭ ‬ha először nem rá gondoltak.‭ ‬Tomanek Nándor az‭ ‬Eljő a jegesben visszaadott egy szerepet,‭ ‬és az apám‭ ‬kapta meg.‭ ‬Csodás volt benne,‭ ‬mégis mindig azt hajtogatta,‭ ‬hogy jó,‭ ‬jó,‭ ‬de‭ „‬Tomanek Nándor helyett‭”‬.‭ ‬Én‭ ‬meg mindig mondtam neki,‭ ‬hogy apa,‭ ‬nem ez a lényeg.‭
– Nagyon gyakran beszélsz az édesapádról.‭ ‬Mit gondolsz,‭ ‬mit szólna,‭ ‬ha ma megnézne olykor egy-egy szerepedben‭?
–Ez nagyon furcsa.‭ ‬A Titkainkban Pánczél Györgyként az apámat játszom,‭ ‬illetve azt,‭ ‬ahogy‭ ‬ő játszaná Aczél Györgyöt.‭ ‬Az előadásban az‭ ‬ő szemüvegét használom.‭ ‬Eleve már az,‭ ‬hogy fölteszem azt a szemüveget,‭ ‬nagyon bizarr érzés.‭ ‬Jó lenne,‭ ‬ha látna engem,‭ ‬mert pont akkor halt meg,‭ ‬amikor a Katonába szerződtem.‭ ‬Azt még megtudta,‭ ‬tulajdonképpen azután halt meg.‭ ‬Mint egy apa,‭ ‬félt attól,‭ ‬hogy vidéken maradok.‭ ‬Amikor kiderült,‭ ‬hogy Pestre szerződöm,‭ ‬féltve‭ ‬őriztem a titkot,‭ ‬ő pedig rögtön megkérdezte:‭ ‬a Katonába szerződsz‭?
– Hány évig voltál ott‭?
–Tíz.‭
– Tíz jó év volt‭?
–Igen,‭ ‬de a vége felé elfáradtam.‭ ‬Akkor jött Schilling Krétakör Színháza.‭
– Mindig oda mentél,‭ ‬ahol jött az új lehetőség.
‭–‬Igen.‭ ‬De talán mára egyre nehezebb lesz hova menni.‭
– Ugyanakkor a művészi elégedetlenség előrevivő is lehet.‭
–Igen,‭ ‬de nekem egy kicsit már elegem van ebből a bizonytalanságból.‭
– A filmmel viszont mostanában szerencséd van.‭
– Hál’istennek.‭ ‬Két éve játszottam Kincses Réka filmjében,‭ ‬a‭ ‬Szülőföld,‭ ‬szex és más kellemetlenségekben.‭ ‬Azt a munkát olyan szentség,‭ ‬tisztelet,‭ ‬alázat vette körül,‭ ‬amiről csak álmodni lehet.‭ ‬Például voltak jelenetek,‭ ‬amiket mi,‭ ‬színészek a felvétel után is továbbcsináltunk,‭ ‬ha úgy éreztük,‭ ‬még nem merítettük ki‭ ‬őket.‭ ‬Az is megtörtént,‭ ‬hogy amikor Berlinben bemutatták,‭ ‬a nézők beletapsoltak a jelenetbe.‭ ‬Ekkor úgy éreztem,‭ ‬megérte.‭
– Nemrég jöttetek meg Karlovy Varyból is.‭
–Zomborácz Virág csodálatos filmjét,‭ ‬az‭ ‬Utóéletet‭ ‬mutattuk be nagy sikerrel.‭ ‬Nyáron pedig Fazekas‭ ‬Csaba‭ ‬Swingjét forgattam,‭ ‬karácsonykor lesz a bemutatója.‭ ‬Ez egy zenés film,‭ ‬három különböző generációhoz tartozó nővel a főszerepben.‭ ‬Itt végre énekelhettem filmben is.‭ ‬De például a mostani próbafolyamat miatt egy fontos filmszerepet mondtam le egy készülő filmben.
‭–‬ A mai színházi állapotok hogy hatnak rád‭?
–Ez egy nagyon zűrös és rossz helyzet.‭ ‬A politika‭ ‬mindig is beleszólt a színházba,‭ ‬de most nagyon.‭ ‬Az nem baj,‭ ‬ha valaki más gondolkodást képvisel,‭ ‬ha a dolog jól működik.‭ ‬A baj az,‭ ‬hogy a mostani vezetők nem értenek hozzá,‭ ‬fogalmuk sincs,‭ ‬mi van,‭ ‬nem járnak színházba,‭ ‬bántják a függetleneket is.‭ ‬Pillanatról‭ ‬pillanatra változnak,‭ ‬megbuknak,‭ ‬majd fölfele buknak.‭ ‬Van,‭ ‬akire ez pozitívan hat,‭ ‬mert erőt ad,‭ ‬és ki tud‭ ‬hozni jó dolgokat,‭ ‬de alapjában véve tele vagyunk félelemmel.‭ ‬A középszer tombol,‭ ‬ahogy Pintér Béla egyik darabja,‭ ‬a Tündöklő középszer ezt remekül illusztrálja.‭ ‬És ez végtelenül szomorúvá tesz.‭ ‬Sok a katyvasz,‭ ‬a‭ ‬zűr,‭ ‬nincs semmi végiggondolva.‭ ‬Óriási létbizonytalanság van.‭ ‬De nem adjuk fel,‭ ‬jó előadásokat csinálunk.‭Az interjút készítette:‭ ‬Kozár Alexandra