A KOMA két színésze belekopik a folyamatos mászkálásba és a humort sem nélkülöző diskurzusba. A huszadik perc táján már úgy kerülgetik egymást, mint kása a forró macskát. Kitart a rejtély, a fenyegetettség, a groteszkum, a morbiditás, csakhogy korántsem eléggé.

Szabó Zoltán és Zrínyi Gál Vince úgy döntött, hogy a lehető legtakarékosabb módon színre viszi a krimi műfaj, egyben a krimiparódia egyik, Magyarországon már számos változatban játszott darabját. A majdnem ötven esztendeje íródott, egykor Tony-díjjal jutalmazott kultművet, amelyből nem is egyszer készült film (az újabbnak, ismertebbnek a színészeit a KOMA művészei csak úgy menet közben és mellékes-tréfás-tisztelgőn meg is nevezik: Michael Caine és Jude Law. Ennek a mozinak a forgatókönyvébe Harold Pinter is besegített).

mesterdetektiv_koma-3A kiinduló elképzelés az lehetett, hogy mindössze két bűnjel legyen a színen. A két szereplő. Róluk és a történetről elég annyi: az egyik, Andrew Wike népszerű detektívregény-író, a másik, Milo Tindle jelenleg épp munkanélküli színész. Ha minden igaz. Wike-ot elhagyta a felesége, aki most Tindle oldalán reméli a boldogságot. Ezért keresi fel a csóró színész a dúsgazdag írót fényűző otthonában: meg kellene beszélni a dolgot. Már ha azt, s már ha ami kettejük között történik, megbeszélésnek lehet nevezni.

A Mesterdetektív erre a duóra épít, ám eredetileg nem kétszereplős, tehát a mostani szöveg-kidolgozás (dramaturg: Mattyasovszky Zsolnay Bálint) Zrínyi Gál és Szabó személyére és a megjelenítés formanyelvére szabott forgatókönyv. A színházteremben négyfelől elhelyezett kis lelátók között ringként ható puszta négyszög keletkezik: a látszólag üres tér a figurák állandó mozgásától, egymáshoz való, sűrűn helycserélgető viszonyától, felvett passzív vagy provokatív testhelyzeteitől nyer dinamikát. A koreográfia logikus és feszültségteli, fűti a pattogó (egyben „angolos”) szövegmondást, és fordítva: a jól poentírozó, mégis pőre adok-kapok dialógus diktálja a mozgásokat, mozgássorokat. Ráadásul a két alak – az egész itteni játék kimenetelével összhangban – némi felcserélhetőséget és némi civilséget mutat (külsőre egykorúak, ellentétben az idős Caine-nel és az ifjú Law-val), s az álöltözet kérdésére fittyet hány. Wike ugyan két fokkal jobb ruhadarabokat mondhat magáénak, mint Tindle, mégis nagyjából egyformán öltöznek. Az egyenfarmer uralja jelmezüket. Jelmez? Az a benyomásunk, hogy nadrág, zakó, cipő nem a jelmeztárból vétetett, hanem Zrínyi Gál és Szabó otthoni szekrényéből. Azaz a KOMA premierje többszörösen szembefordul a Shaffer-mű megjelenítésének konvencióival, és kissé gúnyt űz a krimi szabályaiból: miközben a lehető legintimebbnek, legtitkosabbnak sejteti két ember két menetes élet-halál párbeszédét, ennek mintegy hatvan szem- és fültanúja van. A nézők, akiknek közelségébe, alig érintésnyi távolságra hőseink többször is oda kuporodnak, heverednek.

mesterdetektiv_koma-4A két színész egyformán nívósan alakít, valóban kettőst alkotnak. A produkció első felében a nagyember Wike, azaz Zrínyi Gál viszi a prímet: mintha szinkronban már írná is új könyvébe, amit mond és tesz, vagy azt mondaná és tenné, amit krimijeiben már megírt; így soroz kíméletlenül jobbal-ballal. A második részben a kisember Szabó talál több színt: fineszből, szereptapasztalatokból, revansvágyból ravaszkodja, gonoszkodja elő Tindle ütéseit. Mindez szerepükből és az egymással feleselő két alapszituációból is sarjad. Egy idő után azonban a puritán szó- és mozgásszínház ellaposodik, láthatóan a biodíszlet közönség is kissé kókadozni kezd. Shaffer ördöglakat-színművének trouvaille-ja épp az ördöglakat jelleg: amíg egyben van, izgató-idegesítő, amikor szétszedik (?…!), a trükk megismerése után csak két hajlított drót. A szerzőt bizonyára kaján örömmel töltötte el, hogy a formát tette tartalommá, szinte semmiből ügyeskedett rébuszt, szórakoztatást. A KOMA két színésze belekopik a folyamatos mászkálásba és a humort sem nélkülöző diskurzusba. A huszadik perc táján már úgy kerülgetik egymást, mint kása a forró macskát. Kitart a rejtély, a fenyegetettség, a groteszkum, a morbiditás, csakhogy korántsem eléggé.

Ha forró macska nem is, „forró háztető” akad a darabban. A két férfi egyike a tetőablakon bütyköl valamit, a másik lentről irányítja. Vagy ekkor, vagy később végzetes következményekkel bírhat ez az epizód – melyet teljes sötétségben, „láthatatlanul” adnak elő, a szóváltást (fülünk így érzékeli) valamiféle adó-vevőn bonyolítva le. E kevéssé indokolt technikai beavatkozás mellett egyre többször hívnak segítségül tárgyakat a viaskodók. A lelátók dobogói, székei alól húznak elő ezt-azt. Egy csodás bútordarabot az üres térbe oda képzelhettünk, ahová mondták és mutatták, a whiskys pohár anyaga is lehetett a levegő; pisztolyt viszont mégsem mernek úgy formázni, hogy ököl, mutató- és hüvelykujj álljon készen lövésre.

mesterdetektiv_koma-1„Mesterkedőknek” egy 18. század végi költőcsoportot neveztek, nevüket később kapták, Arany Jánostól. Nem alkotásaik eredetiségével, mondandójával tűntek ki, hanem azzal, hogy bizonyos versformákat, rímeket tökélyre vittek, líratechnikai virtuózzá képezték magukat. Akár a mesterkéltség árán is. Zrínyi Gál és Szabó „csupasz színház” eszméjének kellék nélküli, a beszédre és mozgásra bízott radikalizmusa, a választott formakultúra vélhetően megcélzott maximalizmusa csorbát szenved. Akik a játék első harmadában mesterek, s később is születnek jó jeleneteik, a végéig már igencsak mesterkélten, technikailag egyet-egyet huppanva kocogtatják el a Mesterdetektívet. Talán ezért is döntöttek úgy: a színlapra nem kerül egyikük (Zrínyi Gál) vagy kettejük neve rendezőként. Rendezni kellene a sorokat: az előadás előrehaladásának medrét. Megvizsgálni: nem bírná-e el az üres tér színháza, a teljes kellékfogyatkozás az egész darabot?

Ezen lenne érdemes mesterkedni.

Mi? Anthony Shaffer: Mesterdetektív
Hol? KOMA Bázis
Kik? Szabó Zoltán, Zrínyi Gál Vince
Dramaturg: Mattyasovszky Zsolnay Bálint. Rendezőasszisztens: Anka Kristóf. Fény: Szász Antal.

Facebook Comments