A hajdani nézőgyerekek mára nagyszülői korba értek, de mivel emlékeznek még, hogy ők maguk Deák Tamás remek főcímdalának ritmusára mosták a fogukat (...), fülön fogják utódaikat, hogy leljék most azok is örömüket Mézgáék zaklatott ünnep- és hétköznapjaiban, s cirkuszi ellazultsággal, révült mosollyal várják a csodát.

Van az a kulturális csapás, ami nem csupán a jelent rombolja és a jövőt fertőzi, de firnyákos módon a múltat is képes megrabolni. A legnagyobb balszerencse viszont az, ha a művészinek hirdetett, röstellni való kóklerség pompázatos üzleti érzékkel társul. Nem lehet itt most óvatoskodni, nem lehet tekintettel lenni az alkotók érzékenységére, jelen esetben az egyszerűen nem létezik. Számítás van csak, gazdasági elgondolás, s az elképzelt publikum mély megvetése, mely érzet sercint egyet, s míg kiköp, oldalba nyom könyökkel, s így szól: Ez kell a népnek, figyelj, mutatom!

Ha nem lenne elég mindaz a baj, ami napjainkban az iskolákat és a közéletet sújtja, hírül kell adjuk: a MOM nagyterméből ez év április 15-én és 16-án útnak indult a Mézga-projekt, mely a rá következő napokban és hónapokban őrült ütemben tarolja majd végig az országot. Győrtől Debrecenig, Szombathelytől Miskolcig gurul az átverés maga, s szépen fogynak rá a jegyek, úgy kb. 4000-től 6.900.- Ft-ig.

Elindult hajdan, még 1968-ban, a Magyar Televízió egyik legbájosabb sorozata, a gyerekeknek szánt, s a felnőttek által is élvezett Mézga család, az irónia, a megbocsátás és a derű sokszor huszonöt percét ajándékozva az ország népének. A Pannónia Filmstúdió – több esetben csak külföldi segítséggel megvalósulni tudó – filmjeinek Romhányi József és Nepp József által írt forgatókönyveit Nepp József, Ternovszky Béla, Gémes József, Jankovics Marcell és Koltai Jenő rendezte. A dialógusok beépültek az életünkbe, a „kapcs-ford”, a „Köbüki”, az MZ/X, az „időkibővítő készülék” forma mindennapjaink része lett, nem beszélve Hufnágel Pistiről, meg az őt folyvást emlegető Pauláról. A 41 epizód négy részletben készült el, s mindegyik sorozat bővelkedett kiváló szinkronszínészi teljesítményekben.

A hajdani nézőgyerekek mára nagyszülői korba értek, de mivel emlékeznek még, hogy ők maguk Deák Tamás remek főcímdalának ritmusára mosták a fogukat, fülig habosan, s hogy az nekik jó volt, reménnyel telve kipengetik a beléptidíjat. Fülön fogják utódaikat, hogy leljék most azok is örömüket Mézgáék zaklatott ünnep- és hétköznapjaiban, s cirkuszi ellazultsággal, révült mosollyal várják a csodát.

De az nem jön. Helyette bekövetkezik valami méretes arculcsapás. A közönség egyharmada tíz év alatti, egyharmada kiskamasz, de vannak párok is, ősz hajjal, nosztalgiázásra készen. Várható azonban, hogy a szervezők elsősorban gyerekelőadásként kínálják majd a produkciót. Lesz tehát meglepetés, amikor kiderül, már amennyire az az összetákolt történetből kiderülhet, hogy Mézga Géza féltékenységtől izzó kapuzárási pánikja áll az események középpontjában. Nehéz életű, kölcsönökkel küzdő Gézánk az uzsorakamatokból élő Máris Ottokárral, a vakkantva beszélő szomszéddal együtt rulettezi el a Kriszta egyetemére gyűjtögetett családi vagyont. Átmulatják az éjszakát, szert téve közben egy „megacuki” szőkeség, egy bizonyos Icuka ragadós társaságára is. A pénz visszaszerzését természetesen Aladár oldja meg, akivel leszármazottja, a színpad bal oldalán lévő képernyőn földerengő MZ/X közli a legközelebbi nyerőszámokat. Paula ciklámenből sötétlilába öltözik, a házasság helyreáll, az érettségi előtt álló Krisztát elveszi Tivadar, a kicsit hazudós, fekete gót zenész, s ahogy mondjuk Molière vagy Goldoni zárta volna a játékot, mindenki párjára lel, Máris szomszéd is hóna alá vágja Icukát.

A rettenet apró, majd nagyobb adagokban önti el a játékteret, kétszer hatvan percen át, egy 30-35 perces, remélt büféforgalomra méretezett szünettel megszakítva. Egy összhatásában okkersárga lakásbelsőt látunk, retró bútorokkal megrakva. Bal oldalt ablak, közelében óriástévé, középtájon, hátul, bejárati ajtó, előtte karikamintás, vöröses kanapé, ezen ülnek a lehető legtöbben, a lehető legtovább, összevisszaságokat beszélve. Jobbra Aladár kütyükkel teli, nyitható kis szobája. A mellette lévő sutból mászik elő hol bábként, hol teljes valójában Blöki, a beszélő kutya, hogy megvívjon az előimbolygó Maffiával, a rafinált kis rüfkéket is megszégyenítő, hatékony életfilozófiával rendelkező fekete macskával. Mikor már bennünk is kezd fogalmazódni az élmény összegzése egy elhaló „Jóságos úristen”-nel kezdődően,  a középre perdülő macskahölgy elrikkantja magát: „Hufnágel Ste-ve! / Húsz perc szünet! / Hehe!”

No, de mit keres ott a magasban a te anyád piros bugyogója? – háborodik föl később Géza, majdnem szó szerint, meglátván egy rejtélyes kötélen címerként feszülő, jelentős méretű, női alsóneműt. Aladár mindenre tudja a választ, s ennyi tán elég is a vizuális élvezetek ecseteléséből. Térjünk a zenére. Nem elég, hogy a rossz minőségű hangosítás és a mikroportok miatt irgalmatlan zaj van egész idő alatt, s Kriszta és Paula rajzfilmes visítozása idején pedig leszívesebben a székek alá bújna az ember, működésbe lép a fél- avagy egész play back rendszer is. Mindenkinek van egy-egy szólószáma. Az lehetett a zeneszerző Mészáros László tréfás elgondolása, hogy mindenki más stílust képviseljen, akár paródiába hajló módon is. A fellépők becsületére legyen mondva, tisztességgel végigénekelt, ám tulajdonképpen arctalan zenék ezek. Paula megrendülten előadott szóló zárószáma viszont egyenesen mintha Lloyd Webber „Macskák”-jából kúszna elő.

De akinek revü kell, még revüt is kap, kicsinyke kartánccal megvalósítva. Fordulatok is adódnak, hol az alapfilmek sztorijából, hol a múlt század kabaréjeleneteiből kifejlődve. Azt írják a jogtulajdonosok, hogy mindez Romhányi Ágnes dramaturgiai közreműködésével és áldásával jött létre. A szerző maga egyébként az a Deák Lőrincz Andrea, akit a Nemzeti  Lovas Színház énekeseként, vezető művésznőjeként ismernek rajongói. („Az első komoly vígjáték irományom, amire nagyon büszke vagyok!” – írja munkájáról.) A jelentős játékbátorsággal is rendelkező írónőt itt mint Icukát, a szőke bajkeverőt láthatjuk, több jelenetben. Sem ő, sem a Krisztát játszó Andrádi Zsanett, sem a Tivadart, Kriszta kedvesét alakító Tűzkő Sándor nincs lekettőzve, egyedül felelős Blöki figurájáért Mező Zoltán, Maffiáért, a macskáért pedig Katona Klaudia is. Felváltva látják viszont a nézők Mézga Gézaként Magyar Attilát és Bodrogi Attilát, Paulaként pedig Balázs Andreát és Kokas Piroskát. Aladárt is két fiú, Náray-Kovács Zsombor és Maszlag Bálint alakítja, Máris szomszédot Maszlay István és Tűzkő Sándor játssza. A rendező: Szűcs Gábor.

A főcímzene kétszer hangzik el, az első és a második rész végén. Megkönnyebbült vastaps követi. Mint hirdetik, „a budapesti bemutató után országos turnéra indul a produkció: Győr, Dunaújváros, Miskolc, Gödöllő, Veszprém, Debrecen és még számos város színpadán várja a Mézga-rajongókat a csacsika család.”

Fedezékbe!

Hol? Országos turnén
Mi? Romhányi József–Nepp József­–Ternovszky Béla Mézga család című művét feldolgozta Deák Lőrincz Andrea–Mészáros László– Szűcs Gábor
Kik? Szereplők: Magyar Attila/Bodrogi Attila, Balázs Andrea/Kokas Piroska, Andrádi Zsanett, Náray Kovács Zsombor/Maszlag Bálint, Maszlay István, Tűzkő Sándor, Katona Klaudia, Mészáros László, Mező Zoltán, Deák Lőrincz Andrea
Dramaturg: Romhányi Ágnes. Főcímdal: Deák Tamás. Zeneszerző: Mészáros László. Rendező: Szűcs Gábor.

Facebook Comments