Ide kijutni nem kevés izgalommal jár. Békeidőben az utolsó átszállás utáni busz huszonvalahány állomása után jönnek a római számos utcák, s ha próba szerencse alapon leszáll az ember, többnyire rájön, hogy nem ott kellett volna. Most azonban megveszi a jegyét, bekapcsolja a gépét, s amit lát, az egyáltalán nem érdektelen.

Ez a vígjátéknak hirdetett, de magát nem igazán találó előadás sem érdektelen, de nem az igazi. Pedig mennyi jó név szerepel a plakátján! A fő szenzáció persze a rendező kiléte, hiszen Udvaros Dorottya első rendezése ez a produkció, s ez már elég az érdeklődés felkeltésére. Udvaros nagy tapasztalattal rendelkező színházi ember, legnagyobb élő színészeink egyike, miért is ne rendezzen, ha kedve és ereje van hozzá? Engem mégis a színpadra álló öt színésznő vonzott most, hisz mindegyiküket láttam már jónak és hitelesnek.

Gózon Gyula Kamaraszínház: Függönyt fel! Fotók: Ilovszky Béla

Túróczi Évát az itteni Spiró bemutató, a Csirkefej alkoholista anyafigurájaként, Kátay Kingát e játék rámenős kamaszlányaként – de zalaegerszegi és budaörsi produkciókból is – őrzöm jó emlékezetemben. Mészáros Piroskának egyetemi évei óta drukkolok, sok mindenben láttam, s remek volt Cseke Lilla Csenge, mint a Magyar Színház Rumini előadásának gonosz szürke lepkéje. Szabados Zsuzsát pedig nem csupán a hajdani Arany János Színház nagy sikerű Olivér musicaljének Nancyjeként kedveltem, de láttam őt beszéd- és drámatanárként hadakat nevelni a felsőoktatás sok intézményében. Vajon mire szövetkeztek most ők, Szabó Ágnes produceri védernyője alatt? Kaptak egy feladatot, s elkezdtek hinni abban.

A Gózon Gyula Kamaraszínház, látva talán David Javerbaum Isteni végjáték című one-man show-jának sikerét az Átriumban, megkérte a Javerbaum szöveget magyarra átültető Csukás Márton és Csukás Bendegúz fordítópárost Peter Quilter ötszereplős, népszerű művének magyarítására. A fordítói munka, hasonlóan az Átriumbelihez, elfogadható szintű. Már magyarul van, de stiláris öröm és üdítő poén még nemigen adódik benne. Van viszont egy könnyű kézzel összerakott darab, ami öt különböző korú színésznőnek nyújt játéklehetőséget. Csoda-e, ha hivatásosok és műkedvelők világszerte játsszák?

Peter Quilter nem kispályás figurája a világ szórakoztatóiparának. Angliában született, Leeds drámafakultásáról is híres egyetemén diplomázott, majd írni kezdett. Hamarosan a BBC televíziós műsorvezetője lett, közkedvelt gyereksorozatok színészeként és rendezőjeként dolgozott, majd elköltözött a Kanári szigetekre, s azóta is onnét szórja a világra változatos műfajú, ám jobbára a színházi emberek világával foglalkozó alkotásait. 2005-ben írott End of the Rainbow című drámája alapján, Renée Zellweger főszereplésével készült a Judy Garland életének utolsó szakaszát bemutató, Oscart-díjat is hozó Judy című film. Magyarországra 2011-ben jutott el az első műve, a Thália Színház mutatta be Mr. és Mrs. című, kétszemélyes játékát. Ezt követte 2015-ben a Karinthy Színház Csalogány családja, 2018-ban a Játékszín Mennyei hang című vígjátéka, s a mostani Színházi világnapra készült el a Függönyt fel! című játék.

Ez a forma az író 1998-ban írott, legelső darabjának 2004 körül átdolgozott változata. Cselekményét és alakjait tekintve rá lehet fogni, hogy játszódhat bárhol a világon, s így megeshet Amerikában is, lényegét és alaphelyzetét tekintve mégis nagyon angol történetecske ez. Valamikor a múlt század közepe táján alakult meg a Little Theatre Guild of Great Britain  nevű, szakmai céhként működő ernyőszervezet, mely a mai napig védi és szervezi a független szigetországi színházi csoportosulások tevékenységét. Ezeknek a nagyon eltérő szinten dolgozó félamatőr együtteseknek nem mindegyike gyötri magát magas eszmei célok kitűzésével, sokszor csak magáért a játékörömért gyűlnek össze, s jó esetben a közvetlen környezet közösségi központjaként kezdenek működni. Egy ilyen „kisszínház” újraélesztéséről próbál szólni ez a már századik premierjén is túljutott darab.

Ondraschek Péter, a díszlettervező, jól ismeri a helyszínt, most legjobb talán az indító képe: egy évek óta bezárt, eltévedt bútorokkal telepakolt, kissé romos pinceféleségben, egy irodának és kávézónak használt térben vagyunk. Jönnek a szereplők. Szakács Györgyi beszédes, kellemesen szedett-vedett, és leginkább korunkhoz szóló jelmezeiben belép öt nő, akik különbözőképpen kötődtek egy bizonyos, frissen megholt Michaelhoz, aki végakaratában – öt egyenlő részben – őrájuk hagyta a valaha színházként működő épületet. Ezzel kellene most kezdeniük valamit.

Jessica (Cseke Lilla Csenge), Michael huszonéves lánya meghatottan rendezkedik, fel akar nőni a feladathoz. Nem lesz ez könnyű, mert anyja, az akadékoskodó Linda (Turóczi Éva), igazi „mérgező szülő”, aki szenved saját rossz természetétől is. Nem csoda, hogy Michael rég elvált tőle. Most viszont van baj: Linda szóba kell, hogy álljon Michael utolsó élettársával, a fiatal, sőt, játékra is kész Samanthaval (Kátai Kinga). Elindul az előadás, s kitér erre is, arra is. Hol közhelyeket görget, hol fájón komolyan veszi magát, hol repülni próbál. Nehéz kitalálni, mi akar ez lenni, s ez nem a cselekmény bonyolultsága miatt, hanem a műfaji bizonytalanság miatt van.

Az ilyen pókháló vékonyságú színdarabokat csak fölös energiák folyamatos áradása tudja megemelni. Nagyon jót tesz az előadásnak, amikor például Mészáros Piroska beragyog a színpadra. Az ő nagydumás, parányit közönséges, életörömtől duzzadó Brittany figurája, Michael mindent megoldó, volt titkárnője áll legközelebb ahhoz a stílushoz, ami telítettebbé tudná tenni a produkciót. Ahhoz hogy Betty (Szabados Zsuzsa), Michael idős, ám de életrevaló, mindenre kapható, s merő kíváncsiságból egy medvejelmezbe is bebújni képes, izgalmas édesanyja megtalálja helyét a játékban, fölszabadultabb, kevésbé görcsös alaphelyzetek kellenének. Ha a fölösleg eleganciája, a nagyvonalú humor hiányzik is, a keményen kopogó cipősarkakat talán tompíthatná valami szőnyeg. Az apróbb sutaságokat, így a falfestés és a halotti urna megoldatlanságát sem tudja feledtetni az egyébként szépen kivitelezett aerobik-szám sem.

A darab csúcspontja a színházi nyitóelőadás sztárvendégének, az odaimádkozott Liza Minellinek a törvényszerű távolmaradása, majd a sztár azonnali helyettesítése. Az ő képében fénybe álló, halálra vált és átmaszkírozott Linda összeroppanása a közvetítés alkalmával szinte tragikus mélységűre sikerült. Ha ez így marad, a fináléhoz kellő jókedv már visszahozhatatlannak tűnik. Vagy ne is gondolkozzunk heppiendben?Mi a történet vége? Rendezőileg és dramaturgiailag egyenetlen, s olykor következetlen is az előadás, bár érződik, hogy teljes odaadással dolgozik mindenki. De ez sajnos, nem elég.

Költészet-napi versmaraton a Gózonban

2012 óta minden hónapban megjelenik „A hónap verse” a színház honlapján. Erre a sorozatra épült egy szép és szokatlan költészet napi esemény április 11-én, amikor minden negyedórában új vers hangzott el a Fehér Ildikó által vezetett versműhely tagjainak előadásában. Erről, sajnos, aznap lemaradtam. Viszont a színház Facebook oldalán mai nap is hozzáférhető és megnézhető minden aznapi versmondás felvétele. Ezekből láttam később jópárat, s ez hallatlan örömet jelentett. Nem azt mondom, hogy minden akció Fehér Ildikó vagy Andai Kati teljesítményéhez mérhető. De bátran állítom, hogy az általam meghallgatott sok szavalat során egyetlen hazug szót, egyetlen rossz gesztust nem észleltem, nem beszélve a választott művek vitathatatlan irodalmi színvonaláról. Mély és erős, gondolatokkal telített esemény volt ez a sorozat, ráadásul egy olyan napon, amikor megannyi féligkész vagy annál is gyatrább színészi fontoskodás került képernyőre országszerte. (Csak érdekességként említem, igen kiváló volt a rég látott Dóczy Péter versmondása is. Most van abban a korban, s abban a készültségi állapotban, hogy egy Szentkuthy Miklós szövegekre épülő, vagy még inkább egy ugyanilyen szinten elemzett Füst Milán esttel nagy sikert arathatna. De ez csak egy titkos nézői óhajtás részemről. Megtenném érte a 28 megállót az utolsó kék busszal, magam is.)

Mi? Peter Quilter: Függönyt fel!
Hol? Gózon Gyula Kamarszínház, online előadás
Kik? Rendező: Udvaros Dorottya. Szereplők: Turóczi Éva (Linda), Szabados Zsuzsa (Betty), Cseke Lilla Csenge (Jessica), Mészáros Piroska (Brittany), Kátai Kinga (Samantha)

Mi? Költészetnapi versmaraton
Hol? Gózon Gyula Kamaraszínház honlapja és facebook oldala
Kik? Fehér Ildikó színművész szerkesztésében

Facebook Comments