Amikor Molnár kisasszony a boltban magára fúj a készletből némi parfümöt, az átleng a zsöllye fölött, el egészen a tizedik sorig, s helyeslő érzést kelt a nézőben. Ugyan miből legyen forradalmian szagos színház, ha nem az Illatszertárból?!

Illatszertár-bemutatónál felesleges azt az általában helyénvaló kérdést feltenni, hogy miért épp ezt és miért pont most tűzik műsorra. Az indíték ez esetben egyértelmű. A színház finom, nosztalgikus, mosolyos színdarabbal kíván a közönség kedvére tenni. A művet részint László Miklós írta, részint a Jóisten teremtette arra, hogy télvíz idején, a közelgő szeretetünnep igézetében jóérzéssel beleandalodjanak a nézők. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata is novemberre tervezte a premiert, ám a járvány miatt 2021 januárjára csúszott, a budapesti érdeklődők pedig most decemberben tekinthették meg az előadást a József Attila Színházban.

Fotók: Czinzel László.

A szatmári produkciónak egyedi vonása, hogy a vendégrendező Márkó Eszter nem érte be László Miklós jószerével mindig és minden körülmények között beváló vígjátékával, hanem zenés betéteket helyezett el benne. Olykor egy-egy szereplő – nem is feltétlenül a legfőbbek közül – dramaturgiailag nehezen indokolhatóan dalra fakad magában. Ilyenkor megzenésített versek hangzanak el többé-kevésbé a helyzethez illő, szerelemvágyó szöveggel. (Kosztolányi Dezső, Kaffka Margit, Nadányi Zoltán, Kemény Simon és Gárdonyi Géza soraira komponált sanzonszerű muzsikát Lovas Gábor.) László Miklós eleve nem rövid, háromfelvonásos, kompakt színműve ugyan aligha igényelte ezeket a betoldásokat, és benyomásom szerint az előadás ritmusa minden egyes számnál szakadékba zuhant, de jól elképzelhető, hogy az angyalföldi közönség leszavazta volna a véleményemet. Hitem szerint a rendező a ritmus dolgában lehetett volna szigorúbb, például akkor is, amikor egy zárt epizód kis szerepéből Bodea Gál Tibor túlságosan időigényesen igyekszik karaktert építeni, vagy legalábbis kihegyezni a Detektív szakemberségét.

A darab a megírása jelen idejében, 1937-ben játszódik Hammerschmidt Miklós Váci utcai drogériájában. A szereplők alkalmazottak az üzletben. Aki nem ismeri a történetet, viszont látta az írói ötlet modernebb változatát, A szerelem hálójában című filmet Meg Ryannel és Tom Hanks-szel, az tudja, miről van szó, még ha nem tudja is. Az Illatszertár cím tehát a helyszínt jelöli, amely mint díszlet, igazán jól bejáratott. Ugyanezt a szép, fekete, sokfiókos, soküveges berendezést – Khell Zsolt tervezői munkáját – korábban már láthattuk a 2017-es nyíregyházi, a 2018-as egri és a 2020-as kecskeméti Illatszertárban. Nem olyan szerkezetű és elhelyezkedésű egyébként, mint amilyennek a szerzői instrukció részletesen leírja, de ezt nem is várjuk el. „Szemben, az egész hátsó falat beborítják a polcok, tömve áruval, főleg parfőmös és kölnisüvegekkel. Csupa szín és illat ez a hátsó fal” – így László Miklós. És ennek az elképzelésnek követőjévé válik a szatmári előadás egy felvillanyozó pillanatra. Amikor Molnár kisasszony a boltban magára fúj a készletből némi parfümöt, az átleng a zsöllye fölött, el egészen a tizedik sorig, s helyeslő érzést kelt a nézőben. Ugyan miből legyen forradalmian szagos színház, ha nem az Illatszertárból?! A szem- és az orrhatás után rögtön a fül jut eszembe: az előadás helyenként meglepően hangos. Nemcsak azért lenne ez nélkülözhető, mert 1937-ben egyetlen alkalmazott se kiabáljon a főnökével, hanem mert általában nem sikerül megoldani, hogy az ordító színész szövege érthető legyen. Ez olyan beszédtechnikai követelmény, amelyet megcélozva az Asztalos urat játszó Szabó János Szilárdnak érdemes lenne még fejlesztenie magát.

A Harag György Társulat az Illatszertár bemutatóját nyilvánvalóan arra alapozta, hogy a társulat vezető középkorú színésze, Rappert-Vencz Gábor kifejezetten jól mutat Hammerschmidt Miklós szerepében. Sőt, kicsit talán túl jól is – vonzó külső, elegánsan őszülő haj. Gyakran nyúl a homlokához, gyúrogatja gondterhelten. De sem a primer felháborodása, sem később a megnyugvása és beletörődése nem ver különösebb hullámokat. Arra még várnunk kell, hogy Rappert-Vencz Gábor a szemünk láttára öregedjen meg a színen. Az Asztalos urat játszó, korábban bongyoriként látott Szabó János Szilárd Pestre egészen rövid hajjal, majdnem kopaszon érkezett. Ez a minimálfrizura kiemeli, hogy a színész a fiatal Jordán Tamás mélyen égő szemével tud nézni, és megkapó az is, ahogy nagyokat pislog megbántottságában. Asztalos ura kis keszeg embernek hat, aki bánatában, elkeseredésében görnyedt tartásúvá megy össze. Levelezés útján tett szert szerelmére, Balázs Róza kisasszonyra, akit Budizsa Evelyn csinos, szolid, jószándékú lánynak mutat. Semmi ok nem látszik arra, hogy evvel a Balázs Róza kisasszonnyal bárki ellenszenvezzen. Némiképp kár azért a rendezői vagy színészi ötletért, hogy az egyik elszomorító levelet, amit Róza kapott, behozza a színésznő és összegyűri – ekképpen spoilerezve azt a meglepetést, amiről ekkor hivatalosan még nem tudunk.

Az üzlet további dolgozóinak szerepében a színészek hozzák az elvárt figurát: Nagy Orbán őszre fújt, középen elválasztott hajú Sipos úrként szakszerűen poentíroz, testjátékot is bevetve. Poszet Nándor előírásszerű, gigerli forma Kádár úr. Kedvező benyomást kelt Kovács Nikolett mint kacagékony Rátz kisasszony, és Bogár Barbara Molnár kisasszonya is helyénvalónak tetszik. Ő az író által kissé elhanyagolt, alulírt szerepben kárpótlásul dalt kap, miután a kifutófiú státusból kiemelkedett Árpád lesmárolja őt a harmadik felvonásban.

Árpádot, a tanoncot Orbán Zsolt játssza – nyüzsgése, mozgása, energiája kicsattanó. Ő nyújtja a legízesebb alakítást ebben a becsületes, ám erős atmoszférájúnak nem mondható előadásban. Bensőséges szkepszist érezhetünk ki abból az írói találmányból, hogy László Miklós épp e legkedvesebb szereplő kapcsán alkalmaz „jellemfejlődést”: a szeleverdi, bájos, csupaszív fiút a harmadik felvonásra előléptette az üzletben, és eddigre már szívtelen, rosszindulatú, zsarnokoskodó fiatalember lett belőle. Teljesen jogos az a rendezői vagy színészi ötlet, hogy az új kifutófiú – aki korát tekintve már inkább kifutóférfi –, a Diószegi Attila megformálta János elgázolja Árpádot a biciklijével.

Van még egy kis epizódja a darabnak, amelyben László Miklós hirtelen lyukat üt a felületi társadalmi békén, és azon át meglátunk valami fájó emberi gyengeséget. Amikor az első felvonásban, a nagy üzleti forgalmat hozó, karácsony előtti nap végén bezárják a boltot, még beesik egy cselédlány (László Zita); mosószappant kellene vennie. S a derék, udvarias eladók, akiket eddig mindig készségesen hajlongani láttunk a vevők előtt és kórusban udvariaskodni velük, most durván elutasítók. Szó szerint kilökik az ajtón a kétségbeesetten rimánkodó, szemtelenül hangoskodó cselédet. Ők maguk, az eladók, a drogisták is csak csóró, agyondolgoztatott, kiszolgáltatott alkalmazottak. De azért tartogatnak egy adag ridegséget, érzéketlenséget, fölényt azok számára, akiket maguk alatt tudnak az össznépi hierarchiában.

Mi? László Miklós: Illatszertár
Hol? a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat vendégjátéka a József Attila Színházban
Kik? Rendező: Márkó Eszter m.v. Szereplők: Rappert-Vencz Gábor (Hammerischmidt), Szabó János Szilárd (Asztalos úr), Nagy Orbán (Sipos úr), Poszet Nándor (Kádár úr), Budizsa Evelyn (Balázs kisasszony), Kovács Nikolett (Rátz kisasszony), Bogár Barbara (Molnár kisasszony), Orbán Zsolt (Árpád), Diószgi Attila (Jancsi), Bodea Gál Tibor (Detektív), Varga Sándor (Rendőr), Bándi Johanna (Első hölgy), Gál Ágnes (Második hölgy),  Keresztes Ágnes (Egy hölgy), László Zita (Cseléd), Zákány Mihály (Öreg úr).

Facebook Comments