A darab letölthető INNEN

Varga Iván: Casanova Don Juan ellen

Két nőcsábász, két felfogás szembeállítása és konfrontációja: az egyik oldalról az életteli szenvedély és örök nemi vágy, a másik oldalról a duhaj bujaság és a férfiúi fölény. Ezúttal az öregedés és az elmúlás tragikomikus perspektívájában.

Egy cseh kastély könyvtárának mélyén a legendás Casanova ifjúkori kalandjairól ír és minden este egy-egy pikáns kalanddal szórakoztatja a várbelieket. Casanova megismerkedik az úr unokahúgával, a szép, ifjú és kacér húszéves Gizellával. Casanova próbálja elnyerni a lány kegyeit, mit sem törődve a köztük lévő korkülönbséggel.

GIZELLA: Kegyelmed… a dédapám lehetne…!
CASANOVA: Na és? Hát egy dédapó nem kívánhat meg egy hozzád hasonló szász gombóckát? Az éveket rosszindulatú emberek találták ki, hogy kinevethessék az idősebbeket… Nézz a szemembe! Mit érzel?
GIZELLA: Avas öregember-szagot.

A zsörtölődő kalandor szeme előtt megjelenik Don Juan, az örök ifjú, aki felett sohasem jár el az idő. A két férfi heves szóváltásba kezd…Gizella fogadást köt Casanovával. Ha a férfi meg tudja hódítani a szívét, akkor maradhat a kastélyban, ha nem, akkor repülhet a várból, akár egyenesen az inkvizíció börtönébe, hiszen már a vár ura is egy unalmas piperkőcnek találja, akit szégyell előkelő vendégei előtt.

Miodrag Ilić: Casanova Don Juan ellen, r.: Predrag Ejdus. Opera & Theatre MADLENIANUM, Belgrád. Fotó: Vladimir Nešović

A magyar fordítás születése

Egy évvel ezelőtt, Belgrádban, egy színművészeti fesztiválon, a Gavran Festen volt szerencsém megismerkedni a híres szerb újságíróval, Miodrag Ilić-tyel. Kérdésére, hogy lefordítanám-e magyarra az egyik művét, azt válaszoltam, hogy szívesen elolvasom és elmondom, hogy tudom-e vállalni.

Már az első olvasás után elhatároztam, hogy lefordítom ezt a remekművet.

Olvasóként élveztem a szimbólumokban és a görög-római mitológia motívumaiban gazdag dialógusokat. Vallásos szöveg is vegyül belé, ám mindhárom szereplő szájából másképp hangzik: az ifjú lányéból bűnbánóan, a spanyol nemeséből ájtatosan, a forróvérű kalandoréból pedig humorosan. Emellett a barokk kornak megfelelő beszédstílus ellenére a szöveg érthető és élvezhető a modern ember számára is. A szereplők jelleme nem fekete-fehér. Casanova antihős, egy szerethető szélhámos. Don Juan pedig, bármennyire is fölényesen viselkedik, önnön gyenge oldalát is megmutatja. A két karakter már csak azért sem választható el teljesen, mert Casanovában ott él Don Juan, a saját elméje idézte őt elő.

Miodrag Ilić nem pusztán kiragadott két nevet a történelemből. Egész művét áthatja a rokokó stílus, az inkvizíció hallatán megdermed a levegő, gyertyafény ragyogja be a könyvtár mélyét…

Nagyszerű volt együtt dolgozni Ilić-tyel. A köztünk lévő szakmai és korkülönbség ellenére mindig barátságos, a szöveggel kapcsolatos kérdésekben mindig rövid időn belül válaszolt, továbbá szabad kezet adott. A végleges változat elkészítésében a szerzőn kívül nagy segítséget nyújtott két jóbarát, akik egy otthoni felolvasóest keretében konstruktív ötletekkel javítottak a fordításon. Lektorunk, Kiss-Iván Anna pedig ismét kiváló munkát végzett.

Ám leginkább a feleségemnek és társfordítómnak, Varga Viktóriának köszönhető a minőségi magyar fordítás.

Műfordítóként új szakmai kihívást jelentetett, hogy a szerb nyelvben a nemesek megszólítása egyszerű, nagyjából a (nagy)úr megfelelője. A magyar olvasó/néző igényeinek megfelelő modort kellett alkalmazni egy arisztokrata kastélyban. Így a művészt kegyelmes úrnak, a nemest méltóságos úrnak szólítják, Gizella pedig a nagybátyját bátyámuramként emlegeti.

A darabot 2016. január 26-án mutatták be Belgrádban, a Zepter Alapítvány tulajdonában álló Madlenianum Színházban. Az archív videófelvétel megtekintése után nagyon várom, hogy élőben is lássam az előadást akár szerb, akár magyar nyelven.

Miodrag Ilić a darabról és annak jelentőségéről[1]

Casanova és Don Juan szembeállítása, illetve összecsapása két elv – egyrészt az életteli szenvedély és örök nemi vágy, másrészt a duhaj bujaság, a férfiassággal való visszaélés és a gyengébb nem feletti erőszak – konfrontációja. Érthető módon az író mindenekelőtt szórakoztatni szeretné a nézőt, azonban rá is szeretné vezetni, hogy elgondolkodjon a férfi és női nem összetett természetén, szimbiózisán, és győztes nélküli háborúján. Szintén meg szeretné mutatni az öregedés, az elmúlás, a kacér erotika, és a ránk, halandókra jellemző, átfogó egzisztenciánkat és valamennyi tettünket vezérlő misztikus meghódítani (és meghódítottá válni) vágyás tragikomédiáját.

A szerző életrajza

Miodrag Ilić. Fotó: Uroš Ilić

Miodrag Ilić, szerb újságíró, műsorvezető, publicista, drámaíró, műfordító és pedagógus 1934-ben született Belgrádban. Immáron fél évszázada a szerb irodalmi és színházi élet szerves tagja. A Belgrádi Drámaszínház vezetője és a Belgrádi Nemzeti Színház igazgatója volt. Összesen 33 színpadi szöveget írt, melyek többségét Jugoszlávia szerte bemutatták, néhány pedig antológiákban és önálló kötetekben jelent meg.

Művei angol, francia, magyar, német és orosz nyelven jelentek meg.

A színházi kritikusok kiemelik, hogy Miodrag Ilić bátran válogat az aktuális témák közül. Mesterien formál drámai szerkezetet, jellemrajzokat, továbbá figyelemfelkeltő, érdekfeszítő, szellemes és életteli párbeszédekből álló történetszálat vezet végig.

2014-ben kiadta történelmi személyekről szóló válogatott színpadi műveit Nagy emberek drámái címen (Albatros plus, Belgrád). A könyvben található alkotások – csakúgy mint a szerző egész – opusa – a kortárs folyamatokat, továbbá az ember és élet univerzális kérdéseit tükrözik.

A Casanova Don Juan ellen című mélabús vígjáték bekerült a Kortárs szerb irodalom antológiájába (Zepter World Book, Belgrád, 2018)

Bár többnyire színpadi műveket ír, Ilić egyben termékeny regény és novellaíró.

Számos díjnyertes televíziós műsor, film és rádiódráma forgatókönyv-írója.

Jugoszlávia, majd Szerbia országos közszolgálati televíziója (az RTS) munkatársaként dokumentumfilm-sorozatokat forgatott (Médiabirodalmak, Quo vadis, világ?, Szebb világért, A demokrácia kihívásai). Publicistaként írt könyvei a délszláv kortárs politikai irodalom fontos művei.

Többéves alkotói munkája során számos hazai és külföldi díjat nyert. Többek között: életműdíjat, a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlán-díját, a Belgrádi Vízalatti Filmfesztivál fődíját, az Antibes-i Filmfesztivál különdíját, a Nagojai Televíziós Fesztivál különdíját, a szerb Arany Toll-díjat és a Branislav Nušić-díjat

 

[1] Részlet egy a fordítónak küldött emailből.

Facebook Comments