A Hatás alatt azt a struktúrát mutatja fel, amiben megtörténhet a verbális és fizika abúzus. (…) Felmutatja az ismétlődő, generációkon átívelő sémákat, amelyek átörökítik az agressziót. Az előadás mind színházilag, mind társadalmilag fontos, mert ahhoz, hogy változtatni tudjunk, azt is meg kell értenünk, hogyan lesz valakiből áldozat vagy bántalmazó.

A sémák nagyon mély, visszatérő, forgatókönyvszerűen ismétlődő meggyőződések, hiedelmek önmagunkról és másokkal való kapcsolatainkról, amelyek kétségbevonhatatlanul igaznak élünk meg.
Vágyi Petra: Sémáink fogságában

Fotók: Gulyás Dóra

Vágyi Petra klinikai szakpszichológus Sémáink fogságában című könyvében a sématerápiát a színház analógiájával magyarázza el: Most képzeljünk el egy színházat. A játszott darab az életünk története, amely sok-sok felvonásból áll. A főhős mi magunk vagyunk, és a jelenben zajló eseményeket követhetjük a színpadon. Halljuk a főhős belső dilemmáit a monológokban. (…). Megtudjuk, hogyan kapcsolódik másokhoz, mit gondol önmagáról, hol látja rosszul, torzítva a dolgokat. Azt is megértjük, hogy mindennek mi a múltból eredő oka, hiszen a korábbi felvonásokban megismertük az előzményeket, és láthattuk, hogy főhősünk gondolkodásmódját milyen tapasztalások és hatások alakították.” Réti Iringó Hatás alatt című előadása pedig mintha a sémák, a sématerápia jó példája lenne. Az előadás a családon belüli testi és lelki erőszak eredetével foglalkozik, leginkább azzal, hogyan ismételjük meg, milyen hatással vannak felnőttkori viselkedésünkre az otthonról hozott mintáink.

Réti Iringó rendezésében a színpadi történések non-lineárisan bontakoznak ki, ami Magyarországon inkább a független, kísérletező produkciókra jellemző. Viszont az előadás egy kőszínház műsorán is megállná a helyét, mivel az alkotók egy klasszikusabb keretbe tudták sűríteni a kísérleti vonásokat. Nincsen konkrét történet, hanem jeleneteket látunk a főszereplő, Niki (Dobra Mária) életéből. A helyszínek, az idősíkok nincsenek elhatárolva egymástól, az egyikből csúszunk át a másikba, ettől olyan az előadás, mintha Niki tudatában bóklásznánk. Pontosan sosem tudjuk, hogy hol vagy mikor vagyunk. A helyszínek, mint a szanatórium, a családi ebéd vagy az óvoda udvara nem állandóak, egyikből úszunk át a másikba, ahogy Niki életének jeleneteit kísérjük figyelemmel. Ugyanígy a szerepek is folyton változnak, Tarr Judit az egyik pillanatban nővérkét, egy gyors átöltözéssel pedig már Niki apját játssza. Csak Niki szerepe állandó. A kivetítőn egy szemről készült közeli felvételt nézünk, miközben várjuk, hogy mindenki elfoglalja a helyét, majd amikor az ügyelő becsukja a külvilágot kizáró ajtót, a kamera teljesen ráközelít a szem pupillájára. Emögött egy szép, nagy cseresznyefa virágzik. Ha a kivetített szem Nikié, akkor ez a színpadi gesztus azt is jelezheti, hogy a továbbiakban Niki lelkét, belső világát fogjuk megismerni. Csak az előadás végén jövünk rá, hogy ez a virágzó cseresznyefa nem boldogságot terem.

Az első jelenetben egy szanatóriumot idéznek meg az alkotók, amiben az orvos (Keszég László) és a nővér (Tarr Judit) eszelősebbnek tűnnek a páciensnél. Viháncolnak, táncikálnak, mint két őrült kobold. Óriási mosolyukban viszont van valami nyugtalanító is. Keszég László és Tarr Judit pillanatok alatt váltanak egyik extrém karakterből a másikba, úgy, hogy közben kikerülik ezen karakterek csapdáit. Keszég László Péterjében nem csupán egy agresszív férjet látunk, aki hűséges cselédnek tartja feleségét, Nikit, hanem egy jelenet erejéig látjuk saját gyermekkori traumáit is. Tarr Judit játssza Péter és Niki nagyobbik gyermekét, Annát. Jól megtalálja az egyensúlyt a gyermeki naivitás és felnőtt tudatosság között, a gyermek nem csak díszként, hanem súlyos karakterként van jelen.

Kevés díszlet van a színpadon, egy vaságy és egy kis hűtő, amitől annak, aki volt már kórházban végigfut a hideg a hátán. Niki az ágy szélén ülve azt mantrázza, hogy ő boldog, hogy boldog családban élnek, hogy minden rendben lesz. Mintha szavaival akarná megjavítani a valóságot, mert gesztusai, arckifejezései a boldogság szöges ellentétét közvetítik. Ez a vaságy és a kishűtő marad végig a színpadon, ez szolgál minden jelenet helyszínéül, jelzésszerű kellékekkel kiegészülve. A díszlet állapota összeköttetésben van Niki lelkivilágával. Dobra Mária játéka tökéletesen megjeleníti ezt, minden gesztusa értelmet nyer a nagy egészben: például amikor Niki a feldúltságát akarja csillapítani vagy kapaszkodót keres, kényszeresen rendezgeti az ágyát. Mert a szépen megvetett ágy egy kiegyensúlyozott, rendes nőt feltételez.

A látványvilág összefonódik Niki életének motívumaival. Kiemeli azokat a mozzanatokat, amelyek Niki lelkében számottevő élményként maradtak meg. A néha esetlegesnek tűnő elemek az előadás végén összeérnek és az első kórházi képben nagy jelentőséget kapó cseresznyeszörp is hangsúlyos értelmet nyer. A vizuális jelek, a vetítés (Katona Kati, Enyingi Sára, Kehi Richárd), a díszlet (Bobor Ági), jelmez (Gálvölgyi Anett, Miovác Márton), a dramaturgia (Enyedi Éva) és zene (Zságer-Varga Ákos) mind érthetővé válnak a darab egészén belül, egy kompakt világot hozva létre. Niki bézs, térd alá érő ruhájában benne van Niki személyisége; arra törekszik, hogy minél halkabb, minél észrevétlenebb legyen, semmiképpen sem szabad kiengedni valódi énjét. Egy házibuli erejéig felvesz egy flitteres ruhát, amit valószínűleg sokkal jobban szeret, de nem tudjuk meg, hogy sikerül-e kilépnie vele a korlátok közül/a ketrecét jelképező szőnyegről.

A színészi munkámra Berlin előttről úgy emlékszem, mintha bölcsődésnek lettem volna kezelve, amit, mondanom sem kell, el is fogadtam. Elhittem, hogy nekem, mint fiatal, helyes kislánynak nem lehet egy önálló gondolatom sem.” – nyilatkozta korábban Réti Iringó. Ezt az élményét az előadásba is beépítette. A másik önbizalmának a megsemmisítése az egyik első lépés, ahhoz, hogy a lelki és fizikai abúzust ne érzékelje az áldozat. Ez nagyon pontosan megjelenik Niki és férje, illetve Niki és az anyja közti kapcsolatban. Ez a fajta manipuláció, amikor a bántalmazó elhiteti áldozatával, hogy a bántalmazón kívül senki más nem tudná, akarná őt szeretni, mert nem érdemli meg, egyáltalán nem ritkaság. A Youtube, Tiktok, Reddit, barátaink vagy akár mi magunk tele vagyunk ilyen és ehhez hasonló történetekkel. Fontos, hogy felismerjük és megértsük ezt a lelkileg degradáló műveletet annak érdekében, hogy ki tudjunk lépni a lelki, testi bántalmazásból.

A Hatás alatt az áldozat szemszögéből vizsgálja a bántalmazást. Hogyan tud valaki eljutni oda, hogy engedje, hogy folyamatosan megalázzák? Hogyan tudja valaki teljesen feladni magát a másik kedvéért, azt remélve, hogy ezáltal szeretve lesz? Nikit gyerekkorától kezdve másodlagos lényként kezelték, szüleitől nem kapott szeretet, gondoskodást. Sosem volt meg a lehetősége, hogy kiépítse önbizalmát. Férje, Péter az önbecsülésének eltiprásával tartja maga mellett. Azt a narratívát alakította ki, hogy Niki ügyetlen. Ezt Niki magáévá tette, saját magáról is ezt mondja. Szavai mégis idegenül hangzanak a szájából, mintha egy bemagolt leckét mondana fel.

A Hatás alatt azt a struktúrát mutatja fel, amiben megtörténhet a verbális és fizika abúzus. Leveszi a főszereplő válláról a változtatás terhét, a fókusz inkább a szereplő megismerésére kerül át. Felmutatja az ismétlődő, generációkon átívelő sémákat, amelyek átörökítik az agressziót. Az előadás mind színházilag, mind társadalmilag fontos, mert ahhoz, hogy változtatni tudjunk, azt is meg kell értenünk, hogyan lesz valakiből áldozat vagy bántalmazó.

Mi? Réti Iringó: Hatás alatt
Hol? Jurányi Ház, Kamaraterem
Kik? Író, rendező: Réti Iringó. Szereplők: Dobra Mária (Niki), Keszég László (Péter, Péter anyja, Klaus), Tarr Judit (Nővér, Anna, Niki Apja, Niki Anyja, N.N). Dramaturg: Enyedi Éva. Látvány: Bobor Ági. Jelmez: Gálvölgyi Anett, Miovác Márton. Zene: Zságer-Varga Ákos. Video, rendezőasszisztens: Enyingi Sára. Produkciós vezető: Szandtner Júlia.

Facebook Comments