Elolvasva a Kenyértörés című részvételi színházi előadás ajánlóját, egyértelmű a párhuzam az egykori görög-perzsa és a mostani ukrán-orosz háború között. Mégis, a Fábián Péter írta és rendezte darab ennél jóval többről gondolkozik el a színház eszközeivel és a közönséggel. A  részben középiskolás nézőket az éles szituációkban is elengedhetetlen demokratikus párbeszédre okítja, a Láthatáron Csoport közreműködésével.

Fotók: Reviczky Zsolt

A színházterem színpadán foglalunk helyet a szentendrei Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtárban. Zubor Kata puritán látványvilágát csupán egy asztal képezi, amin egy lavór és egy sodrófa látható. A brechti tandráma keretein alapuló előadás megkomponált megszólítással kezdődik, hasonlóan az idei Ördögkatlan Fesztiválon debütáló Felhőkakukkvár című, szintén Fábián-rendezéshez.

 Feuer Yvette, Háda Fruzsina és Csányi Dávid köszönti a közönséget, közlik, hogy remélik, nem éhesek a nézők, ételt adni nem tudnak, hiszen kenyerük kellék – aki viszont éhes, azzal mélyen együtt éreznek. És remélik, hogy nem fáznak a nézők, bár a fűtést, tekintettel a növekedő árakra, nem kapcsolhatják feljebb – de minden vacogó emberrel mélyen együtt éreznek. Ez a színházi gesztus feloldódást kínál a színészek közelsége és a szokatlannak ható nézőtér-játszótér viszony miatt zavarban levő közönség számára, egyben kicsit cinikus megközelítést kínál a Thénosz szigetén, a görög-persze háború idején játszódó cselekmény egyik fő tárgyához, a szolidaritás kérdésköréhez.

Azaz tenni vagy enni? – teszik fel a kérdést a játszók is, miután megkezdik a korábban említett kenyeret. Feuer nagyokat harap veknibe, közben Csányi lop egy-egy darabot az egészből, Háda pedig egyre nagyobb részt kap, miután kifizette azt. Ezzel a kifejező és erős képpel kezdődik a dilemmát kibontó jelenetsorozat.

Thénosz városállam sokáig független szigetként van jelen a hellásziak és a perzsák közti ütközetben. Lakói görögnek vallják magukat, miközben a perzsáktól hozzák be a búzát a rossz termőföldű szigetre. A kenyér szimbólumként is végig kíséri a jeleneteket, a színészek lepénytésztából formálnak maszkot vagy sálat maguknak, szuggesztív képi megjelenítést adva a „mindennapi kenyerünk” passzus nyers valóságának. Az események főszereplője egy helyi pékcsalád. Feuer Yvette alakítja Demetriát, az özvegy péknét, lányát Háda Fruzsina, fiát pedig Csányi Dávid játssza.

A frappáns szóvicceket tartalmazó, szikár nyelvezetű szöveget a színészek is formálták a próbafolyamat során, valószínűleg ennek köszönhető, hogy egyetlen mondat sem cseng hamisan.

Háda egyszerűen, nem túljátszva formálja meg a kezdetben hazafias lángban élő fiatal lányt, aki a termopülai vereség után kiáll Hellász nagy egysége mellett és megszakítja a perzsákkal való kereskedést. Fokozatos amplitúdócsökkenéssel jut el addig, hogy végül anyja mellé állva támogatja tíz ínséges esztendő után a perzsákkal való békekötést. Háda játékából kitűnik, mennyire csökkentheti a fiatalok szenvedélyét a fizikai szenvedés. Már nemcsak a nagy egységről, hanem a kisebb és magánérdekekről is szó van.

Erkölcsösen, üres hassal meghalni vagy teli hassal, ám erkölcsök nélkül élni? A kérdést Csányi teszi fel Demetria fiaként a családjának. A kérdésben rejlő szellemiség áthatja a színész játékát, aki megfelelően adagolva tárja elénk a hősi halálra vágyó, szélsőségekben gondolkodó, az általa egyenesnek vélt gerincért mindent vállaló ifjút, aki már kisfiúként is a vesztésre álló hellászokat szerette volna jelenlétével támogatni a Thermopülai-szorosnál.

Feuer kiegyensúlyozott és szép ívű játékában építi fel a konfliktus középpontjába kerülő Demetria figuráját. A társadalom által megbecsült lepénysütőtől a hazájáért a jóllakottságról lemondó hazafin át megérthető módon jut el a kényszerhelyzetben döntő nőig. Demetria inkább feláldozná a szalamiszi ütközetbe igyekvő fiát azzal, hogy figyelmezteti a perzsákat az elszökő görög hajóra azért, hogy ne kelljen Thénosznak és családjának tovább éheznie, kiegyezve Hellász ellenségének fejével, Xerxésszel. A jelenetsor záró epizódja, amikor Feuer szoborként áll az asztal tetején és úgy püföli az edényt a sodrófával, hogy a tésztadarabok mellett zománc is hullik a földre. Elementáris befejezés a vitaszínházi forma előtt.

Az előadás, címével ellentétben, nem viszi kenyértörésre a darab tétjét.  Fábián rendezése nem sugall semmit se a mostani, se az akkori háborús viszonnyal kapcsolatban. Nem tör pálcát a szolidaritás, a „nem akarok belefolyni” érzés vagy az azonnali részvétel felett. Vizsgál, elemez, gondolkodik és gondolkodtat. Mint egy jó részvételi előadás, amelynek a beszélgetés, az érvelés és a tiszta vita képezi az alappilléreit.

A játszók kitöltik a kicsi teret, koncentrált összjátékuk pedig megteremti Thénosz városállam közösségi légkörét.  Ebben a légkörben szinte természetes, hogy a vészharangos jelenet után Csányi a közönséghez mint a thénoszi népgyűléshez fordul anyja ügyében, akit tette miatt száműzetésre ítélne. Miután meghallgatta a nő védőbeszédét a döntéshozatal kontextusáról, a következményekről és az ott és akkor történő események természetéről, a népgyűlésnek döntenie kell a vádlott bűnösségéről vagy ártatlanságáról.

Különösen üdítő egy görög eseményt feldolgozó előadásban a demokratikus színházi formák egyikét alkalmazni. A vitaszínházat főleg Háda Fruzsina vezeti, de szerepben maradva Csányi Dávid is olykor besegít neki a magasba nyúló kezek észrevételében. Rengeteg érv hangzik el az egyik és a másik oldalon is, a diákok heves és kategorikus kijelentései ugyanúgy helyet kapnak, mint az idősebb generáció jól megfontolt gondolatmenetei. Szó esett hazaárulásról, az éhezés megszüntetésével járó társadalmi felelősségről, anya és fiú kapcsolatáról, áldozathozatali módokról, az enni vagy tenni kérdéskör sokféle aspektusáról. Eközben hátul Feuer szinte rezzenéstelen arccal hallgatja az elhangzó gondolatokat bűnösségéről és/vagy ártatlanságáról, egy pillanatra sem kiesve a vádlott polgár szerepéből.

Végül titkos cserépszavazással ezen az estén a thénoszi népgyűlés úgy dönt: a lepénysütő bűnös. De lehet, októberben a Jurányi Ház TÁP termében az ártatlansága mellett teszik le többen a voksukat a Kenyértörést látván. A taps után a diákok sokáig vitatkoznak még egymással az előcsarnokban Demetria tettéről, miközben mondataikba láthatatlanul bekúsznak saját élethelyzetük tapasztalatai és az abból levont következtetésük.

És egyszer csak már nem is a Láthatáron Csoport előadásáról, hanem a mindennapi életükről folyik a párbeszéd.

Mi? Kenyértörés – tandráma Bertolt Brecht nyomán.
Hol? Jurányi Ház – TÁP Terem
Kik? Író-rendező: Fábián Péter. Látvány: Zubor Kata. Játszók: Csányi Dávid, Feuer Yvette, Háda Fruzsina / Varga Orsolya.
A Láthatáron Csoport bemutatója együttműködésben a Szentendrei Teátrummal.

Facebook Comments