Sebesi István: Szentgyörgy és a színház

Sepsiszentgyörgyi miniévad – Tamási Áron Színház
háttér
2025-01-17

A Tamási Áron Színház miniévadának négy prózai előadása közül három nagy színházi klasszikus. Brecht, Shakespeare, Labiche. Mégis mindegyik esetben a bevett szokástól merőben eltérő produkciókat látunk.

A Tamási Áron Színház társulatára általában az elegáns, nagyvonalú játék jellemző. A folytonos siker magabiztosságot hoz. Egyben veszélyes is. A rég nem játszott előadások vontatottak lehetnek. Egy felújító próba nem oldja fel a színész bizonytalanságát. Igaz, ha elmegy a szöveg, vagy kihagy a ritmus, ott a rutin, és végül minden visszatalál a saját medrébe. Ilyenkor kiderül, hogy súgóra minden körülmények közt szükség van. A színház nem kaszinó. Nem lehet rizikóra játszani.

Kurázsi és gyerekei, r.: Hegymegi Máté, Tamási Áron Színház. Fotók: Barabás Zsolt

A Kamarateremben játszott Kurázsi és gyerekeit Hegymegi Máté rendező teljesen lecsupaszította. Semmi rendezői firlefranc, nincs szájbarágós aktualizálás a 17. századi harmincéves háború óta változatlan, mai életünkben is ugyanúgy virágzó korrupcióra. Mostanra a háborúk szinte természetesnek hatnak, legalábbis ez az, ami az előadásból kiolvasható. Kisemberek vagyunk, nincs beleszólásunk a dolgok menetébe. Csak a dolgok állása a döntő, túlélünk-e vagy sem. Kurázsi ekhós szekér helyett sárga, 1310-es Daciával sefteli végig a frontokat. Amolyan kelet-európai módra, ahogyan az napjainkban is folytatódik a nyolcvanas évek óta. Brecht moralitásai nem különülnek el, a cselekmény forgatagának részei. A Csíkszeredából „importált” Veress Albert dobolja az alapritmust Szőcs Botond virtuóz zongorajátékához. Paul Dessau zenéjét Kónya-Ütő Bence igazította az előadáshoz. A hangszereken játszani tudó színészek mind közreműködnek. Pál Ferenczi Gyöngyi a címszerepben rezzenéstelen arccal vészeli át az őt érő csapássorozatot. Modern üzletasszonyként hozza a hétpróbás és kilencéletű markotányosnőt. Fekete ügyletei inkább a vérprofi simlist, a jéghideg számítót igazolják. De mégis létezik az a megrázkódtatás, amitől kiesik a magabiztosságból. Amikor néma lányát, Kattrint is elveszíti, vulkáni erővel tör ki belőle a fájdalom. Megrendítő, komoly színházi pillanat.

Eugène Labiche A Lourcine utcai gyilkosság című vígjátékát a színház nagytermében Barabás Árpád jegyzi. A székelyudvarhelyi színház színész-rendezőjének különleges affekciója van a humorhoz. Labiche XIX. század közepi protoabszurdját felnagyított groteszkségekkel dúsítja. Varsányi Szabolcs inasként úgy vonul be jobbról, hogy előbb csak előre tartott kezét látjuk, majd az az érzésünk, hogy karja hosszabb az átlagnál. Utána kimeszelt arcával már olyan, mintha Murnau Nosferatuja kelt volna ki koporsójából. Lenglumé, a ház urának feleségét, Norine-t Szalma Hajnalka játssza. A gyenge idegzetű magánzóné totál párhuzamossága az éppen zajló botránnyal, a cselekmény egyik humorforrása. Gábor Zsófi stilizált korabeli jelmeze aláhúzza csipogós attitűdjét. A gyilkosság hírére elindult hisztéria-kavalkádban mindenki vastagon kiveszi részét. Még a Szűcs-Olcsváry Gellért ódon lakásdíszletén lógó két hatalmas portré is. Bálint Hunor videoinstallációján Lenglumé és Lengluméné addig grimaszkodik, míg a történet végére teljesen eltűnik.

A vihar, r.: Bodó Viktor, Tamási Áron Színház

Bodó Viktor-rendezést nem először lát a sepsiszentgyörgyi közönség. 2008-ban a budapesti Katona József Színház Ledaráltakeltűntem című előadását hívta meg a szentgyörgyi román színház akkori igazgatója, Florin Vidamski. Ahogy akkor is, most is erősen formabontó előadást láthattunk. A viharban a nagyszínpadra épített nézőtérről óriási nejlonfóliákkal imitált tengeri vihar fogadja a nézőt. Elkápráztatóan és jó hosszan. Shakespeare történetét zeneszámok tarkítják (szerzőjük Klaus von Heydenaber). Az állandó feszültséget annak a Józsi Szabolcsnak a változatos hangeffektjei gerjesztik – nagyon hatásosan –, aki még be is szól, hogy mikor lesz vége az előadásnak. Ez is Bodó Viktor „szemtelenkedéseinek” egyike, következetesen kitérve a színházi konvenciók kalitkájából. A játék terében mindenki zenél vagy magánszámot ad elő. Stefano (Erdei Gábor) belebonyolódik nyelvtörőjébe. Minél erőteljesebben próbálja helyesen artikulálni mondandóját, annál inkább összezavarja a hangokat. Olyan, mint egy artistamutatvány. A leglehetetlenebbet is képes überelni. Adrian (Pignitzky Gellért) és Francisco (Varsányi Szabolcs) hirtelen anyaszült meztelenül billen elő a takarásból. Genitáliájukat egy-egy hatalmas vaddisznó-trófeával takarják. Gonzalo (D. Albu Annamária) sétabotra támaszkodva, rafinált gonoszsággal uralja a terepet. Mindezen történések Veress Anna dramaturg közreműködésével jól passzolnak Nádasdy Ádám fordításához.

Ariel légies szellemét Korodi Janka személyesíti meg. Nemsokára felszabadul hosszú szolgálatából. Eufórikus örömmel várja a szabadság pillanatát. Addig is teljes odaadással hajtja végre feladatait. Szilfid alkatával, lehengerlő mosolyával mindenkit elámít.  Pálffy Tibor: Prospero. Amikor felöltik rá az észak-nyugat-afrikai berber dzsellabából és hosszú kapucnis helyi viseletből összekombinált köpenyét (jelmez: Zatykó Bori), hirtelen fehér mágiát gyakorló varázslóvá lényegül át. Aurája merő ezotéria. Személyében is, szerepében is. Köpenye nélkül agyaló száműzött herceg, ezerszer is átrágja óvatos döntéseit, aggódó apa, de a szeretet győz és féltett lányát tiszta szívvel engedi ellensége fiához. Pálffy minden tekintetet magára vonz. A zsinórpadlásról méretes függőón ereszkedik alá. Homok folyik belőle. Prospero meglendíti. Körkörös homokcsíkok keletkeznek a fekete színpadon. Egyre kisebbek. Körözésük hipnotikus hatású. A megvilágosodás pillanata.

A szentgyörgyi miniévad kakukktojása a Jégtorta című előadás. Írta Kovács Dominik és Kovács Viktor. Kortárs drámát igenis kell műsoron tartani minden színháznak. A drámai szöveg csak előadva él, csak úgy derül ki, hogy működik-e színpadon. A jégtorta címadó motívuma onnan ered, hogy a cukrász nagyapa, aki roppant gonosz, egyszer jégtömböt vont be csokoládé mázzal, és úgy adta ajándékba az unokájának. Családon belüli erőszak, traumás gyermekkor, képmutatás, hazudozás, más nem is kell egy kortárs thrillerhez. Mindez évtizedeken átívelve hű lenyomata a múlt századi Magyarország történetének. Csakhogy Sepsiszentgyörgyön a kádári konszolidáció, az államosítás utáni kisipar megélhetési kiskapui nem találkoznak azzal a közös emlékezettel, amivel a magyarországi közönségnél igen. Romániában teljesen másképp zajlott az élet a szovjet zónában. Nincsenek konnotációk az akkori magyarországi mindenapokkal. Ezért az itteni közönség nem veszi poénnak a történelmi utalásokat. A dráma így önmagában nem él meg ezen a színpadon, és ezen a rendező Szilvay Máté pontos, részleteiben rendkívül kidolgozott munkája sem segít. Sokkal inkább a betétdalok. Slágerek és magyar nóták teszik mulatságosabbá a nehezen bonyolódó történetet. Kiemelkedik a Szakács László által fegyelmezetten-szomorúan és módfelett tárgyilagosan előadott Seress Rezső örökzöld, a „Fizetek főúr, volt egy feketém…” kezdetű sláger. Mindenki örömére.

Hétből hat, kor.: Eoin Mac Donncha, M Stúdió

A Tamási Áron Színház seregszemléjének műsorán az M Stúdió két előadása is szerepelt. A kis társulatot Márton Imola vezeti. Nemzetközi kapcsolatrendszerével az M Stúdió mozgásszínházi produkciói mondhatni Sepsiszentgyörgy hírvivői a nagyvilágban. A valóban világhírű MAGMA Galéria mellett (a New York Times is írt róluk) az M Stúdió jelenti a nyitást, amivel hosszú távon az jár, hogy végre kifelé, a nagy világba is áramlik információ Sepsiszentgyörgy kulturális életéről. Ezúttal a 2021-ben bemutatott Pappa mia!, és a legújabb, Hétből hat című előadást láthattuk. Előbbi Fehér Ferenc koreográfiája. A stúdió tánctere tornateremmé alakul. A társulat négy tagja edzést tart különféle sportágakban. Az összeforrt és összetartó társaság idővel közösen bandázik, kapcsolatrendszerük bonyolódik, egyre súlyosabb terheket cipelnek, lelki és fizikai megpróbáltatásaik már-már emberfelettiek. Az M Stúdió táncosai kemény fizikai színházat produkálnak.

A Hétfből hatot Eoin Mac Donncha ír táncos koreografálta. A hét főbűnt megszemélyesítő táncos líraibb mozgásrendszerrel meséli el a történetet. Mindenkinek van egy magánszáma, amihez a többi táncos is kapcsolódik. Traktorkerekek gumibelsőire emlékeztető óriási, fekete gumikarikák mindenféle kompozícióban felbukkannak. Egymásra téve börtöncellává alakulnak. Mintha egy élve falbazárásos legenda elevenedne meg. A táncosok munkája meggyőző és fölöttébb hatásos. A közönség még nézné a tapsrend után is. Vagy talán a rendkívüli erőmutatványtól kialakult izomláztól nem tud azonnal felállni.

Ha teheted, támogasd a munkánkat bankkártyás fizetéssel vagy átutalással, hogy az 55 éves Színház folyóiratnak ne csak múltja, hanem jövője is legyen.