Antal Klaudia: A felhők felett tényleg mindig süt a nap?

2in1 kritika: A kék hajú lány – Vörösmarty Színház; Árvácska – Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház-Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem / mindenGYEREK Fesztivál, Jurányi Ház
kritika
2025-01-20

A Jurányi nem csupán a produkciók létrehozását és bemutatását támogatja, hanem közösségi házként is funkcionál. Az intézményvezetőnek, Rozgonyi-Kulcsár Viktóriának pedig a közösség egyet jelent a családdal: már akkor igyekezett olyan programokkal (családoknak és gyerekeknek szóló színházi előadásokkal, táncórákkal), játszószobával (Mocorgó-miniovival), benti gyereksarokkal és kinti játszótérrel színesíteni az épületet, amikor még nem folyt a csapból is a családbarát jelző.

Felesleges szépítenünk, a kisbabás, kisgyermekes családok nagyrészt kiszorulnak a közös terekből, ahogy erről Herczog Noémi is ír a rendkívül izgalmas színházi anyaságnaplójában a tranzitblogon.[1] Nemes egyszerűséggel kevés az olyan hely, ami egyszerre lenne megfelelő a baba/gyerek és a felnőtt számára. Gyerek nélkül pedig ahhoz, hogy a szülő eljusson egy színházi előadásra, megigyon valahol egy kávét a barátaival, esetleg részt vegyen egy jógaórán, legalább Tom Cruise-zá kell válnia, hogy teljesíteni tudja a küldetést. Ezt a helyzetet ismerte fel (nem mellesleg háromgyerekes anyukaként) Kulcsár Viki, aki igyekszik a Jurányit egy olyan intézményként működtetni, ahol a szülő és a gyerek együtt és külön minőségi időt tud eltölteni. Bár nem teljesül maradéktalanul a „közös játszótér” szemlélete, de egy hatalmas lépést tesz a Jurányi a szülők „akadálymentesítésében”.

Ennek egyik konkrét példája a Jurányi családtematikájú fesztiválsorozata: a 2022-es Anyacsak1 Fesztiválon a szülés, a veszteség, az anyává válás és az anyaság témakörében mutattak be színházi előadásokat és szerveztek civil egyesületekkel karöltve kerekasztal-beszélgetéseket, workshopokat. 2023-ban a CSET Fesztivál kitágította a fókuszt és a család-egyén-társadalom háromszögében vizsgálta meg, hogy ki milyen felelősséggel tartozik a közösségi együttélésben. A 2024-es mindenGYEREK Fesztivál alkalmával a gyerekek perspektívájából közelítettek a szervezők: olyan előadásokat válogattak össze, melyek a gyerekkor fájdalmas pillanatairól és azok a felnőttkorra gyakorolt hatásairól szólnak. A szakmai hátteret pedig idén a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány biztosította. A fesztivál jelentősége abban rejlik, hogy beemeli a közbeszédbe a családdal, a gyerekvállalással kapcsolatos nehézségeket, traumákat, negatív élményeket is. Illetve nem csupán tematizálja, hanem az adott ügyben (például perinatális gyászban vagy gyermekvédelemben) jártas civil szervezettel karöltve segítséget próbál nyújtani az érintetteknek zártkörű beszélgetések és workshopok szervezésével.

A kék hajú lány, r.: Kerkay Rita, Vörösmarty Színház. Fotó: Kiss László

Idén két előadást tudtam megnézni, a székesfehérvári A kék hajú lány és a marosvásárhelyi Árvácska című vendégjátékot. Mindkét előadás egyaránt súlyos témákkal – gyerekkori (halálos) betegséggel, gyászfeldolgozással, állami gondozott léttel, gyermekbántalmazással – foglalkozik, teszik mindezt hasonló dramaturgiai szerkezettel, ám eltérő hangvételű humorral és rendezői stílussal.

Dóka Péter ifjúsági regényéből, A kék hajú lányból Perczel Enikő dramaturg és Kerkay Rita rendező a 13-17 éves célközönség médiafogyasztásának szokását szem előtt tartva egy igazán feszes tempójú, filmszerű hatást keltő színpadi adaptációt hozott létre. Az előadás azzal veszi kezdetét, hogy a felnőtt Olivér visszaemlékszik a 13 éves születésnapjára, amikor bizonytalan körülmények között leesett egy fáról és kórházba került, ahol életében először barátokra tett szert.

Az előadás rövidebb és hosszabb snittekből áll, melyeket az alkotók „képeknek” neveznek: nem véletlenül, mivel a kórházba került gyerekszereplők számára a rajzolás nyújt egyfajta menedéket. Olivér például, hogy nyugodtan tudjon aludni lerajzolja az otthon hagyott plüsspatkányát; Peti, aki a nagymamája elvesztésével küzd, mindennek angyalszárnyat rajzol; Mira, a kerekesszékbe kényszerült lány pedig szabadon szárnyaló vámpírként veti magát papírra. A rajzok minden esetben valaminek a hiányát testesítik meg, ahogy a színházi jelenetek, vagyis a képek is: a szülők nincsenek jelen, sőt szinte említésre sem kerülnek, ennek köszönhetően a fókusz teljes mértékben a gyerekek megélésére – gyászmunkájukra, traumafeldolgozásukra – helyeződik.

A fajsúlyos téma ellenére az előadás hangvétele könnyed, szinte nincs benne semmi nyomasztó (ellenben az Árvácskával, de erről majd később). A kórterem is inkább mesebelinek hat köszönhetően a háttérvászon rajzainak, illetve annak, hogy a gyerekek meséi révén egy szempillantás alatt változik át például a priccsszerű ágy égig érő fává, az éjjeliszekrény pedig szerencsét hozó sírkővé. Emellett a szereplők egytől egyig viccesek, a mellékkarakterek (Fecó, a kislány a bilin, Peti, Rigó doktor) már-már túlságosan is azok. Ladányi Júlia és Kelemen István rendkívül energikusan bújnak a mellékszereplők bőrébe és varázsolják őket emlékezetes karakterekké.  A főszereplőket, Olivért és Mirát alakító Imre Krisztián és Kiss Diána Magdolna játéka azonban mentes minden karikaturisztikus jegytől. Imre Krisztián természetes könnyedséggel alakít hol egy csillogó szemű tizenháromévest, akit vonz a sötét folyosó, hol egy diszfunkcionális családban élő magányos gyereket, hol pedig egy az első szerelem szelétől elpiruló tinédzsert. Kiss Diána Magdolna zenei virtuozitással és fanyar humorral remekbe szabja az ellentmondásokkal teli tinédzserlány, a jégkirálynőbe oltott vámpírlány karakterét.

Az előadás egy tanóra hosszúságú, amit rendszerint drámapedagógiai foglalkozás követ. Kerkay Rita rendezése jó alapot biztosít ahhoz, hogy didaktikai felhang nélkül lehessen arról beszélgetni és együtt gondolkodni a fiatalokkal, hogy mi segíthet feldolgozni egy veszteséget, egy betegséget, hogy miképpen gyűrhető le bárminemű akadály, játszható ki – félig-meddig – a halál.

Árvácska, r.: Vidovszky György, Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem. Fotó: Rab Zoltán

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem és az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház közös előadását, az Árvácskát Vidovszky György rendezte. Nehezebben találni ma égetőbb társadalmi témát, mint az állami gondozottak helyzetét. Móricz Zsigmond kisregényéből Vidovszky lírai hangvételű oratóriumot rendezett. Költői képek sorában tárul elénk az állami gondozott Csöre története. Az, ahogy pénzért magához veszi egy parasztcsalád, majd elvesznek tőle mindent, rabszolgaként dolgoztatják és bántalmazzák verbálisan, fizikálisan és szexuálisan.

Az általam költői képeknek hívott jeleneteket az alkotók zsoltároknak nevezik: mindegyik jelenet egy hegedűvel kísért énekkel (többek között a szeretet-, a reménység- és a gondviselés-zsoltárral) veszi kezdetét, melyek tartalmilag lazán kapcsolódnak a látottakhoz, céljuk sokkal inkább az, hogy hangulatban megágyazzanak a vizuális és akusztikus ingerekben gazdag költői képeknek. Vidovszky Görgy rendezése ugyanis olyan audiovizuális élményt kínál (zene: Pap Gábor, látvány: Mátravölgyi Ákos), melynek humora olykor egy rövid, lélegzetvételnyi levegőhöz juttatja a nézőjét mielőtt újra alámerítené őt az emberi gonoszság időtlen és határtalan feketeségében. Az, hogy a hetvenötödik perc végére nem fulladunk bele a nyomasztó feketeségbe, Bíró Eszter, Stekbauer-Hanzi Réka, Nagy Tímea, Tőrös Szilvia és Vén Evelin mindent beleadó színészi játékának és a jelenetekben folyton valami újat, meglepőt mutató bábtechnikának és rendezői ötletnek köszönhető.

Főhősünk, Csöre, másnéven Árvácska egy arctalan, gyolcsokból álló védtelen kis báb, aki időtlenségével és személytelenségével megtestesíti mindazon csecsemőt, akik jelen pillanatban is magukra hagyva sírnak valamelyik kórházi osztályon vagy intézetben. Árvácskának semmije sincs a világon kizárólag a hite, az, hogy egyszer megtapasztalja, hogy milyen szeretve lenni. Színpadi szenvedéstörténete (akárcsak Móricz kisregényében) párhuzamot mutat Krisztuséval: elveszik tőle ruháját és megkorbácsolják, kezét (a parazsat jelképező) piros gombostűvel szúrják át, végül pedig mint Krisztus a feszületen terül el a karácsonyi ünnepi asztalon. De Csöre végül elveszti hitét az isteni gondviselésben és inkább felégeti a világot, legalábbis a számára a világgal egyenlő parasztházat.

A színészek a bábosokra jellemző fekete ruhát viselnek és sötét alakokként tornyosulnak Csöre fölé, ugyanakkor ők testesítik meg a kislány számára a valamiféle biztonságot nyújtó állatokat is, illetve ők adnak neki felváltva hangot. A látvány néhány díszletelemből és kellékből áll: középen egy szürke kockán játszódik Árvácska története, melyet felülről egy lámpa világít meg. A kocka könnyen mozdítható és alakítható át ünnepi asztallá vagy éppen házfallá, a lámpa fénye pedig a színétől függően hordoz többletjelentést. Ezenkívül egy átlátszó félgömb, egy köralakú tükör és rengeteg nejlonfólia kerül játékba. A félgömb lesz például Csöre magzatburka, majd az állatok itatója; a tükör egyszer a napot, másszor glóriát jelent; a fóliából pedig többek között egy kisborjút „csomóznak” a színészek. A tárgyanimáció az egyik legizgalmasabb része a rendezésnek, a másik a zenei világa.  Az említett zsoltárénekek változatosak, népdalokra hasonlító imádságoknak tűnnek, melyek közül akad olyan is, melynek nyelve nem is igazán érthető. De nem csupán az énekek alkotják az előadás zenei világát, hanem a színészek humoros „állatkórusa” és a tárgyakkal keltett zörejek, mint például az esőre hasonlító kottaállványon való ujjdobolás vagy a melltartó pánt pattogó tűzre emlékeztető hangja. Utóbbi az előadás záróakkordja – Csöre „világégetése” – amire sokáig fogok emlékezni.

[1] HERCZOG Noémi, „»Ők tanítanak lassulni hozzád« – Színházi anyaságnapló a családbarát Magyarországról”, http://tranzitblog.hu/ok-tanitanak-lassulni-hozzad-szinhazi-anyasagnaplo-a-csaladbarat-magyarorszagrol-2/. [2024.12.09.]

Mi? Dóka Péter: A kék hajú lány – Színpadra alkalmazta: Perczel Enikő és Kerkay Rita
Hol?  A Vörösmarty Színház vendégelőadása a mindenGYEREK Fesztiválon, Jurányi Produkciós Közösségi Ház
Kik? Szereplők: Imre Krisztián, Kiss Diána Magdolna, Ladányi Júlia, Kelemen István. Szerző: Dóka Péter. Zeneszerző: Bánki Berta. Súgó, Ügyelő, Asszisztens: Soltész Rita. Dramaturg: Perczel Enikő. Pedagógiai program: Lőrincz Zsuzsa, Soltész Rita, Váradi Eszter Sára. Rendező: Kerkay Rita.
Mi? Mórics Zsigmond: Árvácska – a kisregény motívumai alapján írta Vidovszky György
Hol? Az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem közös produkciója a mindenGYEREK Fesztiválon, Jurányi Produkciós Közösségi Ház
Kik? Rendező: Vidovszky György. Szereplők: Bíró Eszter, Stekbauer-Hanzi Réka, Nagy Tímea, Tőrös Szilvia, Vén Evelin. Hegedű: Simon Janka. Zene: Pap Gábor. Látvány: Mátravölgyi Ákos. Zenei vezető: Strausz Imre-István. Dramaturgiai konzultáns: Berecz Boglárka és Kósa-Szigety Zsófia.

Ha teheted, támogasd a munkánkat bankkártyás fizetéssel vagy átutalással, hogy az 55 éves Színház folyóiratnak ne csak múltja, hanem jövője is legyen.