Egy nő ül a kis körasztalnál, a tér közepén elhelyezett pódiumon. Keresztrejtvényt fejt és közben hallgatja a misét a rádióban. Figyel a prédikációra, mondja a liturgia szövegét, énekli a zsoltárokat, míg egyszer csak el nem megy az áram. Kialszik az asztal felett lógó kislámpa, elnémul a rádió. A nő – később kiderül, az Anya, akit Für Anikó játszik és bő egy órán át egyhelyben ül a színpadon – elkáromkodja magát, de úgy igazán, elfelejtve minden korábbi áhítatot.

Így indul Bagossy Júlia Lassan című rendezése, mely a darab másik szereplője, Márfi Márk színpadi szövege alapján készült. A kétszereplős kamaradráma Márfi Telik című, a Covid idején született önálló estjének folytatásaként is értelmezhető, és részben szintén a családi dinamikák feldolgozásáról és megértéséről szólt. Mindkét színpadi mű fókuszában az idő és az emberi viszonyok kapcsolata áll, miszerint mégsem olyan evidens a mondás, hogy lesz még erre vagy arra időnk.

Fotók: Dudás Zoltán

A Hegyessy Nóri és Márfi Márk megálmodta látványvilág éppúgy lehet konyha, kisszoba vagy előtér. Otthonkájában és szemüvegében ücsörögve szinte Für Anikó is állandó tartozéka a díszletnek. Ezt az állóvízszerű képet rázza fel a kívülről érkező Fiú. Márfi Márk először a karzatról szólítja meg anyját, aki ezzel mintegy azt is jelzi, hogy már képes kívülről ránézni a múltjára, a családjára, és külső szemlélőként vizsgálni a rossz mintákat és dinamikákat.

Ugyanezt erősíti Márfi alakítása: ahogyan a fővárosból – immár színészként – hazatérő gyermekként kezdetben előzékenyen és segítőkészen, majd egyre indulatosabban és kétségbeesettebben próbál szót érteni az anyjával. A mélyebb témákat a Fiú által írt drámán keresztül próbálják érinteni  egy a kettejük eljátszotta színházi olvasópróba keretében. Für Anikó olvassa fel az Anya, Márfi a Fiú 2. szerepét. Sándor Juli és Mikó Csaba dramaturgi munkájának köszönhetően a felolvasott és elmondott párbeszédek is feszesek és pontosak, egy pillanatra nem engedve el a közönség figyelmét.

A „metaszínházi” helyzet azonban nem csak azt a kérdést veti fel, hogy anya és fia miért nem képes segítség – jelen esetben egy drámaszöveg – nélkül őszintén elbeszélgetni egymással. Hanem olyan erkölcsi megfontolásokat is, hogy vajon mit illik, mit szabad a nyilvánosággal megosztani – a művészet oltárán „feláldozni” – a belső családi ügyekből? Kiteregethető-e a traumafeldolgozás és önfejlesztés érdekében mindaz a szennyes, amit gyerekként éreztem, átéltem és megértettem a szűkebb családi környezetemben? Vagy ehhez engedélyt kéne kérni az érintettektől? A rendezés a kérdések megválaszolásával nem, inkább a dilemma felvázolásával foglalkozik, és az anya-fia kapcsolat mélyebb rétegeinek kibeszélhetőségére helyezi a hangsúlyt.

Bagossy Júlia rendezése szabad teret enged a két színész kapcsolódásának és kibontakozásának. Márfi játékában lépésről lépésre bontakozik ki előttünk a másodszülött fiú figurája, a család első értelmiségije, aki egyszerre szeretne eltávolodni felmenőitől és kapcsolódni is övéihez: mezőgazdász apjához, a teljesen más utat bejáró bátyjához és kerekesszékhez kötött, nagybeteg anyjához. Ehhez hívja segítségül Márfi a színház, pontosabban a dráma eszközét, íróként és szereplőként egyaránt. A rendezés a kint-bent érzést nemcsak a színész a forgószínpadról való le- és fellépésével jelzi, hanem a hangerő dinamikájának hullámzásával, a testtartás váltakozásával a hol vádló, hol könyörgő-aggódó tekintettel is. Márfi Márk alakítása pontos színpadi leképezése az „érted haragszom, nem ellened” érzésnek.

Ahhoz, hogy a kamaradráma mindennapi tragikuma zsigerileg járja át a nézőt, Für Anikó helyhez kötött, csupán hangban és tekintetben kiteljesedő, végtelenül erős jelenléte elengedhetetlen. Más és más tónusú mondataiban nem csak egy a fiához kapcsolódni vágyó, de arra képtelen anya, hanem az álmait, reményeit végleg elengedő, a betegségével és kiszolgáltatottságával küzdő nő tragikuma is megjelenik. Für egyszerre megtört és kemény, kétségbeesett és bizakodó, lágy és nyers. De vajon megtörténik-e a feloldás? Kimondatik-e anya és fia közt mindaz, ami a továbblépéshez kell? A Fiú visszagyalogol a karzatra, majd eltűnik. Az anya pedig ott marad a széken, egymagában, magányosan.

Mi? Márfi Márk: Lassan
Hol? Lovasút Kulturális és Rendezvényközpont
Kik? Szereplők: Für Anikó, Márfi Márk. Rendező és alkotótárs: Bagossy Júlia. Dramaturg: Sándor Juli és Mikó Csaba. Látvány: Hegyessy Nóri és Márfi Márk.