Kezdjük ezt a drámaközlést a szerzőkkel, mert oly hosszú a sor, hogy nem fért volna el címblokkban: Kiskos Bíborka, Gajda Anna, Nyári László, Papp Mátyás, Romvári Boldizsár, Terecskei Aliz, Tóth Kata, Tóth Klarissza. És ez mindjárt rá is mutat a kortárs színpadi szövegek egyik tendenciájára, a közös szövegalkotás kihívására és mibenlétére.

Hangosan lépek és visszhangzik az Oktogon, r.: Pass Andrea. Fotó: Győri Aliz

HANNA              (…) Egy tizenkilenc éves depressziós lány, aki diagnosztizálja magát a rákkal, agymosott filmeket néz, sorozatgyilkosnak képzeli magát, identitáskrízise van, szóval befestette a haját és majdnem levágta a frufruját, reggelente pedig meghallgatja a Someone like you-t és siratja az exét, akivel hivatalosan három hétig volt együtt.

BORI                    Ez a depresszív hedonizmus, egy könyvben olvastam. Képtelen vagyok bármire, kivéve az élvezetre való törekvést.

HANNA              Csak aludni kelek fel reggelente. Néha Gazsi lejátszási listájára kelek. Van rajta egy Bowie-dal…

BORI                    Lehet, ki kéne törölnöd…

A sokszerzős Hangosan lépek…-et 2021-ben a budapesti Három Hollóban mutatták be, és 2025-ig játszották nemcsak a fővárosban, hanem azon kívül is. Az előadás szereplői között vannak, akik fiatal, hivatásos színészek, ketten pedig a darabot írók közösségéből kerültek ki. Pass Andrea, az előadás rendezője a Színműhely Alapítvány és annak akkori kiváló vezetője, az azóta elhunyt Szilágyi Mária felkérésére tartott fiataloknak egy drámaíró kurzust 2018-ban. Ez olyan termékenynek bizonyult, hogy a csapattal alkotóközösségként folytatták a munkát, igaz, a későbbiekben online, hiszen a Covid miatti korlátozások csak ezt tették lehetővé. A workshopon részt vevő fiatalok szövegeit Pass mentorálta, majd szerkesztette, aki eddigi, rendkívül izgalmas, sokszínű írói-rendezői pályája során többször tanúbizonyságot tett pedagógiai érzékéről és a kollektív alkotási folyamatok iránti érzékenységéről. Kiskos Bíborka, Gajda Anna, Nyári László, Papp Mátyás, Romvári Boldizsár, Terecskei Aliz, Tóth Kata és Tóth Klarissza szövegei így a mostani online megjelenésnek és az egykori színházi bemutatónak köszönhetően máris belépnek egy dialogikus, nyilvános térbe, melyen keresztül – alkotóként és részben szereplőként – hallathatják hangjukat és reflektálhatnak saját élethelyzetükre, valóságukra, gondolataikra és az őket körülvevő világra. A fenti, önkényesen kiragadott idézet plasztikusan mutatja, hogy az elsőre esetleg pimfnek tűnő „generációs” problémák, kérdések hogyan tágulhatnak és tágulnak ki egy egész társadalmat érintő krízissé. A látszat ellenére tehát korántsem individuális, hanem rendszerproblémákkal szembesülünk, amelyeket nem az egyén gyógyításával, hanem a mélyebb, strukturális okok feltárásával és azok megváltoztatásával lehetne csak orvosolni. A brit kultúrakutatótól, Mark Fishertől kölcsönzött  depresszív hedonizmus fogalma a darab esszenciája. A pandémia miatt bezárkózni kényszerült, érettségi előtt álló fiatalok csoportjának (szerepnevükön: Milos, Gazsi, Hanna, Petra, Karcsi, Ottó és Bori), s rajtuk keresztül szüleik, tanáraik generációjának, valamint a magyar társadalom, és annak kortárs politikai, gazdasági, kulturális kontextusának bemutatása ebben a rendkívüli krízishelyzetben sűríti össze a depresszióban, s egyben szórakozáskényszerben őrlődő ember letargikus állapotát, ami nemcsak egy világjárvány, hanem nagyobb távlatokban, a kapitalizmus rendszerének is sajátja. Mindig mindent meg akarunk adni magunknak, nem merünk/akarunk/tudunk unatkozni, és ettől az életünk kényszeressé válik. Úgy érezzük, minden percünket be kell osztanunk, különben senkik vagyunk. Ennek a riasztó és elgondolkodtató élethelyzetnek a felismerését-érzékelését számtalan megrázó és vicces variációban látjuk kibontakozni a drámában: hol egy-egy monológban, hol az irodalom érettségit megidéző rémálom-, vagy illegális házibuli-jelenetben, hol egy szexuális irányultságát elnyomni kényszerülő fiú szerelmes leveléből kihallva. A nyelvileg diverz, (pop)kulturális és aktuálpolitikai utalásokkal teli, formailag is sokszínű mű az alkotócsapat tehetségét dicséri, és azt az együttes, kollektív munkafolyamatot, amelynek során egy nyolc fős fiatal írócsapat mentorukkal együtt egy olyan szöveget hoztak létre, amely egy kommunikációs lehetőség, egyedi színházi nyelv és közösségi problémákat tárgyaló metódus is egyben. Több ilyen munkát a magyar színpadokra!

A dráma letölthető INNEN.