A florentin széles karimájú szalmakalap, amelyet szalagokkal és virágdíszekkel ékítettek. Nevét Firenzéről kapta, ugyanis alapanyagául az ottani, jó minőségű szalmát használták. Nem csoda, hogy a finom falatnak a lovak sem bírtak ellenállni, ha alkalmuk adódott, szívesen fogyasztották. Innen indul a 19. századi francia drámaíró, Eugène Labiche máig gyakran játszott komédiája, a Mark Michellel közösen írt Olasz szalmakalap (Florentin kalap címmel is találkozhatunk vele). A félrelépő asszonyka (Katona Kinga) kalapja ugyanis a főszereplő, az esküvője előtt álló Fadinard (Herczegh Péter) lovának esik áldozatául, aki kénytelen helyette egy másikat szerezni, máskülönben súlyos atrocitás fenyegeti a lebukástól félő asszonyka szeretője (Kristán Attila), esetleg férje (Szarvas József) részéről. Innentől kezdve Fadinard élete vesszőfutássá válik, komikus helyzetek láncolatába keveredik.

Fotók: Eöri Szabó Zsolt / Nemzeti Színház

Hogy miért esett Silviu Purcărete választása éppen erre a könnyed komédiára, arról egy interjúban azt mondta, hogy „színtiszta színház”, amely örömből fakad. És hogy milyen lett a végeredmény? Egy nagyszabású, színes és tiszta komédia. A tágasság érzetet a hatalmas díszletelemek keltik, amelyeket folyton ide-oda rendezgetnek. Könnyű, talán papírmasé anyagból készültek, ami megkönnyíti a mozgatásukat. Ez már csak azért is fontos, mert díszletezőknek öltözött színészek (Krauter Dávid Róbert és Winkler Tamás Ábel) is mozgatják az elemeket, biztosítva a jelenetek közötti váltásokat. És van olyan pillanat, amikor a hatalmas falak dőlni kezdenek. Ezek a falak a belső tereket csak jelzésszerűen állítják elénk, úgy is inkább kifordítva, mintha egy ruha visszáját hordanánk kívül. Mellettük pedig eltörpül az ember. És talán ez is a díszlet üzenete a színház a színházban helyzeten kívül: a feje fölötti történések között lavírozó, sodródó kisember kiszolgáltatottsága.

Különböző társadalmi rétegek találkoznak az előadásban: a falusi mesteremberek, a városi polgárság és az arisztokrácia csodálkozik rá a másik világára. Az összekötő kapocs közöttük a tervezett esküvő, Fadinard és Héléne kézfogója. A lány apja, Nonancourt egy vidéki faiskola tulajdonosa, aki elsősorban anyagi okokból adná férjhez a lányát Fadinardhoz. Az apósjelölt Trill Zsolt megformálásában folyton meglepődik a városi szokásokon, amelyek nem is szokások, csak a vőlegény vesszőfutásából következő furcsaságok. De ha már így döntött, semmi sem térítheti el a jövedelmezőnek remélt házasság nyélbeütésétől. Az általa vezetett nászmenet tulajdonképpen végigmasírozza az előadást. Egyre többen csatlakoznak hozzá, és csak vonulnak és vonulnak egyik helyszínről a másikra, le a színpadról, ki a színházteremből, aztán vissza. Ahogy az Purcărete rendezéseire jellemző, e vonulások egyben látványos festői kompozíciók, amelyeket a fehér és a nagyon világos pasztellszínek különböző árnyalataiba öltöztetett színészek összessége alkot.

Az összművészeti jelleget erősíti a rendező másik védjegye: a zene. Az előadás úgy indul, hogy a színpadon lévő csapóajtón két lányfej bújik ki és kezd énekelni, majd csatlakoznak hozzájuk az első és a második emeleti, színpad felőli páholyokban éneklők. A meleg fényekkel megvilágított arcok festői portrékat adnak ki. Purcărete jellegzetes látvány- és zenei világát állandó alkotótársaival, Dragoş Buhagiar díszlet- és jelmeztervezővel, valamint Vasile Şirli zeneszerzővel való közös munkája teremti meg.

A társulat jól illeszkedik ehhez a színházi nyelvhez. Finoman elrajzolt karakterek keresik a helyüket ebben a folyton valami új fordulattal előrukkoló világban. A legenergikusabb szereplők az események után loholó vőlegény szerepében Herczegh Péter és a leendő apóst játszó Trill Zsolt. Schnell Ádám kiválóan formálja meg az öreg, süket nagybácsit, aki semmin sem csodálkozik, teljes lelki nyugalommal veszi tudomásul azt is, ha összedől körülötte a világ, a fő, hogy a papucsa meglegyen. Szeretetreméltó és önazonos figurát teremt belőle. Míg mindenki mást valamilyen önérdek mozgat, ő csendes elégedettséggel éli a pillanatot. Szűcs Nelli bárónője és Söptei Andrea szerelemre éhes boltosnője is részletgazdag, pontos alakítás. Polyák Anita egy meglehetősen passzív, tedd ide-tedd oda menyasszonyt formál, aki még nem nőtt fel igazán.

Ha egy Purcărete rendezésről hallunk, általában nagy klasszikusokra, veretes drámákra gondolunk. Az Olasz szalmakalap azonban nem más, mint egy könnyed komédia. Persze, ha a néző nagyon keres, találhat benne valami mélyebb mondanivalót a keresésről, a kapcsolatok és élethelyzetek közötti bolyongásról, női és férfi szerepekről. De sokkal valószínűbb, hogy egy nagy formátumúra rendezett, fülnek és szemnek egyaránt esztétikus, ízléssel eljátszott komédiát láthat a színpadon, amelyből leginkább a képeket viheti magával.

Mi? Eugène Labiche-Mark Michel: Olasz szalmakalap
Hol? Nemzeti Színház
Kik? Játsszák: Herczegh Péter, Trill Zsolt, Szarvas József, Schnell Ádám, Varga József, Pallag Márton, Kristán Attila, Rácz József, Bodrogi Gyula / Rátóti Zoltán, Polyák Anita e.h., Katona Kinga, Szűcs Nelli, Söptei Andrea, Szilágyi Ágota, Sipos Ilka e.h., Krauter Dávid Róbert e.h., Winkler Tamás Ábel e.h., Bellus Csilla. Valamint a násznép: Bangó Ernest eh., Holló Patrik Albert eh., Steeinhuis Raul eh. – SZFE színészművész osztály IV. évfolyam. Az előadásban közreműködnek még az SZFE színművész-zenés II. évfolyamos hallgatói. Díszlet és jelmez: Dragoş Buhagiar. Zene: Vasile Şirli. Dalszöveg: Silviu Purcărete. Dramaturg: Kulcsár Edit Ágota. Rendezőasszisztens: Trimmel Sándor Ákos. Rendező: Silviu Purcărete.