Nem egyszerű ma késő huszonévesnek lenni, és egészen máshogy nehéz, mint eddig volt.

Fotók: Horváth Judit

A szüleink generációjával ellentétben mi már a rendszerváltás izgalmát se tapasztalhattuk meg, viszont van helyette európai szinten rekord tempóban dráguló lakhatás, látszólagos szabadság (és az ebből származó nyomasztás), az ígéret, hogy bármik lehetünk, és a világvége valódi fenyegetése. Az esetleges megoldást jelentő cselekvési tér és a közösségépítés pedig sokak számára elvész a folyamatos mobilpörgetésben és a felugró értesítésekben. Üdvözlendő, hogy a Katona az elmúlt években elkezdett foglalkozni ezzel a generációs kérdéskörrel, különösen Tarnóczi Jakab rendezésein keresztül, most pedig Fodor Orsolya rendezése vet fel hasonló kérdéseket.

Fodor nem először nyúlt Virginia Woolfhoz, korábban az Orlandót rendezte. A Saját [?] szoba keretét egy lecture performance adja, amelyet S. Judit (Tóth Zsófia) tart Woolf Saját szoba című egyetemi előadásából. Judit 29 éves, mérges és csalódott. Ezt a haragot az általa sokra tartott Woolffal szemben is érzi, pontosabban úgy gondolja, hogy az író nem váltotta be „ígéretét”, miszerint haszáz év múlva a nők számára elérhető lesz a saját szoba, a saját kereset és vagyon, akkor a szabad alkotás lehetősége is nyitva áll előttük. Judit hiányolja, hogy neki még száz évvel később sem adatott meg ez a szabad írói lét, pedig van saját keresete (agyatlan bérmunkából) és egy saját (bérelt és rumlis) szobája, ami viszont nem tud nyugodt menedékké válni a kiszolgáltatott élethelyzete és a folyamatos online jelenlét  miatt.

Az előadás apropóján elolvastam a Saját szobát, és meglepett az esszé humora, materializmusa és radikalitása. Bátornak tartom, hogy felmutatja a művészeti alkotás munka jellegét, és hogy konkrétan mondd egy összeget (évi 500 font, amit az előadás havi 800 ezer forintnak feleltet meg a mában). Bátor az is, hogy leírja: egy gazdaságilag kiszolgáltatott nő sose lesz teljesen szabad. Innen már el lehet indítani beszélgetéseket. Bár a kortárs magyar irodalmi térben egyre többen tematizálják a gondoskodási munkának a művészeti alkotásra gyakorolt hatását, magáról az alkotás anyagi feltételeiről kevesebb szó esik (aki ilyet szeretne olvasni, nagyon ajánlom Katja Praznik munkáit, magyarul például itt). Ebben a kontextusban azonban nem lehet megkerülni Woolf társadalmilag is privilegizált pozícióját, amire – helyesen! – az előadás is utal.

Woolf szakmailag és emberileg is referenciapont Judit számára, korábbi barátnőjének Woolf-idézettel udvarolt, kezdő íróként belőle is inspirálódik. De Woolf nem csak Judit számára meghatározó. Irodalmi kanonizációja mellett sokaknak, sokunknak jelentetett kapaszkodót egy-egy élethelyzetváltás során – ahogy tágabb fontosságát jelzi a Tilda Swinton főszereplésével készült Orlando című film reneszánsza, a Saját szoba címet viselő feminista podcast, vagy akár a Woolf életének és műveinek fő jeleneteit bemutató kirakós népszerűsége.

Judit tehát egyszerre tiszteli a színpadon is megjelenő Woolfot és mérges is rá. Az író szerepében Hay Anna kioktatóan reagál a számonkérésre, és elutasítja Judit dühét. Judit haragja és magánya összefonódik, indulata nem kapcsolódik másokhoz: se a nőmozgalomhoz, se az irodalmi közeghez, se bármilyen baloldali törekvéshez. Bár Budapesten él, csak az angolszász kultúrkörben keres magának kapaszkodót, de amíg Zadie Smith-t felveti referenciaként, a hozzá még inkább hasonló problémákkal küzdő Galgóczi Erzsébet például kimarad.

Judittal szemben Woolf elutasítja a harag létjogosultságát, és az abból kiinduló művészetet. A higgadtság pártján, és a bennünk élő harag elnyomása mellett áll. Az előadás szép pontja, amikor Judit Woolf szerelmével, Orlando inspirálójával (Vita Sackville-Westtel) azonosulva győzi meg arról az írót, hogy az érzelmeket nem kell irodalomba rejtve eltávolítania magától, akár meg is lehet élni őket. De Judit is bőven tanul Woolftól: elsősorban azt, hogy ő 29 évesen még szemtelenül fiatal: „és ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.”

És végül nekünk, a közönségnek is tanít egy s mást, amikor egy vezetett meditáción keresztül elképzeljük a saját, mobilértesítésektől mentes, nyugodt szobánkat. Nem kínál radikális megoldást, és mégis, kicsit könnyebb a taps után lélegezni.

Mi? Fodor Orsolya – Vass Szandi: Saját [?] szoba
Hol? Katona József Színház, Sufni
Kik? Szereplők: Hay Anna, Tóth Zsófia. Fordító, irodalmi konzulens: Réder Ferenc. Díszlet, látvány: Vermes Nóra. Jelmez: Bárány Judit. Író, dramaturg: Fodor Orsolya, Vass Szandi. Fény, hang: Balázs Krisztián. Videó: Nagy Réka. Zene: Szászi Petra. Rendező: Fodor Orsolya.