2025-ben meglepő, ha új színház nyílik Budapesten – mostanában inkább bezárni szoktak. Magánfinanszírozásnak köszönhetően a régi Bástya mozi helyén februárban mégis megnyílt a Bástya Színház Ozsgyáni Mihály művészeti és Behrmann Mariann ügyvezetésével. A jelenlegi, kivéreztetett színházi helyzetben jól érzékelhetően előtérbe kerül a piaci finanszírozás szerepe. Elsősorban olyan színházi kezdeményezések tudnak elindulni (vagy egyáltalán felszínen maradni), amelyek stabilan meg tudnak szólítani egy nagyszámú, a drágább jegyeket megfizetni képes potenciális közönséget.

A szerelem zsoldosai. Fotók: Kállai-Tóth Anett

Az anyagi kényszer nyilván hatással van a színész- és darabválasztásra is: érdemes alacsony kockázatú előadásokat csinálni, amelyek valószínűleg tetszeni fognak a közönségnek, hiszen a jegybevétel közvetve hatással van a színház fenntartására. Ez a tendencia a Bástya Színház két saját bemutatóján is tetten érhető, hiszen A szerelem zsoldosaiban és a Minden jót, Leo Grandéban olyan, közismert előadók szerepelnek, akiknek jó eséllyel már a neve is garancia a nézőnek. A szerelem zsoldosaiban a mostanában leginkább dumaszínházas szerepléséről híres Janklovics Péter, illetve a látványért felelős Renyagyár^[1] lehet vonzó; a Minden jót, Leo Grande stábjából Udvaros Dorottya, Medveczky Balázs és Keresztes Tamás tudják behúzni a közönséget. Különösen ez utóbbinál egyértelmű, hogy elsősorban a két főszereplőnek köszönhető a telt ház: a nézőtéren még olyan pillanatokban is felhangzik a nevetés, amikor a színpadon történtek azt nem feltétlenül indokolják.

Emellett A szerelem zsoldosait és a (honlapon még az eredeti, angol nyelvű címével hirdetett) Minden jót, Leo Grandét az is összeköti, hogy a kortárs romantikus-szexuális kapcsolatok nehézségére és társadalmi elvárásaira próbál reflektálni hol több, hol kevesebb sikerrel. A hétköznapokban nehéz nem észrevenni, hogy sokaknak milyen nehéz kérdés a párválasztás és a szexuális élet, ennyiben a témafelvetés mindenképp méltányolandó. Ezt a helyzetértékelést az ismerkedős appokról hallható rémtörténetek és a témában nagy számban megjelent szakmunkák is alátámasztják. Magyarországon ebben a vonatkozásban talán Eva Illouz Why Love Hurts című könyve a leghíresebb, amely amellett érvel, hogy a jelenlegi társadalmi rendben túl sok gazdasági, érzelmi, szellemi stb. elvárásnak kell megfelelnie a párkapcsolatnak, ezért van kisebb esélye annak, hogy létrejön és megmarad a vágyott kapcsolódás. Most a kedves olvasót nem fogom szórakoztatni néhány barátom a Tinder–Grinder–Bumble Bermuda-háromszögből származó sztorijaival (pedig vannak bőven). Helyette lássuk, mit gondol erről a témáról a Bástya Színház két bemutatójának alkotócsapata!

A szerelem zsoldosai

A szerelem zsoldosait először 2015-ben mutatták be a Dumaszínházhoz tartozó DEKK Színház és a Füge Produkció közös előadásaként, a produkció a 2016-os Vidor Fesztiválon díszlet-kategóriában díjat is nyert. Már ezekből is kiderül, hogy Vinnai András szövege egy szórakoztató előadásnak alapoz meg, amely kis szkeccsekben mutat görbe tükröt a szerelemkeresés mai kultúrájának. Herczeg Adrienn rendezésében Marjai Virág alakítja a Nőt, Janklovics Péter pedig a Férfit, előbbi a Renyagyár tervezte díszlet rózsaszín, utóbbi a kék oldalán. Az általuk megjelenített sztereotípiák a Móricka-viccek valóságképére hajaznak: az első pillanattól kezdve tudjuk, hogy mi lesz a „poén”, viszont a helyzetek olyan távol állnak a valóságtól, hogy pont a humorfaktor esik ki, hiszen az előadás nagy részében nincs semmilyen igazi feszültség a színpadon történő események és a valóság között. Nem is lehet felsorolni minden egyes sztereotípiát, de a teljesség igénye nélkül az előadás humorát olyan helyzetek hivatottak szolgálni, mint hogy egy férfi óvóhelyre (!) próbál menekülni a menstruáló, ezért nyilván dühöngő őrültként (!) viselkedő barátnője elől; egy jelenet arról, hogy tájszólásban beszélő fiatalokat a nagyszüleik félretájékoztattak a szexről; vagy egy szkeccs, amelyben egy kutya, akire vibrátort szerelt a gazdája, marcangolja a gazdájával flörtölő férfi péniszét. Mindezek hallatán és láttán nézőként a legtöbbször szekunder szégyent éreztem az egyre-másra előkerülő előítéletektől, amelyek megjelenítése legtöbbször vicces sem volt.

Azok a jelenetek működtek, amelyek kitörtek az öncélú viccelődés kategóriájából, és felkínáltak egy kapcsolódási pontot a potenciálisan megélt valósággal. Ilyen volt például a Randiakadémia Tábor, amely pontosan reflektált az ismerkedési vágy legkétségbeesettebb képviselőinek próbálkozásaira; a lakhatási válság közepette boldogulni próbáló és mamahotelben élő fiatalok ismerkedési nehézségeit ecsetelő vagy az egymás előtt pukizás dilemmáját felvető párbeszéd. Ugyanakkor ezek a szkeccsek mennyiségileg alulmaradtak a többihez képest, így a bő egy órás előadás végére se jutottunk közelebb ahhoz, hogy milyen nehéz ma megtalálni a szerelmet.

Minden jót, Leo Grande

A Minden jót, Leo Grande a 2022-es, nagy sikerű film színpadi változata, amelyben egy megözvegyült tanárnő (a filmben Emma Thompson alakítja) felkeres egy szexmunkást, hogy megélhesse a fantáziáit. A film népszerűsége annak is köszönhető, hogy a rendező, Sophie Hyde egy ünnepelt, társadalmi ügyekben aktív, széles körben vonzónak tartott színésznőnek adta az esendő, saját idősödésével nehezen megbékélő asszony szerepét. Keresve se lehetett volna Magyarországon jobb színésznőt találni erre a színházi feladatra Udvaros Dorottyánál, aki a Futni mentem című, nézettségi rekordokat döntögető filmben hasonló esendőséget mutat. A két szerep sok tekintetben meglepően hasonló: az önismeretén dolgozó, gyerekeivel kapcsolatait rendező özvegy személyiségének megrajzolása mindkét alakításban működik.

Keresztes Tamás rendezése ugyanakkor a filmnél jóval óvatosabb (prűdebb?), hiszen a Bástya Színház előadásában sem szexjelenetet, sem meztelen testet nem mutatnak a nézőknek, ami pont a téma bátorsága ellenében hat. Emellett a realizmus több esetben is meglazul, egy bolondozós táncjelenet a két főszereplő között egész komoly koreográfiába csap át, azokban a pillanatokban pedig, amikor a szereplők egymásra találnak, halk zene szól.

Szexmunkát ábrázolni nem egyszerű feladat, hiszen sokan már azt is vitatják, hogy az munka lenne, hiszen nem kérdés, hogy a legtöbben anyagi kiszolgáltatottság miatt prostituálódnak. Medveczky Balázs Leója szolgáltatásán keresztül a megtestesült fantáziát kínálja: magabiztos, figyelmes, érzéki és a kellő pillanatokban játékosan provokatív. Ezzel szemben Udvaros Dorottya kezdetben vígjátéki irányba viszi el az alakítását, Nancyje látványosan nénis, és látványosan vibrál az új helyzet okozta szorongástól.

Minden jót, Leo Grande

Az előadás akkor válik igazán érdekessé, amikor a két főszereplő a szexuális mellett önismereti utat is elkezd bejárni. Kiderül, hogy mindkettejük életében a családi viszonyok jelentenek nagy problémát, és ki-ki meglátja a másikban a neki leginkább nehézséget okozó családtagokat: Leo az édesanyját, Nancy a gyerekeit. Rendszeres találkozásaik során kitartóan nyomogatják egymás legérzékenyebb pontjait. Leo Nancy önképét feszegeti, amelynek mélyén a folyamatos kontroll mögött egy kifejezetten magányos és tétova ember rejtőzik, aki szeretné visszakapni az érzést, hogy még minden előtte van. Ugyanakkor a fiú valódi nevének a kiderítésével a nő egyértelműen átlépi a másik határait, a kölcsönös tisztelet szabályait is megszegi, így elkerülhetetlen a konfliktus, majd a bocsánatkérés többek közt Nancy egy volt tanítványától (Mosolygó Sára). Az előadás a végére egy szépen megfogalmazott történetté kerekedik az önismeretről és a sérülékenységet vállaló kapcsolódás fontosságáról. Míg a filmben Nancy az önszereteten keresztül, egyedül maszturbálva jut el a vágyott, de igazán sosem remélt orgazmusig, az előadásban ez közösen történik meg, így a hangsúly végül a kapcsolódásra kerül.

^[1] A Renyagyár az elmúlt években lett népszerű jellegzetes esztétikájú, (ön)ironikus, gyakran kormánykritikus rajzaival, amelyeket elsősorban Instagramon és Facebookon lehet követni.

Mi? Vinnai András: A szerelem zsoldosai
Hol? Bástya Színház
Kik? Játsszák: Marjai Virág, Janklovics Péter. Látvány: Renyagyár. Rendezőasszisztens: Szitás Bernadett. Rendező: Herczeg Adrienn.
Mi? Katy Brand: Minden jót, Leo Grande
Hol? Bástya Színház
Kik? Játsszák: Udvaros Dorottya, Medveczky Balázs, Mosolygó Sára. Színpadra alkalmazta: Góczán Judit. Díszlet: Keresztes Tamás. Jelmez: Rákay Tamás. Rendezőasszisztens: Farkas Dorottya. Rendező: Keresztes Tamás.